A lélek pillanatai című kiállítás Győrben, a Triangulum galériában.

Szeptember 23-án, hétfőn délután a győri Káptalandombon, a Triangulum Galériában megnyílt Merényi Zita és Lambert Attila, a Magyar Kurír katolikus hírportál munkatársainak A lélek pillanatai… Fotókon a Magyar Katolikus Egyház tíz éve című fotókiállítása.

Sokszor mondják, a fotográfia időutazás: a pillanat művészete, amivel meg tudjuk állítani az időt, és megállítani az időt az egy csoda, itt és most érvényes, és reprodukálhatatlan. A tárlat fotóinak szépsége, akár az életé, pont ebben a visszahozhatatlanságban és megfoghatatlanságban rejlik.

A hétfői győri megnyitón Pálfi Mária rendezvényszervező ezekkel a gondolatokkal köszöntötte a Triangulum Galériában megjelenteket:

 „Jubileumi ünnepségre gyűltünk össze. Tíz éve, 2014 óta fényképekkel is szolgálja az olvasókat a Magyar Kurír katolikus hírportál.”

Veres András győri megyéspüspök

Az ünnepélyes megnyitón Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke mondott köszöntőt. A kiállítást Kuzmányi István, a Magyar Kurír igazgató-főszerkesztője ajánlotta a jelenlévők figyelmébe.

Az alkotók: Merényi Zita és Lambert Attila

Merényi Zita a Magyar Kurír fotóriportere 2015-ben mozgóképkultúra és médiaismeret szakon végzett Egerben, az Eszterházy Károly Főiskolán. Zita a Sant’Egidio közösség elkötelezett tagjaként és magánemberként is a világ különböző pontjain keresi az önkéntes segítségnyújtás minden fellelhető formáját.

A Sant'Egidio (Szent Egyed) Közösség 1968-ban alakult Rómában. Tagjai a mindennapi munka és családi élet mellett segítenek rászoruló, beteg, szenvedő embereken. A világ különböző pontjain a Szent Egyed közösségek hátrányos helyzetű gyerekeket, időseket, fogyatékosokat, hajléktalanokat, nehéz sorsú cigány közösségeket segítenek, börtönben élő rabokat és betegeket látogatnak. Merényi Zita képei ennek a szép és nemes önkéntes munkának a beszédes gyümölcsei. Képei művészi erejükkel, megérintik, meghökkentik a szemlélőket, érzelmeket, gondolatokat kiváltó műalkotások.

Zita képei Mark Denman gondolatait idézik:

„Isten létrehozza a szépséget. A fényképezőgépem és én csupán tanuk vagyunk.”

Máriás lányok a gyöngyösi Fájdalmas Szűzanya búcsún...

„Amikor arcot fotózol… a mögötte lévő lelket fényképezed.”  Jean-Luc Godard

Heterokrómiás kislány szemészeti vizsgálata Kárpátalján a Katolikus Karitász orvosmisszióján

Lambert Attila fiatalkora óta foglalkozik fotózással. Egyházi kötődéséből adódott, hogy több egyházi megbízást kapott az évek során, 2014-től pedig a Magyar Kurír fotósa. Számos ismert hazai és külföldi egyházi és világi személyről készített már fotósorozatot.

Képei nem csupán a látványt, hanem a mögötte rejlő misztériumot, humort, nagyszerűséget is érzékeltetik.

Mester és tanítvány...

Számára a fényképezés több, mint eszköz az ötletek, a pillanatok dokumentálásához, tényszerű közléséhez.      Ez maga a kreatív művészet.

Hogy ne legyen útban...

Szavak helyett beszéljenek hát képeik, melyek életünk apró, egyszeri és megismételhetetlen pillanatait kapták lencsevégre, örökítik meg utódainknak. Valamennyi alkotás valódi életmese…

 Kárpátaljai ferences misszió  

 Az esztergomi bazilika kupolájának keresztjénél...

Fazekas Márton premontrei apát döri gazdaságában...

Snell György püspök a Szent Jobb ereklye előtt Mohácson...

Székely János püspök a csatkai cigánybúcsún...

Áhitat Pannonhalmán...

Hallássérültek szentmiséje Budapesten...

Megújult a Mátyás templom orgonája... Hock Bertalan orgonaművész a felújított orgona belsejében.

Interjú az Új Ember révén egymásra talált Horváth házaspárral...

A Szűz  Mária Világ Győzedelmes Királynője engesztelőkápolna felszentelése...

Ferenc pápa Kossuth téri szentmiséjén...

A múzeum falain lévő fotóikon a fáradhatatlan, élő Egyház utóbbi tíz évének képe bontakozik ki, mely jelen van életünkben a társadalom legkülönbözőbb területein a családtól kezdve a nagy eseményekig és mindenhol, ahol a rászorulóknak szüksége van a segítségre.

Magnificat Zenekar

A megnyitó rendezvényt még ünnepélyesebbé, különlegessé varázsolták a Magnificat Zenekar dalai, melynek oszlopos tagjai: Dolhai Attila, Varga Mónika és Lambert Attila, meghitt perceket szereztek a kiállítás megnyitón megjelentek számára.

Dolhai Attila és Varga Mónika

Olyan csodálatos dalok hangzottak el előadásukban, mint: Te erőt adsz, Hallelujah, melyet a meghatódott közönség Dolhai Attila szeretettel teli buzdításának köszönhetően velük együtt kórusban énekelt végig. A rendezvény zárásaként elhangzott dal az Áldás:

„Az Úr áldjon meg, óvjon meg, arca ragyogjon rád és kegyelmezzen. Az Úr fordítsa feléd arcát, adjon békét neked.” Lélekemelő, szépséges pillanatok részesei voltak az egybegyűltek.

„A legfontosabb az, hogy valami fontosat kell mondanod a világról.”

/Paul Strand amerikai fotós és filmes hitvallása, aki modernista fotóstársaival segítette a fotózás elismertetését, mint művészeti formát a XX. században./

Ennek a két nagyszerű fotóművésznek a képei melyekkel megragadták az élet fontos pillanatait, megakadályozva, hogy elmeneküljön a pillanat, valóban fontos dolgokat mesélnek a világunkról.

Hiszen csak a fényképezés képes az emberi életet pillanatokra bontani, Fényképeket készítenek, hogy megértsük, mit jelent számunkra az életünk. Sokszor megrendítő, olykor megmosolyogtató, könnyfakasztó szépségű alkotásokat.

Ha valaki lelke szépre, különleges élményre vágyik, szívből ajánlom, látogasson el Győrbe életünk apró, megható pillanataiban gyönyörködni… Szinte megnyílik az élet, mintha kilépnének a szereplők a fotókról és a terembe becsordulna a hétköznapok minden megpróbáltatása, szépsége általuk.

A lélek pillanatai című tárlat október 20-ig, naponta 10-18 óra között megtekinthető Győrben a Káptalandombon, a Triangulum Galériában (Gutenberg tér 2.).

Belépőjegy a Szent László Látogatóközpont recepcióján (Káptalandomb 13.) váltható.

Írta: Kókainé Ibolya

2003. március 22.   -   2023. március 22. 

Dolhai Attila 20 éves jubileumát ünnepli a Budapesti Operettszínház színpadán…

Egy sikeres életpálya állomásai. Életképek, Dolhai Attila színpadi létezésének kiragadott pillanatai, melyek beivódtak a néző lelkébe. Emlékek, melyeken nem fog az idő…

2003 tavaszán kezdődött…

MOZART 2003.

Mozart szó szerint „berobbant” a színpadon is az életünkbe. Csupa szív, és szeretet a darab, talán mert annyira a szeretet éhségről szólt. Teljesen ismeretlen új előadás, ismeretlen színész, de a darab csupa tűz, és gyönyörűség, és energia. Az akkor még másodéves főiskolás Dolhai Attila körül izzott a levegő, még a díszletek is életre keltek.

 „A Föld csak az én zenémre vár, és mind aki hall majd, elalélva csodál…”  ez akkor még csak az ifjú művész reményeiben élt.

 Az Utolsó MOZART : 2011. május 04. 

Csodálatosan szép, szomorú este volt. Szívszorító emlék marad színésznek, nézőnek egyaránt. Minden egyes szereplő kétszáz százalékos volt, mintha csak az életükért játszottak volna. Ekkora ovációt, tapsorkánt ritkán hallani előadás után. A végén a három Mozart közösen énekelték a „zene az vagyok én”-t, és a közönség kórusban velük.

„Szeress hát, mert én így élek őszintén…” És mi szerettük nagyon, mind a nyolc évet, és a rengeteg felejthetetlen előadást. A vörös függöny előtt utoljára állt Dolhai Attila a kis Mozarttal. A két műsorvezető háromszor kezdett bele, de a tömeg nem hagyta szóhoz jutni őket, csak Attilát ünnepeltünk.  Meghajolt, és pillanatokra úgy maradt, ne lássuk a szemében csillogó meghatottságot.

RÓMEÓ és JÚLIA  2004.

Az egyik legszívszorítóbb jelenet, amikor Mercutio holteste felett egy pillanatra Attila kinézett a közönségre, az arcán ott tükröződött az egész tragédia, a felnőtté válás kényszerének a tragédiája.

A „Mi lesz az ár…” alatti finom,  megrázó játék, majd az önkívületben elmotyogott néhány szó színészi érettséget kívánt.  „Miért fáj…”  Csodálatos volt. Ennél a dalnál saját magával futott versenyt. Úgy formálta, alakította a hangi lehetőségeit, mint szobrász a márványt, és így a dal előadásról előadásra tökéletesedett. Apró nüanszokról volt szó csupán, de ezeknek a pici csiszolgatásoknak köszönhetően egyre elmélyültebb előadást kaptunk.

LILI  bárónő 2005. 

Illésházy László gróf

LILIKE… Ez a darab „lélek welness”, felüdülés mindenkor.

Tündéri darab, tüneményes művészekkel, akik élvezettel alakítják szerepüket, mindig tudnak újat adni. Mindig ámulatba ejt, milyen elánnal, átéléssel komédiáznak, és a közönség hatalmas kacagással, ovációval hálálja meg minden alkalommal. Hegyekbe hordott poénok, rengeteg baki, impro volt az évek során, és mégis mindig más, még mindig megunhatatlan.

Lenyűgöző, amit produkál estéről estére: vidám, laza alakítás. Lehetne a világ legrezignáltabb ember, Máté, Lehócska, és a többiek akkor is sportot űztek belőle, hogy ki tudja Attilát hamarabb megnevettetni, mert görcsösen ragaszkodik egy ideig a komoly ábrázathoz, de kis idő elteltével már permanens szájzug remegésben „szenved” rendre, és ezt nagyon élvezik a kollégák is. Szikrázik a levegő a jókedvtől. A Cigaretta keringő, és a „Szellők szárnyán” csodásan hangzik. A „…Szállj velem, repülj velem…” minden alkalommal elvarázsol.  Tökélyre fejlesztette az évek során: a „velem” leheletnyi bársonyfinom suttogás, lágyan, borzongatóan. Aki nem ismeri eléggé még a darabot, és a pici fortélyait, az szinte csak egy mélyről jövő sóhajt hall.

RUDOLF 2006.

Rudolf

„…én nem tudom miért történt mindez így…, melyik volt a döntő pillanat…” de ez lett az egyik legszebb történet sokunk számára, a legszebb zenével, nagyszerű alakítással… mennyi minden volt Attila arcára írva, sokszor szavak nélkül is… Az évek során hatalmas fejlődésen ment keresztül a színpadi játéka.

„ úgy szállnék bárhová, itt kő és jég ül szívemen…” A hétköznapi hős előadásában egy segélykiáltással felért mindig.  A színházban szinte megállt az idő, lélegzet visszafojtva hallgattuk, tapintható volt a feszültség. A dal után döbbent kriptai csönd, majd dübörgő taps. Ennek a dalnak, és a hangjának akkora ereje volt, falakat rengető…

CSókos  asszony  2007.

Dorozsmai Pista

 Előző szerepeihez képest nagy jellembeli változásra nem volt szüksége a szerepformáláshoz, itt is, ott is szerelmes, csapodár, kicsit léha, …a végén meg csingilingi boldogság!... Viszont a Csókos asszony áriájának a végén a színház falai megremegtek. A másik nagy kedvenc a részeg búsulása, meg az a telt, bársonyos hang, amin a „Mi muzsikus lelkeket” énekelte szívhezszólóan.

A hangjában szikrányi meggyőződés sem volt, ahogy panaszolta, hogy ő milyen boldogtalan. Előttünk egy fültől-fülig mosolygó, a jókedvtől ragyogó szemű fiatal férfi, ahogy ott áll, és panaszolja, hogy Ő milyen boldogtalan, miközben remeg a szája a visszafogott nevetéstől. Csodáltuk Attila profizmusát: amint Huszti Péter bejött a színpadra, rekordsebességgel hozzákomolyodott a jelenethez mindig.

SZENTIVÁNÉJI ÁLOM 2008.

Lysander

„Jó kis csiribáj”…”mert varázs lesz a szemén…” Ez a darab egyszerűen átrepítette az embert egy másik dimenzióba, újra és újra rá kell döbbenni, hogy mennyire szerettük ezt a darabot, a zenéjét, hogy mennyi féle érzelem kavargott benne, és mennyi érzelmet váltott ki. Az egyik pillanatban még sírva nevetettünk, a következőben már vissza a földre… A poén áradat gyakorlatilag betemetett minket. A Puccos taliga előtti monológot mindig tudta variálni, egy picit mindig más színt vinni bele. Szűnni nem akaró vastaps mindig! A másik gyönyörűség a Világok találkozása.  Azok a szépségesen telt, zengő hangok!

 BAJADÉR 2009.

Radjami indiai herceg

Egy csodaszép operett mese volt, meseszép díszletek, álomszép jelmezek, izgalmas, lendületes, olykor erotikusan sejtelmes zene. Ez a szerep különös telitalálat volt, tökéletesen illett Attilához. Nagyon eltalálta a figurát. Borzasztóan jól hozta a szenvedélyes, vágyakozó, szerelmes indiai herceget, és mindezt minden erőlködés nélkül. Olyan érzése volt a nézőnek az előadások alatt, hogy tekintetével, sejtelmesem búgó hangjával nem csak Erikát, hanem minket nézőket, is elvarázsol, hipnotizál. A prózája gyönyörű, megindító, néhol olyan mélyen búgó hangon szólalt meg, hogy borzongató volt.

Minden apró mozdulatából sütött a méltóság, elegancia, magabiztosság. Méltó partnere volt Miklósa Erikának. A végén, annyi szeretettel, odaadással jött ki Erikával meghajolni. Érezni, látni lehetett a színház, a színjátszás iránti elhivatottságot, alázatot a szakma iránt és egy kis büszkeséget is, hogy mellette énekelhetett.

 KOLDUSOPERA  2010.

Bicska Maxi

 Koldusopera… A darab, ami megúnhatatlan volt.

Ennek a darabnak íze volt: a néző szinte a szájában érezte a vér ízét, a lazacét, a tojásét, az izzadtság, a testi szerelem ízeit, a könnyek sós ízét, a félelem fémes ízét…  a Koldusopera az érzékek kavalkádja volt. Amikor először láttuk Attilát a darabban, sokan azt hittük nem is Dolhai Attila van a színpadon: az a hűvös távolságtartó elegancia, az az érzelemmentesség, az üres mosolyok elhitették, hogy egy teljesen másik embert látunk, és épp ezért volt lenyűgöző.  Minden kis hangsúly, mozdulat a helyén volt, ahogy megrovón, érdektelenül szemlélte az embereit, vagy mikor szenvtelenül nézte végig Polly előadását, hogy aztán annál lelkesebb legyen Brownnal az Ágyúdal végi, túlfűtött suttogással.  A csúcs mégis Bicska Maxi „nagymonológja” volt: Attila olyan mélységet adott a hangsúlyokkal a mondanivalójának, hogy szíven ütött, és mindig megállapította a néző, hogy ez a darab veszélyesen aktuális, és hogy ezt mennyire lehet fokozni egy zseniális szónoklattal.

JÉZUS KRISZTUS SZUPERSZTÁR  2011.

Jézus

Dolhai Attila életének egyik jelentős mérföldköve volt a Szolnoki Szigligeti színház előadása. Pályájának meghatározó, kimagasló szerepei között tartják számon többek között Jézus alakítását. Estéről estére csodálatos előadásban volt részünk. Egy élettel és őszinte érzelmekkel teli darabban gyönyörködhettünk, égi tisztaságról, földi bűnökről, teljes szépségében, csodamuzsikával!

Változatos, színes, lágy dallamok, kemény ritmusok, zengő kórusok, színnel, fénnyel, erővel.  Mindez együtt lebilincselő, izgalmas, izgató a maga szenvedélyével, és nem utolsó sorban lélekgyógyító volt. Attila játéka olyan megindító hatású minden alkalommal, hogy megkönnyeztük. Ennél a darabnál nem kérdés, hogy a csúcspont dal a Gethsemane egyértelműen. Ez a dal az alázat dala, a dal maga az alázat. Egyszerűen döbbenetes volt látni, és hallgatni! Azt a Názáretit állította elénk, aki erőt, nyugalmat áraszt-sugároz magából, ám ugyanakkor esendő, sebezhető – emberi. Kitárt szívvel, természetes őszinteséggel játszott, hangja csodálatosan zengett, magasságai olykor az eget ostromolták. Ez a pár csodálatos előadás volt, amikor nemcsak hangilag, színészileg is felülmúlta minden addig nyújtott alakítását. Dolhai Attila ennél nemesebb küldetést nem is választhatott volna: A hangja, az őszinte, egyszerű, meghatódott ember a színpadon, lélekgyógyító hatással bírt sokunk számára. Felejthetetlen!

MISS SAIGON 2011.

Chris

Csodálatos ez a musical, engem zeneileg is lenyűgöz, és bár csak elszorult szívvel és torokkal tudtuk végignézni, olyan erős gondolatokat kaptunk, és olyan erős tartást, mely segített a hétköznapok csatáiban. A darab, a zene, a környezet, mind-mind tökéletes és előadásról-előadásra egyre jobb, egyre mélyebb. Szerettük nagyon.

A hotelszobás jelenet volt az egyik csúcspont a szerepformálásában. A drága amerikai srác, akinek hősnek kell lennie előbb a dzsungelben, a mocskos városban, majd évekkel később nappal mintaférjként, és éjjel rémálmai közepette is. Majd hősnek kell lennie, amikor széthullani látszik a lelke romjaira gondosan felépített kártyavár egy egyszerű hotelszobában, és a végletekig meggyötört lelke többé nem bírja a terhelést. Mindig elszorult a torkom, ha hallottam a fájdalommal teli magas hangokat, amin Elennek énekelt, szinte kapaszkodott, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba. Olyan tökéletes illúziót tudott nyújtani, mintha a szemünkbe nézve énekelte volna el gyötrelmei egy részét… Olyan erővel szakadt ki Chrisből a vallomás, olyan megrázó, és mégsem lehetett ítélkezni felette… Ezt az érzést olyan hitelesen tudta prezentálni! Ez is egy olyan művészi pillanat, amit annyira tisztának éreztem, mintha a saját lelkét meztelenítené le abban a pillanatban…

Kim halála, ahogy a karjában tartotta, és a pillantás, ahogy a fiára nézett, a néző lelkébe lyukat vágott, fájt a szívünk érte. Ilyenkor tudatosult bennem, hogy ez a szerep nem is könnyű, és nem is kevés! Végig erőteljes, és meggyőző játék, minden szava, mozdulata szíven ütött.

 CIGÁNYSZERELEM  2011.

Józsi, a cigányprímás

Vad, dühös, szerelmes, és gyűlölködő, birtokló, és elengedő, magányos óriás, zengő, hibátlan hanggal! Kedvenc jelenetem volt, amikor Józsi bevonul Zórikával a cigánytáborba: az a mulatós jelenet egyszerűen zseniális!   Ott, akkor Dolhai Attila mulatott, nem csak a Prímás Józsi. Teljesen belefeledkezve átengedte magát a zenének, nem ésszel, ösztönnel játszott. Sodró lendületű, magával ragadó zene, csoda magas, szépséges hangokkal. A Vad cigánylegény a mulatós jeleneteivel mindenkit teljesen levett a lábáról. A szerepformálása tökéletes volt, különösen a végén, a magányos távozás, ahogyan Józsi elengedi mindazokat, akiket szeretett, legalábbis a maga módján… értettük minden gesztusát, a szerelmet, a testi vágyat, a birtoklás hatalmát, és a döntését… Az ilyen előadásoknál tudatosult bennem, hogy általa az is megszereti az operettet, aki addig nem kedvelte. 

2012. július 27-28. Parasztbecsület

Turiddu

Egy csoda születésénél voltunk jelen mindannyian akkor Szegeden. Egy újabb mérföldkő volt Dolhai Attila életében. A musical, és operettekhez szokott fülünknek, ez maga volt a csoda, felülmúlta addigi önmagát. 

Turiddu-Attila, Attila-Turiddu…elhittem. Remekül bánt a hangjával. Nem esett abba a hibába, hogy mindenáron operás akart lenni. Hallottuk a különbséget az operai tenor, és a saját tenorja között, pont ezt szerettem a legjobban, hogy olyan Attilásan énekelt. Egyszerűen átadta a hangját a szerepnek… átadta a testét a szerepnek… minden benne volt, amit már ismertünk tőle, mozdulatok, ahogy a száját megtörli, ahogy végig simítja a homlokát, ahogy a levegőbe csap, ahogy szeret, ahogy ellöki magadtól a partnerét, ahogy verekszik, ahogy dühöng… és mégis új volt!  Egyszerűen, természetesen ÉLT a színpadon… Belevitte a jelenetekbe a színt, a színházat, a drámát… a hangja pedig lélekből szállt az ég felé a csodás Dómtéri éjszakában. Turiddut felejteni nem tudom, legszebb élményeim közé tartozik, hogy hallhattam operát énekelni, és talán akkor izgultunk érte sokan a legtöbbet.

ELISABETH 2012

A Halál

A Nagyot nőtt az árnyék puha, finom vonzás, olyan sejtelmesen hívogató, sóvárgó, mégis fenyegető, a csalódott pillantás, ahogy a császár elvezeti a vágyott nőt, a leheletfinom kísértő csábítás a tükör mögül… És a kezek: csodálatosan játszott a kezeivel is. Az Útvesztőben azok a finom, éppen hogy nem érintő mozdulatok, a kábító hatású legyintés, a lágy intések melyekkel könnyedén irányíthat bárkit, a pillekönnyű, elragadtatott simítás, mikor megvizsgálja Sisit…

És a HANG: a hangszínek, a bársonyostól, az erőteljesig, a csábítótól a gyűlölködőig, finoman árnyalva, amolyan bőr alá bekúszós. Félelmetesen csodálatos, mennyi árnyalat, érzelem, indíték bújt meg a hangban. Egyszerűen simogatta a lelkünk minden lágy dallam, és felkorbácsolta az érzéseket minden szenvedélyesebb, erőteljes dallam.  Az évek során hatalmas fejlődésen ment át, nem csak a hangja, színészi játéka is. Tíz év kemény munkájának, a tehetségnek a megkoronázása volt ez az alakítás.

VIKTÓRIA 2013.

Koltay István huszárkapitány

Csodás díszletek, és tánc, vidámság, humor, minden mennyiségben, és csodás, szép ívű dallamok. Rögtön az első dal is, amit szívbemarkolóan énekelt a vén Kárpátokról, gyönyörű: amikor Koltay Istvánt letérdeltetik a kivégzéshez, ő pedig feláll, és zenei kíséret nélkül kezdi el énekelni:

„Valahol túl, a kéklő hegyeken túl… A kolomp szól, a nyáj most hazavonul…”  - na az ott az első öt percben, ebben az elfogódottan bámult, meghökkentően kegyetlen jelenetben… a nyers, elfogódott bátor hang, elszánt arc, ahogy állva várja a halált – katartikus volt. Végig határozott, erős, sziklaszilárd jellem, bátorság, tartás, előkelőség, tisztaság, egyenesség… és ezt nagyon jól át tudta adni. A következő jelenetben pedig már jöhet a klasszikus operett style, és a mi Bonvivánunk újra és újra valami csoda volt. Előkelő, egyenes, szerelmes, és csalódott, és a hangja gyönyörű volt mindig. A Lila akác…Gyönyörűen szólt. Nézői szíveket facsaró átéléssel, és pohárhajigálással, valahogy a Mi muzsikus lelkek sírva vigadása jutott róla eszébe a nézőnek, közben pedig zengett a csodahang, a színház falai visszhangozták.

GHOST 2013.

Sam Wheat

Sokszor úgy lehetett érezni, Attila minden érzelmét belesűrítette a szerepbe. Csodálatos volt nemcsak a hang, de az érzelemmel teli játék is. A döbbenetet, a csalódottságot, a kétségbeesést, („miért nincs erőm, hogy több legyek…”) ugyanolyan szépen át tudta adni, mint a csodálatos érzelmeket, („Ha elhagysz, végtelen éj csöndje vár…”)  „Nem is értem, hogy mit várok még, ostoba remény, hogy minden úgy lesz, mint volt rég...”

A csúcsponton pedig a segélykiáltásként ható szóló: fület simogató játszma a léthintán, tele hosszú, kitartott magas hangokkal, hajlításokkal, szépséges hangszínekkel... borzongató tudott lenni. A döbbenet és csalódottság, a kétségbeesés keverékét is képes volt szépségesen átadni, ezekért a pillanatokért érdemes színházba járni!

2013. MÁRCIUS 14. JÁSZAI DÍJ

Akkor már évek óta vártuk ezt a díjat sokan, mert magas színvonalra emelte a musical játszást az évek során. Annál is inkább meg kellett volna kapni már rég, mivel az utolsó négy évben mutatta meg legintenzívebben, milyen sokoldalú művész valójában. Egy sokszínű, magát több műfajban is jól érző, beskatulyázhatatlan, önálló egyéniség, akinek a világában több műfaj is harmónikusan, egymást kiegészítve megfért-megfér egymás mellett. Musicalek, operettek, opera, rengeteg koncert, csodaszép, kifinomult zenei világú CD-k… Attila azt nyilatkozta egy interjúban akkor, hogy ez a díj a szakmának szól. Sokan akkor azt gondoltuk, ez a díj, csak és kizárólag Dolhai Attilának szólt. Tíz év kőkemény munkájának, a folyamatos fejlődésnek, megújulásnak. Lehet hálás azoknak, akik segítettek ebben, de elérni Ő érte el, a kitartásával, szorgalmával, akaraterővel, és a hitével.

Ezzel a díjjal elismerték a musicalszínészt, azt a musicalszínészt, akinek hangi, és színészi képességei akkor már rég óta egyenrangúan kiemelkedőek voltak, művészi portréját a sokszínűség tette teljes egésszé. Bajadér, Koldus, Jézus, Cigányszerelem, Parasztbecsület, Elizabeth... Ritka, hogy a szakmában bárki ennyi mindent csinált volna ilyen színvonalon pár év leforgása alatt.

 AMERIKAI KOMÉDIA  2014.

Frank Anderson

Eszméletlenül jó volt látni, mennyire élvezte ezt a darabot! Szemtelenül lubickolt benne! Igazi örömjáték volt... A történet megértésével nem kellett különösebben megerőltetnünk az agysejtjeinket, de a darab nagyon szórakoztató volt. Bonyodalom, pia, fantasztikus táncbetétek és szívszaggatóan vicces pillanatok egyvelege az egész. Attila a főhőst, Frank Andersont alakította, a Tőle megszokott színvonalon énekelt, emellett csont nélkül volt Bel Ami: pillanatnyi kibillenés, rezzenés nélkül hozta a halálosan szerelmes életművészt, és elérte, hogy úgy érezzük, Frank Andersonra az életben sosem tudnánk haragudni. Ritka, hogy egy darab a humoros helyzetek, párbeszédek és dalbetétek ilyen színes egyvelege legyen.

Én és a kisöcsém  2015.

Andersen

Egy nagyon vidám, jó hangulatú társasutazáson vett részt estéről estére, aki Velencében járt a társulattal.  Ez volt az a darab, ami előadásról előadásra egyre szórakoztatóbbá vált. Attila Andersenként kirobbanó formában volt. Nagyon erős, energikus előadások, lehengerlő („most mindenkit leveszek a lábáról”) stílus, nagyon vidám, őszinte öröm sugárzott a játékából… élvezte az előadások minden pillanatát. Andersen a darab során fokozatosan adta fel nőgyűlölő álláspontját… Lélegzetelállítóan bűvkörébe vonta Katót-Fridát a vallomásával:

„mert mi a nő kérem, két lábon járó gyönyörűség, aki bebalzsamozza a létet, és bearanyozza a férfi életét…”

Úgy játszott, hogy  egy pillanatra elhitette, van még férfi, aki így gondolja… tökéletesen hozta a régi filmek amorózó stílusát, aki a cél érdekében képes minden eszközt bevetni…. Éneklése a játékához igazodva, azt alátámasztva, csodásan bársonyosan simogató tudott lenni. A „megszerzem magamnak mindenáron” érzést kihangsúlyozva, női szíveket elolvasztó, amikor Pirikének búgja: „van egy kis pamlagom, ne hagyjuk parlagon…”

„A boldogság az álmokban van…” – Kató szerint… az öröm pedig a közönség soraiban volt, egy-egy jólsikerült előadás után ami üdítő, könnyed kikapcsolódást nyújtott mindig…

A CSÁRDÁSKIRÁLYNŐ 2015.

Edwin herceg

Ezek az előadások az érzelmek, a csodás hangok és a nagyszerű játék kavalkádja volt.

Egy nagyon kedves ismerős gondolataitól szebben megfogalmazni ennek a nagyon szép darabnak a lényegét nem lehet:

„A Csárdáskirálynő örök. És a miénk... Úgy értem, miénk, magyaroké, itthon és külföldön egyaránt. Nem csak azért, mert itthon és külföldön is játssza időről-időre az Operettszínház, illetve más hazai színházak is műsorra tűzik alkalmanként, hanem abból kiindulva, ahogyan fogadja a közönség: örömmel, értőn és megértőn, hálásan.”

Dolhai Attila Edwinje egy nagyon szerethető, esendő herceg volt, csupa vágy és szenvedély, Minden mozdulatában, a kisugárzásában ott csillogott a szerelem, de a birtoklási vágy is…. úgy ölelte át, mintha mindentől meg akarná óvni, és tartotta hosszan a karjában imádata tárgyát... Játékán érezhető volt, nagyon tudja, hogy a női lelkeket kell „simogatnia” a színpadon a mozdulataival is, nem csak a hangjával… Volt egy mindent elmondó, csak rá jellemző mozdulat, ahol szép lassan belehajlik Szilvia arca felé egy csókba. Lassú, lágy, de mégis olyan ellentmondást nem tűrően, Szilvia pedig kipördül az arca elől és eltáncol. A herceg ott egy pillanatra benne maradt ebben a mozdulatban, hajolva a közben eltáncolt arc felé... arcán látni lehetett a csalódottságot és két másodperc múlva a lány csuklóját elkapva, szorítja és már rántja magához az elmaradt csók azonnali pótlására.... hiszen férfiúi büszkeségén nem eshet csorba! Szenzációs, ahogy arca minden apró rezdülésével is kifejezi, alátámasztja az érzést, ami hangjában is ott lüktet a dalok alatt csodálatosan, a szerelem, az elkeseredettség, a vágy, a csalódottság… Apróságok, de ettől olyan kifejező, olyan hiteles a játéka... Az illúzió teremtés mestere, nem csak a simogató, puha takaróként körülölelő hangoké.

 EGY ANYA TÖRTÉNETE 2015.

Halál

Egy anya története… a Zeneakadémián…. gyönyörű, megrendítő mese…. Mese az önfeláldozó szeretetről, és az elengedésről. Egy édesanyáról, aki mindenét feláldozza, vérét adja, hogy gyermekét visszaszerezze a halál karjából…  Határtalan szeretetének ékes bizonyítéka, hogy a végén mégis képes elengedni... Frankó Tünde, Lukács Anita és Dolhai Attila, e három művész kimagasló, embert próbáló előadásának köszönhető a darab sokkoló hatása. Ezzel a szereppel mindhármukra sokkal nagyobb teher hárult, mind színészileg, hangilag, érzelmileg, fizikailag egy átlagos előadásnál. Olyan művészi pillanatokat valósítottak meg, amikor a szívüket-lelküket meztelenítik le, és rakták elénk estéről estére… Igazi művészetet létrehozni pedig csak így lehet…  A darab egyik legszebb dala, amikor az anya a végén elér a Halálhoz, és az szembesíti a fájdalmas igazsággal, hogy már semmije nem maradt, csupán a végtelen szeretete. Attila hangja tisztán zengő, erős, biztos pillér, szívbemarkolóan gyönyörűen énekelte:

„Szemed világot nem lát többé,

két szemed álom könnye őrzi szép fényét.

Fiad, hogy merre vitték, megmutatom, ha kéred.

Vakon is megtalálod, hisz lángol szereteted.”

A darab megrendítő, végtelenül szomorú, felkavaró volt, mégis a végén csodálatos felemelő érzés kerítette hatalmába a nézőt.... Csak elszorult szívvel és torokkal tudtuk végignézni, könnyekké olvasztott bennünket.

SYBILL 2015.

Petrov  

Szerelem…illúzió…varázs…SYBILL

Maga a darab mese a szerelemről, féltékenységről, kényes helyzetek szenzációs megoldásáról. Egy szerelmi sokszög története csodálatos dallamokkal, rengeteg humorral színpadra álmodva. Attila egy nagyon érzelemmel teli Petrovot alakított, amikor kiejtette, „imádlak Sybill”, abban minden benne volt: hogy igen, tudja mivel jár ez a szerelem, bármivel kell is szembenéznie, tisztában van a veszéllyel, de akarja Őt. Úgy énekelte a dalt: „Valami csoda varázs, minket úgy megbabonáz…”

Az évek múlásával hangja, játéka hatalmas változáson ment keresztül… előadása kifinomult, letisztult… a heves lendület helyét átvette egy nyugodt, kiegyensúlyozott előadásmód, melyhez változatlanul párosult egy csodálatosan zengő, bársony finomságú hang, és egy nagyon érett színészi teljesítmény… Arcjátéka szenzációs tudott lenni. Érdemes olyankor is rá figyelni, ha nem épp Ő van egy jelenet középpontjában. Amikor némán tűrte, hogy a nagyherceg udvarol Sybillnek, egyetlen hang nélkül is annyi minden volt az arcára írva: szerelem, szenvedély, reményvesztettség, keserűség… Arcán hol gyermeteg csibészséget láttunk, hol reményvesztettséget, hol pedig színtiszta szerelmet…

Hangja, játéka beérett, mint a jó bor… friss színt hozott az operettek világába is. A hangja puha, lágyan búgó, mégis határozottan csengő, egyszerűen megkapó, és mégis emberi volt. Petrovja egy érzékeny, szeretetteljes, kenyérre kenhető, szerető, és gyarló… egy igazi ember.

 A Chichagói hercegnő  2016.

Borisz

Hatalmas zenei kavalkád, szenzációs, szemet gyönyörködtető koreográfiával, tanulságos mese felnőtteknek, végtelen humorral…Ennek az előadásnak a legnagyobb nyertese Dolhai Attila volt, aki már a bemutatón is hatalmas sikert aratott Borisz nagyhercegként, és ez csak fokozódott teljesen megérdemelten minden egyes előadással….

Ebben a darabban végre kibontakoztathatta színészi egyéniségének legerősebb oldalát: képes eszméletlen energiákat bedobva robbanni, és „felrobbantani” egy egész színházat, tomboló közönséget kreálni estéről estére. A taps csak inspirálta, szenvedélyesen ropta a közönség legnagyobb örömére még, még, és még… Ördögi kör, amint egyre nagyobb hévvel táncolt, a közönség hálája egyre erősödő viharos tapsorkán, ami még nagyobb lendületre ösztönte, elementáris erővel kifulladásig… tombolt az egész színház, a hangulat a tetőfokán hosszú percekig….Szenzációs, ehhez nagyon ért: tömegeket elvarázsolni, pillanatok alatt lázba hozni egy egész színházat, mosolyt varázsolni az arcokra…Őszinte sírva vigadós búsulásánál, amikor odaintette Bunda Miskát, „ játszd el szívrepesztő édesen a nótámat” és teli érzéssel, hogy az ember szíve tényleg belefacsarodott, rázendített:

„Hogyha vonód sír a húron, könnyes szemem csak lehunyom,

úgy merengek, hej de szép volt a régi nyár…”

Elhitette:  „az egész világ úgy megy el a búsba, ahogy gondolom”  érzést-hangulatot…. A dühöt, a becsapottságot, mindezt lazán tombolva, ziláltan… dacos, és büszke, dühödt lázadó, a másik pillanatban meg már sármosan  döglesztette az amerikai barátnők szívét is. Nagyon hihető volt minden megnyilvánulása… minden apró gesztusa, a hang, a mimika, az érzelmek, a tartás, a laza, élvezetes játék.

MARICA grófnő 2016.

Tasziló gróf

Szépeket, nagyokat, nagy ívű dalokat tudott ebben az operettben megmutatni… simogatta vele a női lelkeket rendesen…

Hejj cigány: Olyan istentelenül sírva mulatóst produkált, hogy attól összeszorult az ember szíve, könny szökik a szemébe, és bátorság a szívébe… olyan energiákat, tüzet mozgósított a dalnál, hogy döbbenetes… megrengette az erejével a színpadot… az előadás egyik nagy pillanatává vált, amikor Marica igaztalanul megvádolja, és férfiúi büszkeségében porig alázza, „kifizeti” egy rakás bankóval és Attila pedig rázendített:

„Ha szeretőd elhagy, húzasd a cigánnyal,

Ha a világ összedől is, húzasd a cigánnyal…”

Látni lehetett az arcán a mérhetetlen megalázottságot, a dühöt, az elkeseredést és közben a hangja tele érzelemmel… Olyan Igazi ősi Magyar hangja van, csupa erő, csupa tűz, hiányzik belőle minden mesterkéltség (ugyanúgy, mint játékából). Olyan természetességgel áradt belőle a hang, mint ahogyan mi hétköznapi emberek levegőt veszünk… A darab talán legszebb része pedig, amikor ezek után, hogy mentse a helyzetet, Liza elárulja az „úri társaságnak”, hogy Tasziló a báttya… Attila valami olyan érzelmi töltéssel, szívbemarkolóan tudta énekelni: 

„Kishúgom légy vidám, angyalom nézz reám…” olyan igazi, „széltől is óvó” szeretettel, hogy azt szerintem sokan megkönnyeztük…

A Víg özvegy 2017.

Daniló

Egy jó operett előadásnak ugyanaz a titka, mint bármilyen másik előadásnak: a jó színész. Lehet bármilyen blőd egy sztori, a jó színésznek elhiszem, akkor is ha mondja, akkor is ha énekli és akkor is ha épp nem csinál semmit, csak jelentőségteljesen „létezik” a színpadon… mert egyszerűen hatni tud rám.

Attilánál ez már nem kérdés: nagyon jó Daniló az elejétől, a szerelmes korhely szerepében és nagyon jó akkor is, amikor már kijózanodott és szmokingot öltött, mert akkor mintha egy teljesen másik színész jött volna vissza a színpadra, a laza, a lezser, az indulatoktól túlfűtött, a gúnyos, a vérig sértett, még némán is hiteles pasas…. Igazi színész csupa nagybetűvel a darab kezdetétől: már a belépője is nagyon egyedi, valódi színészi teljesítmény… tökéletesen hűen, naturálisan ábrázolta az alkoholtól kissé tudathasadásos, „szétcsúszott” ábrázattal, részegen támolygó, zavarodott figurát. Bár játszott már ez előtt is csélcsap, az alkoholt meg nem vető, nők kedvence figurát, Danilója valami teljesen más kategória volt.  Játéka igazi, életszagú, gyarló emberi tulajdonságok tökéletes megjelenítése. Nem volt cukros műmosoly, nem egy „karótnyelt” bonviván, aki csak kiáll és énekel, nagyon élt a szerepben. Teljesen új dimenzióba helyezte a szerepkör minden jellegzetes sajátosságát. Előadásról előadásra bizonyította, az operettjátszás és a hiteles emberábrázolás nem egymást kizáró fogalmak….

Luxemburg grófja 2018.

René

Ahogy játékát néztem, az ismerős, de mégis mindig váratlan és fordulatos mozdulatait, a testbeszéd, a mozdulatok és kezek játéka… Új, üde, élettel teli szerepformálása, a lelkében rejlő tudás és hit maradandót alkotott előadásról előadásra. Már elsősorban nem a „lányszíveket meghódító Rómeó” férfiassága vonz tömegeket a színházba, hanem szivárványként ragyogó, ezerárnyalatú, hajlékony művészete, a valóság és a játék harmóniája, a mindent felperzselő tűz, amellyel színpadra lép estéről estére, alázatossága és hite ebben, a mindennapok szürkeségében ritkán felvillanó szivárványon túli csodavilágban. Attila az a művész, aki képes magára vonni a figyelmet már megjelenésekor, aki hangjával és játékával képes megteremteni  a  PILLANATOT, amiért érdemes színházba járni …És a HANG. Néhány gondolat a Hangról, mely erős, öblös, kőszikla ha kell, lágy és bársonyos máskor, és csodálatos magasan rezgő … Amikor az első felvonás végén kétségek közt énekli:

„Várj, várj szép délibáb, ne szállj, ne szállj tova,

tán édes álom játszik velünk és vissza se tér soha.

Hátha e pillanat végzetünk,

hátha többet sorsunktól nem remélhetünk.”

Azt lehetett érezni, egy csodálatos hangszer a Hangja, a zenekar egyenrangú részeként, olyan tökéletes volt az együttcsengés.

KÉKSZAKÁLL 2018.

Saphír

Paródia a teremtés koronáinak gyengeségeiről….

Teljesen új szerepkörben mutatkozott be ebben a darabban, igazi táncos komikus, ráadásul vágyakozó, kissé félszeg, eleinte kicsit gyámoltalan, szerelmes jófiú, aki el akarja érni, hogy önmagáért szeressék és aki a darab végén azért megküzd szerelméért és elnyeri jutalmát… Sokkal inkább kihívás volt ennek a szerepnek a megformálása színészileg, mint hangilag.

Tökéletesen hozta a szerepkör minden jellegzetes stílusjegyét, hatalmas élvezettel vonultatta fel színészi játékának összes komikus eszköztárát, fergeteges grimaszaitól kísérve a közönség legnagyobb örömére, aki a cél érdekében képes mindent eszközt bevetni….  Arcán hol bárgyúság, hol ördögi vigyor, hol kéjsóvár kifejezéssel, hol „megdöglök érted” szerelmes vágyakozással, hol dühös indulatoktól hajtva… Élvezet volt figyelni pimaszul szellős játékát, pajkos arcait.

István a Király  2018.

Koppány

Dolhai Attila Koppánya végtelenül összetett figura. Játékában hatalmas a kettősség. Egyfelől ott van a hatalmas, megingathatatlan, sziklaszilárd erő, a mindent elsöprő akarat, de közben nyugalmat áraszt-sugároz magából, ám ugyanakkor végtelen esendő, sebezhető is egyben. Hatalmas, markáns hangján, ha megszólalt az félelmetes tudott lenni. Mintha az ég dördülne meg, vagy a menny akarna ránk szakadni, amikor a temetésen „Géza trónja engem illet…” felkiáltással István fölé tornyosult. A Szállj fel szabad madár pedig igazi rockos hanggal, erős indulatokkal és érzelmekkel frenetikus hatást gyakorolt a közönségre.

Kőkemény és agresszív, provokatív, egész kiállása, dölyfössége, a szúrós tekintete, amivel ölni lehetne. Játéka igazi tekintélyt parancsoló volt. Fejedelmi, dacos, büszke, ellentmondást nem tűrő, tombolva, ziláltan, az igazáért harcoló, dühödt lázadó… Sugárzott belőle az igazi, férfias, ősi magyar erő, a végletekig az elveihez ragaszkodó, az ősi hagyományokat tisztelő harcos tragédiáját tökéletesen ábrázolta. Kifinomult játékával el tudta érni, hogy Koppány vívódását megértsük, ezáltal a negatív figurát végtelenül esendő hőssé formálta… Attila Koppánya jó ember. Ezt a kétlelkű alakot egyszerűen nem lehet nem szeretni, hisz nem gonosz, csupán a végletekig hisz… hisz az igazában. 

Lelkileg hatalmas utat járt be az extázistól, amint büszkén mutat körbe a népén, a teljes magába roskadásig a veszteség súlya alatt és ezt Attila minden apró részletet végtelenül kidolgozott játékával tökéletesen érzékeltette is a nézővel. Érzelmileg atomjaira hullott… Koppánya tettére eszmélve az önvád súlya alatt lelkileg teljesen összeroppant, amint a halott katonát a karjaiban tartotta. Hatalmas fizikai, de főleg lelki erő kell egy ilyen mélységű alakításhoz.

Maya 2018.

Charlie

Színes, szélesvásznú mese felnőtteknek, avagy egy idegenlégiós sors Afrikában: ahol minden megtörténhet… Egy részeg éjszaka, egy idegenlégiós és egy útszéli virág története… Játékával elhitette, egy igazi bohém fickó, aki valójában menekül a bűntudata elől, így lesz belőle igazi Rejtő Jenőt idéző, kicsit könnyelmű, kicsit felelőtlen légiós tiszt Tangerben…

A darab első felvonása közben Attila hitelesen megélt lerészegedését látva, a végtelen elkeseredését figyeltem mindig. Kicsit furcsa érzés fogott el, hogy már átéltem egy hasonló történést, egyszer rég ezen a színpadon. Olyan dezsavű érzés kerített hatalmába, mert a színpadkép és Attila arcán a végtelen reményvesztettség felidézte Christ, a hős amerikai srácot és a Saigoni füstös lokált, valahogy nagyon hasonló volt… még a mérhetetlen elvágyódása is, vissza előző életéhez… Annyira érzelmessé tudta tenni az egész jelenetet és mikor elmerengett a távolba, szinte érezni lehetett a fájdalmát, tapintható volt a keserűsége. Ezzel szemben a darab második felvonásában, a fény városában már igazi szívtipró…

Attila színészi sokoldalúságát bizonyítja, hogy képes egy tragikus hős bőrébe bújni és mélyen átérzett szerepformálásával katarzis élményt okozni és ugyanakkor képes lazán ilyen lehengerlő sármőrt is alakítani, ha egy szerep úgy kívánja. alakítására hatványozottan igaz: A sárm igazából valami titokzatos férfias bájt kölcsönöz számára, ami adódhat a mosolyokból, amire nála igazán nem lehet panasz, mert zenél a mosolya, ami hol kisfiúsan ártatlan, hol csibészesen huncut, de mindig igazi, őszinte, szívből jövő. Adódhat a tipikus, Dolhais mozdulatokból, abból ahogy beszél, ezek mind olyan külső emberi megnyilvánulások, ami amúgy belülről fakad... Azt, ha valaki sármos egy határozott, magabiztos, de azért "huncutul aranyos" pasira szokták mondani és Ő ezt a színpadon nagyon jól hozza, ez a szerep a legtöbb bonviván szerepével együtt tökéletes volt erre. Utánozhatatlanul hozta a régi filmek amorózó stílusát, az elszánt férfit, aki a cél érdekében képes mindent eszközt bevetni, éjfélkor kinyittatni az összes párizsi virágboltot….

CAROUSEL – Liliom  2019.

Billy Bigelow

A darab a ki nem mondott érzelmek emberközeli megmutatása szívszorító érzékenységgel…

Liliomként nagyon erős színészi játékával teljesen levetkőzte minden emberi jóságát, szinte a néző úgy érezte, kibújt a bőréből, a jófiút, aki valójában, az öltözőben a fogasra akasztotta. Teljesen más emberré vált a szerep kedvéért… Hatalmas színészi bravúr. Élete egyik legszebb, és legmélyebb színészi játékát nyújtotta a szerepben. Hitelesen alakított egy magát erősnek mutató férfit, ugyanakkor egy végtelenül érzékeny figurát, akinek hatalmas lelke van. Az első felvonás legszebb pillanatait teremtette meg, amikor felfogja, hogy gyermeke lesz. A durva, kifelé érzéketlen (valójában nagyon is érzékeny), nagy és erős férfi teljesen elérzékenyülve, büszkeségtől dagadó mellel, felelősséggel gondolt a gyerekére. A darab egyik legszebb jelenete, amikor a házak között bolyongva teljesen beleéli magát az apaság gondolatába, a saját felelőssége gondolatába, hogy milyen lesz majd az ő fia, mit meg nem tenne érte, mert jobb sorsot szán neki, mint az övé és ha lánya lesz, a széltől is óvná…

„Mit tudnék én tenni érte, csavargó, pénz nélkül… de apa kell a lánynak, védőszárny, én kicsikém, kicsi babám, drága gyöngyvirág… érte én lopnék, én csalnék, én ölnék, én halnék, úgy ám!” Gyönyörű dal, és egy nagyszerű igazi életszagú játék…

ONCE – Egyszer  2019.

Srác

Rövid életű kirándulás volt a Madách színház szinpadára, ahol nagyon szép, hatásvadász mentes alkotás született ezzel a darabbal, bármiféle manír nélkül. Hétköznapi, egyszerű szereplőkkel, akik mégis különlegesek, hiszen a művészet uralja a lelküket. A zene az, ami összeköti őket egymással, a Lányt és a Fiút.

Dolhai Attila rajongóinak mindig hatalmas élményszámba ment, amikor régi koncertjein gitárt ragadott és saját maga kísérte első lemezének, az Ébredjen a napnak csodaszép dalait. Azóta eltelt sok-sok év, a gitár időről időre előkerült és bár volt egy hosszabb lemondás, most ezzel a szereppel bizonyította, hogy élete kihagyhatatlan része a gitár. Gitárral a kezében teljesen megváltozik az egész ember, teljesen átlényegül, megszűnik a külvilág, átszellemült játéka közben eggyé válik a zenével. Amikor a második felvonásban a hangstúdióban a lemezfelvételkor felénekelte a dalt, abban az egész lelke benne volt... Az egyik legszebb dalban fogalmazódik meg a gondolat az óceán partján, a víz morajlása közepette: „Kell, hogy önmagad légy...” Egy nehéz éjszaka után a hajnali kórus csodája... Dolhai Attila ebben a szerepben valódi önmagát adta, ez a szerep számára telitalálat volt minden szempontból, maga a kiteljesedés…

Ezzel a szereppel Attila talán önmagából is szeretett volna megmutatni valamit. Zene iránti szeretete, elhivatottsága, hite hosszú évek óta töretlen, talán ezért alakította olyan hitelesen szerepét, mert a valóságban is átélte-átérezte már ezeket a pillanatokat… Ez az őszinteség tette helyre, tette hitelessé alakítását.

János Vitéz 2019.

János Vitéz

Minden egyes művésznél a legfontosabb talán az, hogy aki színpadra lép, olyan különleges személyiséggel rendelkezzen, és olyan hatalmas energiákkal tudjon közölni, amelyek leveszik a lábáról a nézőt. Dolhai Attila ennek a képességnek maximálisan a birtokában van… A közönséget már a belépőjével levette a lábáról Kukorica Jancsija, pedig akkor még nem is délceg huszár, csupán egy nincstelen, forróvérű pásztorgyerek, akinek egész magatartásából sugárzik a kicsattanó életöröm, aki származását büszkén viseli. Egyenes, büszke tartás, őszinte, tiszta tekintet, szeme huncut csillogása olyan „semmivel nem törődöm” önfeledt boldogságról mesélt Iluskája ölében…

Beszédes tekintetéről pedig, ami Dolhai Attilára annyira jellemző, egy ismeretlen nézői vélemény: Nincs még egy ilyen kifejező, tiszta tekintetű művész.” Valóban Attila művészetében azt hiszem, ez az összetettség hat a nézőre igazán. Az egész lényével játszik, nem csak a hangjával, a testbeszéddel, de a végtelenül kifejező tekintettel is. Gondolom ez az ismeretlen is látta már a szikrát a szemében Koppányként, vagy az átható, világfájdalmas tekintetét, ami az ember retinájába ég, hogy muszáj máshová nézni, mert egyszerűen nem lehet elviselni azt a nézést… Ez a fájdalmas, reményvesztett tekintet kötötte gúzsba a nézők lelkét János vitézként is, amikor elveszetten szorította Iluska rózsáját… Talán ezért is tud olyan elemi hatással lenni játéka a közönségre mindenkor. Hangja csodálatos mélységei mellett talán ez sikerének másik titka, meg persze az, hogy a színészmesterség minden csínja-bínja régóta a kisujjában van.
 

SZÉTSZAKÍTOTTAK  2020. - ÖRÖK HŰSÉG 2022.

Volt egyszer egy pandémia, mely az egész addigi életünket gyökeresen megváltoztatta. A bezártság, az egymástól, szeretteinktől való elszigeteltség 2020 tavaszán sok embert késztetett arra, hogy átértékelje addigi életét, mi a fontos számára valójában.

Volt egy művész aki, mert nagyot álmodni… Nem véletlen a művész definiálás, hisz Dolhai Attila nem egyszerűen színész, nem egyszerűen énekes, egy sokszínű egyéniség, aki számtalanszor, több műfajban bizonyította az évek során sokoldalúságát, de szerzőként, szövegíróként, rendezőként ekkor mutatta meg lelkének egy darabját először. A Budapesti Operettszínház nagyszerű csapatával, kiváló kollégáival színpad és díszlet nélkül hoztak létre egy rendhagyó alkotást, ami a pandémia alatt kialakult kényszerhelyzetben, komfortzónájukból kilépve színpadi szerep helyett, otthoni környezetben, telefonjuk kamerája előtt, egy rövidfilmes alkotás lett. Dolhai Attilának hite és kitartó munkája eredményeként Dér Zoltán családjának, fiatal éveinek feldolgozásával egy érdekes, új műfaj született, a karanténfilm.

Keserédes, egyszerű, megható, nagyon emberi történet mesél el, az egyszerű emberek életének egy nagyon nehéz időszakát, de általa közelebb hozza az embereket, minket, magyarokat egymáshoz… Ezzel az alkotással nagyon találóan sok mindenre rámutat, próbál segíteni, megértetni, hogy mik az igazi értékek… erőt ad, tartást, hitet, mások elfogadását, az igaz összetartozás érzését erősíti az emberekben… Attila darabja nagyon szép példája annak, hogy az összetartozás érzését így is lehet erősíteni az emberekben, hittel, szeretettel emlékezni. Megmutatni mások fájdalmát és ezzel a kiállással kicsit enyhíteni is azt. Ennek a nagyszerű alkotásnak az alapgondolata lehetne József Attila: A Dunánál című csodálatos verse: „s rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés.”  Ilyen érzésekkel, gondolatokkal telve a szerzőpárosnak, Dolhai Attilának és Cári Tibornak nagyon szép, megható, léleksimogató és komolyan elgondolkodtató művet sikerült megálmodnia. Nagyszerűt, maradandót alkottak…

Az első Dolhai Klub alkalmával, ahol végre kötetlen beszélgetés alakult ki művész és közönsége között a nézők elárasztották kérdéseikkel. Az elhangzott legérdekesebb kérdés az est folyamán és a rá adott legszebb, őszinte válasz mindent elmond Dolhai Attila igaz emberségéről, művészetéről...

A kérdés az volt: mire a legbüszkébb pályafutása során? A válasz pedig a Szétszakítottak.

A Szétszakítottak című drámájából 2022. tavaszán Örök hűség címmel a Nemzeti Filmintézet színházak és filmesek együttműködését támogató pályázatának keretében egy zenés történelmi film készült.

NINE – Kilenc  2021.

Guido Contini

Történet az alkotói válságról, avagy mit jelentenek a nők a férfinak…

A darab a híres olasz filmrendező alkotói válságát volt hívatott érzékeltetni… Dolhai Attila Guido Contini világhírű filmrendező szerepében alakításával tökéletes ívet rajzolt egy szakmai és magánéleti válságban lévő férfiról, akinek cselekedeteit erősen befolyásolja a kapuzárási pánik, és aki ezer százalékon pörög, hajszolva a sikert.  Nagyszerűen tárta a néző elé Guido bizonytalan lelkiállapotát, akinek viselkedése bár a külvilág felé pózol, azonban csak arra fókuszál, hogy belső magányát, bizonytalanságát elrejtse mindenki elől. Amikor azonban élete fonala teljesen összekuszálódik, kibillent lelkiállapotában rendkívül önző, gondolata csak saját maga körül forog. Őrült ámokfutása nagyon jól felépített alakítás volt… Sok szempontból kísértetiesen hasonlított élete első nagy sikeréhez a Mozarthoz. A kisfiú én és a felnőtt művész párhuzama itt is visszaköszönt, alkotói válsága, sikeréhsége itt azonban nem torkollik tragédiába… Játékával az érzelmek hatalmas skáláját vonultatta fel: az ő Guidója érzékeny, befolyásolható, vágyakozó, fantáziadús, hisztérikus, szoknyabolond, az élvezeteket hajszoló, léha, szószegő, hazug, szélhámos, depresszióra hajlamos, menekülő, akaratgyenge, sértődékeny, szétesésre hajlamos is egyben, egyszóval zseni. Vonzódik a független nőkhöz, gyűjti őket, mint aki egzotikus madarakat gyűjt…

ÉRDEMES MŰVÉSZ  2022.

2022. március 11. Budapesti Operettszínház közleménye:

„Örömmel tájékoztatjuk Önöket, hogy kiemelkedő művészeti munkája elismeréseként Magyarország Érdemes Művésze díjat vehetett át Dolhai Attila, Jászai Mari-díjas színművész, énekes.”

ÉRDEMES MŰVÉSZ... nem tudom, a magas bizottság milyen kritériumok alapján ítél oda egy ilyen rangos díjat? Csak azt tudom jól választottunk! Mi, akik követjük pályáját, már régóta tudjuk, mennyire ÉRDEMES, mennyire méltó rá. Érdemes: Művészete, a belé vetett hite, példamutatása, okán.

Kerényi Miklós Gábor mondta Attiláról anno a Jászai díj átadása után egy interjúban: „Dolhainak zenéből van a szíve, zenéből van a lelke.” Sokan már akkor nagyon büszkék voltunk rá, azóta bizonyította, csinálhat bármit, mindenben sikeres tud lenni. Azt, hogy mi valójában hosszú távú sikere titka, volt egyetemi tanára, Kerényi Imre fogalmazta meg találóan vele kapcsolatban egy televíziós beszélgetésben:

„A siker nem csak a tehetségtől függ… hiszen tehetséges ember sok van. A siker titka a tehetség, és a személyiség találkozása. Az is kell hozzá, hogy valaki jó ember, igaz ember legyen…” Sokszor bizonyította, mennyire az.

Az ég tartja a földet  2022.

Walter lovag

Az Ég tartja a Földet musical a világ legismertebb magyar szentje, Árpád-házi Szent Erzsébet történetét dolgozza fel. Dolhai Attila Walter lovagként a szív hangjait szólaltatta meg dalaiban. Erős bástyaként óvja, védi, apja helyett apja, szinte az árnyéka Erzsébetnek. Nagyon szép alakítás volt, őszinte, határozott, mélyérzésű játék. A nézőben olyan benyomást keltett, ebben a szerepben megtalálta önmagát. Walter lovag a mű szerint nemes ember… Dolhai Attila alakításában valóban nemes ember, a szó legszebb értelmében, nem csak rangját illetően, de emberi mivoltában is. Követendő emberi példa sziklaszilárd tartásával, szívjóságával… Ilyen példaképekre nagy szükség van a mai világban, hiszen maradandó élményt nyújtva tanítja a mai kor emberét a színpadon, magánemberként pedig egy példás élettel.

Jekyll és Hyde  2022.

Jekyll és Hyde 

Attilának pályafutása során szerepeit tekintve voltak meghatározó korszakai és azokat meghatározó szerepei: volt egy kezdeti lázadó korszaka ifjú Mozartként, volt hősszerelmes Rómeó, érett művészként pedig megmutatta másik oldalát is a rosszfiú karakterekben, mint a Liliom, vagy épp Koppány alakításában, de minden szerepben arra törekedett, hogy megmutassa a karakter jó oldalát is és ezzel mindig elérte, hogy a néző is felmentse az épp alakított negatív figurát. A darab során felhangzik a sokak által oly nagyon szeretett dal, Eljött az óra… Dolhai Attila számára ezzel a szereppel valóban.

Mária Főhadnagy  2023.

Draskóczy Ádám

A darab három szálon futó szerelmi története között mindegyik a szerelem más és más fajtáját tárja a néző elé. Farkasházy Antónia és Draskóczy Ádám, Antónia földbirtokos szomszédja, majd a harcok idején Kossuth jobb keze között a beteljesületlen szerelem keserédes vágyódásának lehettünk tanúi. A darab egyik legszebb szerelmes duettjében a Draskóczy Ádámot alakító Dolhai Attila és Fischl Mónika szívfájdítóan énekli:

„Nem tudom, hogy mi lesz a vége, de mégis jó így szenvedni érte,

a szív majd megbékül, könny nélkül nincs igaz boldogság… oly régen várok rá…”

Attila kifejezően tárta a néző elé a féltékeny férfi sértett büszkeségét, mert szíve hölgye mást tüntet ki figyelmével. Fantasztikus tartással, drámaisággal viseli csalódottságát, mikor végül közli Antóniával, nem fut olyan szekér után, ami nem veszi fel… a történetben, valahányszor megjelenik a színen, igazán él a színpadon, van kisugárzása, huszárként természetesen létezik az egyes szituációkban, van tartása, nagyszerűen használja a szerepformáláshoz színészi eszközeit. Hitelesen formálja meg a komoly, felelősségteljes kötelességtudattal cselekvő huszárt.

 Utószó:

Kedves Dolhai Attila szeretnénk még sokszor olyan boldognak látni, mint 2013. márciusában a Jászai díj átadása előestéjén, a Szentivánéji előadás előtti pillanatokban. A piros bársony előtt állt kedves Lysanderünk már talpig jelmezben, Kerényi Miklós Gábor pedig bejelentette az örömhírt. Az egész színház állva ünnepelt hosszú-hosszú percekig… Akkor úgy álltál ott, mint anno az első Mozart sikered utáni tapsorkánban: Mint aki el sem hiszi, de szeretné átölelni az egész világot örömében, de legalább is az egész közönséget… Örülök, hogy részese lehettem Veled ennek a csodaszép húsz évnek. Kívánok még több mint húsz sikerekben gazdag évet ezen a színpadon a hálás közönség szeretetétől övezve.

        „… hisz az éneklésnek a tisztelet, és a csodálat jár valamennyi halandótól:

                             Minden dalos embert múzsa tanított dalra…”

                                                                                  ( Homérosz: Odüsszeia )

Írta / összeállította: Kókainé Ibolya

Fotók: Dolhai Attila Hivatalos Oldala / Budapesti Operettszínház /

Mária Főhadnagy bemutató…

Történelmünk egy kis epizódja, valódi emberi sorsokon keresztül. Az élet írta igaz mese, szabadság-szerelem… igazi operett módra.

Valójában mire is tanított Huszka Jenő operettje a létrejöttekor és mire tanítja a ma emberét?

A Budapesti Operettszínház új bemutatóval, Huszka Jenő Mária főhadnagy című nagyoperettjével ünnepli a tavasz eljövetelét, a Petőfi által megénekelt szabadság-szerelem mámorát megidézve.  A darab bemutatását a színház a Magyar Operett évének, valamint a színház fennállásának századik évfordulója tiszteletére tűzte műsorára.

Egy színház életében mindig örömünnep egy új bemutató. A darab aktualitása azonban most több jelentős eseményhez is kötődik, hiszen ebben az évben ünnepeljük az 1848-as szabadságharc és forradalom 175. évfordulóját, valamint a forradalom egyik nagy alakjának, irodalmunk egyik legkiemelkedőbb költőjének, Petőfi Sándor születésének kétszázadik évfordulóját.

Sokan mondják az operettre, hogy „könnyű műfaj”, andalító szórakoztatás, szinte már meseszerű fordulatokban bővelkedő történetek, varázslatos muzsikával fűszerezve, hogy elterelje a néző figyelmét abban a három órában a hétköznapi gondokról. Ez az operett azon ritka kivételek közé tartozik, ami valós történelmi eseményeken alapul. Bár meseszerű, de mégsem mese, hiszen minden szereplő a korban élt hús-vér figura, minden helyszín valós, az események egykor valóban megtörténtek. Lebstück Mária, akinek kalandos életéről Huszka Jenő operett szerző és Szilágyi László szövegíró írt nagysikerű operettet, természetesen valós személy volt.

 A darab sajtótájékoztatóján dr. Töll László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka, történelmi áttekintése során úgy fogalmazott:

„Nagy tisztelet 1948-é, amikor a szabadságnak volt még egy eszméje, amikor nem csak beszéltek róla, hanem tettek is érte. Nagy történelem ez, ami a sajátunk.”

Történelmünk sajátossága hogy az örökösen háborúzó férfiaink mellett, egy kőkemény férfias világban sokszor kitűntek erős nőalakjaink, a legismertebbek közül Szilágyi Erzsébet, Zrínyi Ilona, Dobó Katica, akik derekasan helytálltak, kivették részüket minden korban a harcokból. Ilyen tisztelet érdemel az 1848-as szabadságharc hős amazonja, Lebstück Mária, akinek méltó emléket állított Huszka Jenő Mária főhadnagya.

 Huszka Jenő: zeneszerző, operett komponista

 1875. április 24-én született Szegeden.

Édesapja hegedülni tanítja fiát, öt évesen már fellép. Huszka Jenő önszorgalomból és titokban megtanul kitűnően zongorázni is. A jogi egyetem mellett párhuzamosan zeneszerzést tanul a Zeneakadémián. A mai napig Huszka Jenőt tartják a legmagyarabb operett szerzőnek, mert nagy operett szerzőink közül ő volt az, aki ugyan a bécsi klasszikus operett szerkezetet megtartotta, de azt magyaros: csárdás, verbunkos, népdal elemek dallamvilágával ötvözte, közelhozva a hazai közönség szívéhez.  Ebben az időben szerte a világban kezdtek ismertté válni nagy operett zeneszerzőink: Lehár Ferenc, Kálmán Imre és a többiek nagysikerű darabjai, mégis közülük Huszka Jenő volt az, akinek Bob hercege olyannyira meghódította a közönséget, hogy sokan a létrejöttétől számítják az igazi magyar operett születését.

1942. szeptember 24. Fővárosi Operettszínház, Mária főhadnagy ősbemutatója:

Azokban a vérzivataros időkben a Mária főhadnagy keletkezésének idején, már a háború közvetlenül érezteti hideg leheletét a főváros utcáin. Bombázások válnak mindennapossá, sziréna, kenyérjegy, zsírutalvány, akadozó élelemellátás, és a szorongató félelem tolakodik az egyszerű emberek hétköznapjaiba. Ez a darab sok minden más mellett talán azért is lett sikeres abban a korban, mert varázslatos és messzire repíti a szorongó lelket, a hűvös árnyékból, a napsütötte melegségbe.

A történet Szilágyi László szövegkönyve nyomán kerekedik egésszé. A főhősnő Lebstück Mária történelmi alak, valóban élt, s Bécsben nevelődött leány létére magyar honvédnak öltözik, és férfi módjára végigküzdi az egész magyar szabadságharcot.

Jókai Mór 1892-ben, a Vasárnapi Újságban írt cikket róla. A cikk címe: "Jegyárusító honvéd". "Ez a honvédtiszt Lebstück Mária volt, a szabadságharc egyik legendás, sokat szenvedett alakja" - írja Jókai, majd elmeséli, hogy ez a hős asszony immár mindenkitől elfeledve él Újpesten a fiánál, ugyanakkor szép szavakkal emlékezik meg hősi múltjáról, önfeláldozó hazaszeretetéről, sebesüléséről, elfogatásáról és bebörtönzéséről, nemkülönben férjéhez, Jónák József tüzér őrnagyhoz fűződő, tűzön-vízen át tartó, hűséges szerelméről.

A premier a Fővárosi Operettszínházban 1942. szeptember 24-én szorongva, légitámadásoktól és szirénahangokkal kísérve kezdődik el.  A darab abszolút sztárjai Sárdy János, Honthy Hanna, Latabár Kálmán, Kiss Manyi és a címszerepben Szeleczky Zita. A premier frenetikus sikere kirobbanó sikerszériát jósolt a darabnak. Huszka Jenő feleségének, Arányi Máriának visszaemlékezéseiben olvasható:

„A második felvonás végére a közönség tetszése szinte tüntetéssé fokozódott és a tapsvihar akkor nőtt a legnagyobbra, amikor a zeneszerzőt egyedül köszönthette a vasfüggöny nyílásában…” A siker kétségtelen volt, az elsötétítés ellenére is. Arányi Mária elragadtatással írta: „Elképzelni sem tudtam, hogy egy operett diadalmaskodhat a világégésen, napi politikán s az irigyek ellenséges berzenkedésein.”

A bemutató után a kritikák nagyon jók voltak, azonban a szabadság kérdése ebben az időben kínos témának bizonyult, ezért a Kultuszminisztérium be akarta tiltani. Végül a darab mégis kétszázötven előadást ért meg, az utolsó 1943. április 11-én volt.

Az operett érdekessége többek között, hogy míg a klasszikus operett szereplőgárda általában a híres „négyesfogatra” épül, ezek a primadonna, a bonviván, a szubrett és a táncoskomikus, addig Huszka Jenő ebben az operettjében az akkori Fővárosi Operettszínház három népszerű színészpárjára írta a dalbetéteket. Hármas lett a darab zenei vonala is és ez izgalmasan változatossá, gazdaggá tette az előadást. A szerelmi szál három szálon fut, két primadonna és bonviván valamint a szubrett és táncoskomikus részéről. Az operett zenei világát úgy komponálta, hogy abban jelen van a bécsi, a kor zenei stílusára jellemző biedermeier hangzás, de a táncoskomikus pár dalainak magyaros verbunkos zenét komponált, mellyel elhiteti a közönséggel, hogy a színpadon az 1948-as történet zajlik különböző helyszíneken.

Az operett rövid története:

Huszka Jenő romantikus nagyoperettje 1848-ban, Bécsben kezdődik. A magyar érzelmű Máriát rokonai egy osztrák arisztokratához készülnek férjhez adni. Szerencsére megérkezik Antónia, Mária nagynénje Magyarországról, s az ő, valamint a kissé bolondos szabó, Zwickli Tóbiás segítségével a lánynak sikerül még időben elszöknie. Hogy a már forradalom hevében égő Magyarországra juthasson, nemzetőr egyenruhát ölt magára. 1849-ben, a budai honvédtáborban is férfiként, édesapja nevén, Lebstück Károlyként szolgál a seregben. Vitézségéért immáron főhadnagyi rangot kapott. Azonban sok konfliktusa akad a szigorú Jancsó hadnaggyal, aki többször is megrója könnyelmű hősködéséért, de amikor Mária egy estély alkalmából ismét nőként jelenik meg, a hadnagy lángra lobban iránta, s természetesen "a főhadnagynak" sem közömbös a jóképű férfiú. A kalandos történet végén azután egymásra találnak…

2023. március 10. Budapesti Operettszínház, Mária főhadnagy bemutató…

A rendező, Homonnay Zsolt gondolatai:

„Célom volt, hogy ne csak emlékezzünk egy történelmi eseményre, de átélhetővé is tegyük azt.”

Az emberi hidat megtalálni a közönséggel és jelenidejűvé tenni a történetet. A magyar lélek szabadság iránti vágyát, lobogását visszük tovább, hisszük nem volt hiába való az áldozat… A mostani darab nem szürreális mesét kínál a nézőknek, hanem igazi hús-vér emberek igazán élt szívdobbanását szólaltatja meg. A hazafiasság és a szabadságvágy tükröződik az előadásban. Csodaszép zenék és fülbemászó slágerek csendülnek fel benne, amit imád a közönség.

Bizton állítható, a legutóbbi évek operett rendezései, felújításai közül a legjobban sikerült alkotásban gyönyörködhet a közönség. A darab igazi örömünnep volt ezen az estén. Hatalmas sikert aratott, a közönség szűnni nem akaró ovációval hálálta meg a beléfektetett munkát.

Lebstück Mária: Széles Flóra

Széles Flóra játékával szépen építi fel az ívet, milyen jellemfejlődésen megy keresztül a hősnő. Nagyszerűen láttatja, komoly változáson esik át Mária nem csak külsőleg, sokkal inkább lelkileg. Hitelesen építi fel a karakterét, hogy hogyan válik egy fiatal szerelemről ábrándozó fruskából, egy nagyon erős akaratú, határozott, bátor fiatal nővé, akit csodálatos, erélyesség jellemez, aki úgy érzi nevelő szülei elnyomása alatt él.

A darab elején még egy félénk fiatal lány, szomorú és végtelenül bátortalan, aki távol él az otthonától, a családjától, honvágya van, fájdalmasan erős hazaszeretet él a lelkében. Ez a legfőbb oka, hogy huszárnak álljon, bizonyítani akarja szerelmének igaz hazafiságát. A másik ok pedig a szökés Herberttel kötendő házassága elől. A szabadság iránti vágya, menekülés az elnyomás alól, hogy azt tehesse, amit a szíve diktál. A jurátusok indulója láttán olyan extázis keríti hatalmába, a szabadság utáni vágya úgy felerősödik, ami azonnali tettekre sarkallja. Hatalmas benne az erő, az elszántság, a tenni akarás.

Játékával kicsit talán túl hevesen érzékelteti a lány lelkében végbemenő változást. Aki úgy érzi, csak akkor tud igazán boldog lenni, ha azt csinálhatja, amit a lelke mélyén a sajátjának érez. Széles Flóra nagyszerűen láttatja a nézővel a lány kétségbeesettségét, aki megszállottan fut a rákényszerített sors elől, vállalva akár a halállal végződő küldetést is. Nő létére fizikai erő helyett sokkal inkább démoni erővel, vakmerő elszántsággal küzd hitéért, ami erejét megsokszorozza. Hitelesen jeleníti meg a hősnő áldozatos hazaszeretetét, öntudatos, tevékeny és önzetlen hozzáállását, tenni akarását a nemzete boldogulásának előmozdításához.

Jancsó Bálint: Laki Péter

Laki Pétert, a színházat rendszeresen látogató közönség eddig többnyire humoros oldaláról ismerhette, fantasztikus buffo, táncos komikus szerepeket alakítva, mint például a Marica grófnő báró Zsupán Kálmánja, vagy a Víg özvegy Nyegusaként.  A 2019-ben megrendezett XI. Nemzetközi Lehár Ferenc Operett Énekverseny 1. helyezését érdemelte ki bonviván kategóriában. Ezeken a világot jelentő deszkákon első igazi bonviván főszerepét kapta meg Jancsó Bálint, a pozsonyi magyar követeket kísérő jurátusok egyike, később huszár hadnagy megformálásával. A fiatal színész, akit táncos komikusként szeretett meg a nagyérdemű, alkatilag, hangilag és színészi játékban is megfelelő a bonviván szerepre, hiszen színpadi jelenléte is érettebbé vált az évek során. A darab során nagyszerűen alakítja a hadnagy szerepét. Színpadi belépője telitalálat a Jurátusok élén, erőt sugárzó, tettekre buzdító, igazi átéléssel…

„Harcolni kell a boldogabb jövőért,

Csak gyáva sajnálja most az életét!

Harcolni kell a zöldellő mezőkért,

S harcunk után szabad lesz majd a nép!

Szent március, mi most megesküszünk

Nem hamvad el a lángoló tüzünk!”

Szerepformálása végig erőteljes a darab során, mégis a néző úgy érzi hitelesebb a darab elején, a hajóállomáson a bécsi „úri kisasszonnyal” való komédiázása, mint szerelmes férfiként, kicsit megzavarodva, amikor különleges kapcsolatát kell ábrázolnia az immár feljebbvalójának kinevezett Mária főhadnaggyal.

Farkasházy Antónia: Fischl Mónika

Fischl Mónika fantasztikus alakítása Antónia, az anyáskodó, cinkos szeretettel teli nagynéni. A szerep megformálása során minden női báját és rafinériáját beveti, hogy Máriát segítse. Igazi modern, lázadó arisztokrata özvegyet alakít, aki meg akarja menteni a lányt egy előre elrendezett, boldogtalan házasságtól, ezért segíti a szökésben. Alakítását csodálatos erélyesség, határozottság, bátorság jellemzi. Ének hangja fényesen cseng, szívhez szóló hazafisággal, végtelen drámaisággal énekel az I. felvonás fináléjában a magyar kard dicsőségéről:

 „Vértől pirosló ősi kard, most hozzád száll ez ének,

te vitted át dicső magyart, e bátor, büszke népet…

Vértől pirosló ősi kard, vigyázz, vigyázz e népre,

had énekeljen hősi dalt bátraknak büszke népe.”

Fischl Mónika végig a darab során minden túlzás nélkül, finoman láttatja a csupán plátói ragaszkodását a nagy Kossuth Lajoshoz. Szépen szóló dalai, sugárzó színpadi jelenléte, finom egyénisége méltán szerzett megkülönböztetett tapsot.

 Draskóczy Ádám: Dolhai Attila

A darab három szálon futó szerelmi története között mindegyik a szerelem más és más fajtáját tárja a néző elé. Farkasházy Antónia és Draskóczy Ádám, Antónia földbirtokos szomszédja, majd a harcok idején Kossuth jobb keze között a beteljesületlen szerelem keserédes vágyódásának lehetünk tanúi. A darab egyik legszebb szerelmes duettjében a Draskóczy Ádámot alakító Dolhai Attila és Fischl Mónika szívfájdítóan énekli:

„Nem tudom, hogy mi lesz a vége, de mégis jó így szenvedni érte,

a szív majd megbékül, könny nélkül nincs igaz boldogság… oly régen várok rá…”

Dolhai Attila kifejezően tárja a néző elé a féltékeny férfi sértett büszkeségét, mert szíve hölgye mást tüntet ki figyelmével. Fantasztikus tartással, drámaisággal viseli csalódottságát, mikor végül közli Antóniával, nem fut olyan szekér után, ami nem veszi fel… a nézőnek eszébe juttatja az örökérvényű igazságot:

„Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem…”

Bár Draskóczyként nincs sok szerepe a történetben, valahányszor megjelenik a színen, igazán él a színpadon, van kisugárzása, huszárként természetesen létezik az egyes szituációkban, van tartása, nagyszerűen használja a szerepformáláshoz színészi eszközeit. Hitelesen formálja meg a komoly, felelősségteljes kötelességtudattal cselekvő huszárt. Mária lefokozásakor, amint átveszi tőle a kardját csupán arcjátékával érzékelteti nem ért egyet a paranccsal. Játéka szavak nélkül is hiteles tud lenni.

Az operett három szerelmi szálat vonultat fel és bár a főszereplő szerelmespár Mária és Jancsó Bálint, a prímet az előadás során mégis a kis cselédlány Angyal Panni és a szíve választottja, a Máriát segítő női szabó, a táncos-komikus Zwickli Tóbiás viszi. Karakterük annyira kidolgozott és humorral feltöltött, hogy színre lépésük minden pillanata garancia a móka-kacagásra. Igazi tejföl szerep mindkét művésznek.

Angyal Panni: Szendy Szilvi

Szendy Szilvinek igazi ajándék, öröm ünnep ez a szerep, mert bár 25 év alatt a színház társulatánál jobbnál jobb szubrett szerepekben csillogtathatta ének és tánctudását, ez a szerep most találta meg először. Panni karakterét Szilvi csupa derűvel, humorral felfokozott ritmussal, tűzrőlpattant vidámsággal hozza. Tökéletesen alakít egy többre, jobb sorsra vágyó kis cselédlányt, akinek forradalom ide vagy oda, leghőbb vágya a férjhez menés, ennek sikeréért minden furfangos eszközt bevet. Vérbeli szubrett, egyszerűen nem lehet nem szeretni, csinálhat bármit a színpadon. Oszvald Marika méltó utódjaként szokták emlegetni, talán nem is véletlenül, hiszen humora, tánctudása, fantasztikus mozgása, magával ragadó egyénisége végtelenül szerethető.

Zwickli Tóbiás: Dénes Viktor

A drámai események közepette azért a humor sem hiányozhat a darabból, hiszen a zeneszerző lételeme volt a vidámság, a harmónia, a derű, melyet a darabban a Zwickli Tóbiást, a bolondos szabó legényt megformáló Dénes Viktor fergeteges derűvel, mindent bevetve, bámulatosan alakít.

„Én teve, én teve, én tevéled

Oly vígan élek,

Ezért, mint hülye, mint hű jegyesed,

Elvennélek…!”   Folyamatos bolondozásuk Pannival  hatalmas sikert aratott a nézőknél. Dénes Viktort nagyon megtalálta ez a szerep, egyszerűen lubickol benne.

 Herbert von Waldhausen: Bálint Ádám

Bálint Ádám nagyszerűen alakítja a kicsit kétszínű, jókiállású osztrák vérteskapitányt, aki a bécsi udvarban kiszemelt vőlegényként még a főhősnőnek udvarolt…

A darab egyik különleges figurája. A néző nem tudja eldönteni, szeresse vagy utálja, mert bár főhadnagyként a táborban nem viselkedik tisztességesen a hősnővel, a végén azért mégis ő menti meg Máriát igaz vallomásával.

 Kossuth Lajos: Langer Soma

Fennkölt viselkedéssel formálja meg történelmünk egyik legnagyobb alakját. A darab legfelemelőbb pillanata, igazi telitalálat, a történet méltó lezárása Kossuth beszédével fejezni be egy ilyen hazafias érzületű darabot:

„Mindenki boldog lehet, aki ezen a földön él…

Nekünk, magyaroknak egy különös csillagunk van az égen. Néha homályos éjszakánkon nem látjuk, de ott van, ott ragyog felettünk és vigyáz ránk.  Időnként jön valaki, aki ennek a csillagnak a fényével fel tudja gyújtani a lelkeket, nehéz időkben mindig jön valaki…”

 Biccentő: Kiss Zoltán

Kiss Zoltán fantasztikusan alakítja a strázsamestert, aki egy vicces, piknikus alkatú, vidéki humorbomba fickó. A kedélyes, jópofa figura, valamint a tűzrőlpattant cselédlány egy faluból származnak. A kalandos történet során Biccentő és Panni féltékennyé akarják tenni a kissé bolondos Zwickli Tóbiást, ami olyannyira jól sikerül nekik, hogy a házasság gondolatától mindaddig frászt kapó Tóbiás végül feleségül veszi Pannikáját.

Prímás: Kiss-Balbinat Ádám

A korban toborzóként a sereg mellett mindig ott volt a cigánybanda, a cigányprímás, mindig ott voltak a történelem közelében, mint ahogy a darabban is végigkíséri a búsan zengő hegedűszó az eseményeket. Kiss-Balbinat Ádám kezében csodálatosan sír a hegedű.

 Díszlet: Túri Erzsébet

A díszlet tökéletesen követi a darabra jellemző kettősséget, a két merőben ellentétes világ megjelenítését. Míg az egyik oldalon a rideg, hófehér bécsi márvány palota lépcsői, addig a másikon a forrongó magyar szabadságharc véráztatta jelzéseként a vörös fémvázas lépcsősor emelkedik, mely ugyan középen összeér, de a két részen átfutó törésvonal a két világ egymástól való elszakadását, az akkori történelmi események folyását jelképezi. A zászló ugyanezt a kettőséget ábrázolja, egyik oldalán a Kossuth címer, a másik oldalán szűz Mária látható.

Jelmeztervező: Berzsenyi Krisztina

Ugyan ez a kettősség figyelhető meg a csodaszépen megálmodott jelmezek tekintetében is, ahol a jelmeztervező a rideg bécsi világot hideg színekbe, fehérbe, zöldbe öltözteti, míg a magyarok élénk vörös és narancssárga színei a melegséget, a forrongást jelképezik. Ezáltal a közönség nagyon szép, színes, változatos képi világban gyönyörködhet.

Nagyon szépen összeállított kerek egész lett ez az operett, drámai feszültség, magyar virtus, jókedv, szerelem, csodaszép jelmezek, látványos díszlet, semmi nem hiányzik belőle a sikerhez.

A rendező fiatalos lendülettel mutatja be a fordulatokkal teli történetet a bécsi forradalom kitörésétől a magyar szabadságharcig, melyhez a színház nagyszerű tánckarának vérpezsdítő, szemetgyönyörködtető táncai nagyban hozzájárulnak. Fáradhatatlanul, bravúrosan végigtáncolják az estét és a legszebb az egészben, bármelyiküket nézi az ember, sugárzik róluk, mennyire élvezik. Fantasztikus táncosok valamennyien.

Huszka Jenő törekvését a darab megírásakor így fogalmazta meg:

„ Nem ötleteket akarok megkomponálni, hanem emberi sorsokat, helyzeteket, s azokat fonni körül dalokkal. Bánatosakkal is, szenvedélyesekkel is, de a zenés színpad törvényei szerint csupa olyannal, amely a végén feloldódik, derűben, összhangban, örömben.” 

A szerző törekvése sikerrel járt: igazi érzelmi hullámvasút, nagyon vidám és nagyon megható, magával ragadó történet, melyben annyi féle karakter és emberi tulajdonság jelenik meg, amiből a néző válogathat, ki a szimpatikus, kivel tud azonosulni, kinek a sorsáért tud izgulni, sokféle emberi jellemvonás, melyben bárki magára ismerhet.

Izgalmas, átélhető, szemet gyönyörködtető, a néző szívéig ható alkotás született a Budapesti Operettszínház színpadán. Méltó megemlékezés a hősökről nemzeti ünnepünk tiszteletére.

A darab egyik legnagyobb tanítása a hősök tisztelete mellett a ma embere számára: ha erősen hiszünk valamiben és ezért mindent megteszünk, bármire képesek lehetünk.

Írta: Kókainé Ibolya

Fotók: Budapesti Operettszínház /Juhász Éva/

Forrás:

Huszka Jenőné Arányi Mária: Szellő szárnyán… Huszka Jenő életének regénye. Budapest, 1980. Zeneműkiadó

Németh Amadé: A Magyar Operett története Debrecen, 2001. Anno Kiadó

„Álmodtam egy világot magamnak,

Itt állok a kapui előtt…”

 Dolhai Klub napló 3.

Dolhai Attila a Budapesti Operettszínház színművésze immár húsz éve nagy sikerrel lép a közönség elé akár musicalben, akár operettben játszik. Bármilyen szerepet ölt magára, ezer féle álarc mögé bújik. A nagyközönség csodálja, de a színpadon abban a három órában nekik csak az épp alakított figura arcát mutatja. Azonban az igazi Dolhai Attila valójában nem ő, nem azonos egyik szereplővel sem.

Van egy hely Budapest szívében, a Premier Kultcafé, ahol végre álarc nélkül, igazi arcát mutatja annak a kis csapatnak, akik évek hosszú sora óta ismerik-szeretik, nem csak a színpadi sztárt, hanem magát az embert.

Dolhai Attila rajongói klubja immáron 2022. november 11. óta havonta vonzza a Premier Kultcafé-ba egy kötetlen zenés, beszélgetős, sztorizgatós közönségtalálkozóra az őt szerető rajongók közül a kemény magot. Közelebb hozva egymáshoz művészt és közönségét. Sokan nagyon várják ezeket az estéket, mert itt végre nem a szerepek, klisék által beskatulyázott művészt kapják, hanem az originál Dolhai Attilát, akire már régóta kíváncsiak voltak.

A jelenlévők közül sokan Attila tehetségének minden fajta ragyogását végig kísérhették az évek során minden műfajban. Jó bonvivánként látni a színpadon, mint ahogy bármelyik musical főhősének, de nagyon jó látni vad rockerként őszinte önmagát felvállalva is, kicsit jobban bepillantást nyerni a gondolataiba, mi foglalkoztatja, milyen zenét szeret, mi az, ami közel áll a szívéhez… a jelenlévők ebből kaptak ezen az estén egy kis ízelítőt. Mivel a zenei pályán a rockzene indította el, olyan együtteseken nevelkedett, akik nagyban személyiségformálók voltak, mint a Led Zeppelin, Deep Purple, Hobó Blues Band, Piramis, Edda, így a rock örök szerelem maradt számára, melyhez színpadi szerepei mellett időről-időre visszakanyarodik.

Ezen a fantasztikusra sikerült klub esten, 2023. február 24-én a régi koncertjeire hajazó tömény rockot kaptunk. Saját örömére és a mi szórakoztatásunkra farsang lévén most a nagy elődök bőrébe bújva az igazi, végtelenül felszabadult, humorbomba Dolhai Attilát láthattuk. Itt nem volt rendező, aki megmondja, mit kell tennie és hogyan, nem volt a közönség részéről kívánságlista, itt most azt nyújtotta át, amit ő szeret, amiben igazán felszabadul, kiszabadul minden kötöttségből. Minden csupa meglepetés volt. Attila meglepetése nekünk. Saját kútfőből improvizálva, humorral, öniróniával fűszerezve fergetegesen szórakoztatott. Nagyon jól felépített műsor, melynek köszönhetően őrületesen jó hangulatot teremtett zenésztársaival: a billentyűknél Nagy Zsolt Liszivel, a szólógitárnál Derzsi Zsolttal közösen, akik minden csibészségben cinkos társaknak bizonyultak.

Már az est indítása is különlegesre sikerült:

A színpad még üres, csupán a hangszerek árválkodnak némán, sorsukra várva. A háttérben a függöny az impozáns DA logóval, jelezve hogy kire is várunk izgatottan, majd a függöny lassan szétnyílik és elkezdődik egy kisfilm vetítése…  Dolhai Attila élete képekben a kezdetektől és megjelenik a vásznon a Sakál és bandája, majd az ifjú Csonka Pici 1999-es kiadásban a Kifutó tehetségkutató műsorvezetője színpadra szólít egy ifjú tehetséget. Látunk egy félszeg, nyúlánk, kicsit tömbösen statikus kiállású, hosszúsörényű srácot, akinek az éneklés azután meghozza a kellő bátorságot… Sok-sok vidám filmkocka a régi szép időkből, melyek kellőképpen megalapozták az est hangulatát. A közönség hatalmas derültséggel fogadta.

A kisfilm, mely mindezt felidézi, fantasztikus összeállítás, itt megtekinthető: 

https://www.youtube.com/watch?v=3GuZk0ybpvw

A vetítés végén azután végre megkaptuk élőben is az est főszereplőjét és ezzel elindult egy fantasztikus hangulatú Rock&roll buli, egy farsangi „átváltozós-jelmezes” őrület. Az emlékezést a kezdetekre mi mással lehetett volna stílszerűen indítani, mint amivel az első szárnypróbálgatások után 1999-ben berobbant a köztudatba a Karthago együttes, Apáink útján nagysikerű dalával. Majd jött az igazi meglepetés, Attila ezen az estén nem csak énekelt, de a hazai rock legendák „bőrébe” is bújt egy-egy dal erejéig. Teljesen felszabadultan, humoránál volt nagyon. Szenzációsan utánozta nem csak hangban a nagy kedvenceket. Egy-egy ismert énekes gesztusainak, modorának, hanglejtésének felhasználásával előadott tréfás rövid jelenetei rendesen megdolgoztatták nevető izmainkat. A két zenész mindenben fantasztikus segítői, cinkostársai voltak. Igazi mini színházat csináltak ők hárman és hogy a show még tökéletesebb legyen, az adott énekesre legjellemzőbb kellékekkel is illusztrálták a dalt és előadóját. Mindenkire felkerült a hatalmas, göndör, fekete paróka, vagy épp a közismert napszemüveg, hosszú sál, úgy tolták a dalt, mint az igaziak…

Elsőkén Demjén Rózsi került terítékre. Volt Sajtból van a hold, Várj, míg felkel majd a nap, Szabadság vándorai, Jégszív, Fekszem az ágyon, Ha elindul a vonat, Szerelem első vérig…

Itt már az elején elszabadult a pokol. A közönség örömmámorban tapsolta, énekelte együtt a dalokat. Boldogan vokáloztunk Dolhai Attilának, zengett a közönségtől a terem.

Majd egy Horváth Charlie blokk nagyszerű dalait élveztük: Az légy, aki vagy, Könnyű álmot hozzon az éj, Jég dupla whiskyvel… a füstös, rekedt hang tökéletes megszólaltatása hallatán a mellettem ülő halkan a fülembe súgta: „Attila parodistának is jó lehetne…”  Szenzációsan hozta az eredetit.

A dalok között sztorizgatás, kedves emlékek felelevenítése, melyből kiderült az is a billentyűs, Nagy Zsolt egészen fiatalon már a Piramis együttesben száguldozott a billentyűkön. Derzsi Zsolt példaképe első Omegás koncertélményéhez fűződik, amikor Molnár György Elefánt gitárjátékát csodálta.

Majd következtek olyan régi, a hazai rockzene egén fényesen csillogó, nagysikerű Piramis dalok, mint: Szállj fel magasra, Ha volna két életem, a Becsület… Saját érzéseit belecsempészve, új értelmet adva az egyes daloknak szólaltatta meg újra, nosztalgiázva a régi ikonikus rock dalokat, melyek annak idején nagy hatással voltak rá.

Edda: a Kör, Érzés, Álmodtam egy világot magamnak, a Hűtlen, Kölyköd voltam, Minden sarkon álltam már… A dalok alatt végig tombolás, lábdobogás, a hangulat a tetőfokán.

Attila megosztotta első „távkapcsolatát” Földes László Hobo-val a Szétszakítottak szövegkönyvének véleményezése kapcsán. Kicsit bűnbánóan mesélte, hogy sikerült „átkeresztelnie” rajongása tárgyát kedves kollégája után szabadon, Földes Tamásnak.

A Hobo Blues Band nagysikerű dalai közül olyan ritkán hallott dalokkal örvendeztette meg a közönségét, mint : A felszarvazottak balladája, Három óra húsz, Rossz vér, Hosszúlábú asszony…A buli végén együtt énekelte velük az egész terem az LGT nagy slágerét, a Neked írom a dalt.

Fantasztikus volt az együtt lélegzés a közönséggel, örömzenélés, öröméneklés, szívdobbanás egy ütemre. 

Ami nem véletlen, hiszen a közönségből sokan ugyan ezeken a rockzenéken nőttünk fel. Akik Attila pályáját a kezdetektől figyelemmel kísérik, nekik nem újdonság, hogy az elmúlt húsz évben a színházi sikerek mellett időről időre visszatért a rockzenéhez és fergeteges koncerteket adott országszerte első albuma, az Ébredjen a nap dalaiból. Ezeknek a koncerteknek nagyrészét képezték nála mindig a nagy elődök, példaképek ikonikus rockdalai hatalmas sikerrel. Fantasztikus élményekkel teli koncertsorozat volt a 2009. 2010-es év.

Ebben az időszakban nagyon el voltunk kényeztetve, koncert-koncert után, de imádtuk minden állomását. Attila végre ezeken önmagát adta, szívét, lelkét beleadva és élvezte, hogy adhat a közönségnek… A dalokból szabadon: szálltunk a falevelekkel, hiszen volt cél, felszálltunk a csillagokba… Szerettük nagyon! Fergeteges hangulat, együtt éneklés, csodálatos dalok voltak: Aranypart, Viadal, Nézőpont, Szemedben a tűz…

A régi nagyszerű rock daloknak is új értelmet adott: A zöld, a bíbor, és a fekete… a csúcs volt. Koncertjei nagy érdeme, hogy akkor megtanította velünk Radics Béla nevét, aki a hazai rock hőskorának fantasztikus gitár virtuóza volt, a hazai rockzene legendás, nagy hatású alakja. Emléke előtt tisztelegve Dolhai Attila koncertjeinek elmaradhatatlan részévé vált a dal. Az est legszebb gondolata hangzott el Attilától a gitáros méltatása kapcsán: „Radics Béla volt a földre szállt mennyország…”  

Mindegyik koncert magával ragadó, energikus, csupa tűz, móka kacagás, bensőségesség volt akkor. A közönség rajongott érte. Attila valamikor álmodott egy világot magának, és ennek a világnak a kapuit újra, és újra kitárta előttünk… mi pedig minden koncerten vele álmodtuk ezt az álmot tovább…

Ma pedig a fiatalabbakat, akik a színházban Rómeóként szerettek bele hangjába, most ő tanítja a rockzene szeretetére is…

Ennek az estének a dalait hallgatva, a mámoros hangulat fantasztikus emlékeket csalt elő a régi szép időkből. Bár azóta eltelt jópár év, mindannyian változtunk, Dolhai Attila is, de egyvalami nem változott a tűz és a hév. A szenvedélye, az „első szerelem” a rock zene iránt. Lelke mélyén ma is az a lázadó, vad rocker, akiért a jelenlévők közül a kezdetekkor sokan a fél országot bejártuk. Ma is úgy tudja lázba hozni a közönséget, ami egyszerűen fantasztikus.

Nemrég a Librettó című TV műsorban beszélgetett a klubról és a koncertről Csőre Gábor műsorvezetővel, aki megkérdezte a sűrű színházi elfoglaltság mellett, hogy van minderre ideje… Attila válasza sokat elárult…

„Tudod, ha valamit szeretsz csinálni, amiben hiszel…”

Aki szeretne átélni Dolhai Attilával ilyen őrületes élményt, az az évad utolsó Klubkoncertjén még megteheti.

A rendhagyó januári születésnapi bulija után április 16-án visszatér a Muzikum Klub színpadára zenekarával, ahol legújabb albuma, a Genezis dalaival várja a rock szerelmeseit, de nem hiányoznak majd a most előadott nagysikerű dalok sem.

Az április 16-i estre jegyek a https://dolhai.hu/webshop/genezis-klub-koncert/ oldalon válthatók. A Genezis albumról bővebb információ a https://dolhai.hu/genezis/ oldalon olvasható.

Írta: Kókainé Ibolya

Fotók: / Art&Lens / 

Régi fotók: / Modla Krisztina, Emmer László /

Ünnepel a Budapesti Operettszínház ezen a hétvégén. Fennállásának 100. évfordulóját nagyszabású gálával ünnepli.

E jeles alkalomból díszbe öltözött, nem csak a színpad a gálára, de az egész épület. A földszinten, az emeleten, az épület minden zegzugában tele kedves meglepetésekkel, szép kiállítású jelmezekkel a nagysikerű előadások csodás darabjaival. A raktárszínházban ötletes vetítéssel, a múlt emlékeivel. Itt most minden az elmúlt 100 évre emlékezett. Minderre a koronát a három estén át tartó jubileumi gála műsor tette fel.

Hogyan is lett a múlt század elején egy zenés szórakozóhelyből mára egy nyugodt szívvel állítható világhírű színház, az operett fellegvára?

Az egykori Somossy Orfeum épületét 1922-ben Ben Blumenthal amerikai vállalkozó bérelte ki, és építtette át színházzá. 1922. december 23-án nyitották meg kapuit Földes Imre és Buttykay Ákos Olivia hercegnő című operettjével. 1923-ban Budapest vezetése úgy döntött, hogy az operett kapjon saját otthont. A Fővárosi Operettszínház megnyitásával az operett műfaja a Népszínház és a Király Színház után egy új és végleges otthonra talált ezen a helyen. A színház 100 éves története során legfőbb szempont volt a klasszikus operett hagyományainak ápolása, modern művészi megoldásokkal való gazdagítása, megújítása. Budapest Bécs mellett az operett fővárosa lett, az operett játszás minőségileg magas színvonalával. Eltelt néhány évtized és a magyar operettből világszerte kedvelt exportcikk lett, igazi Hungarikum. Szerte a világban ismertté váltak nagy operett zeneszerzőink: Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Ábrahám Pál, vagy éppen Huszka Jenő, akinek Bob hercege olyannyira meghódította a közönséget, hogy sokan a létrejöttétől számítják az igazi magyar operett születését.

Fővárosi Operettszínház néven a teátrum első előadását 100 éve, 1923. február 9-én tartották.

Működését olyan legendás hírű művészek fémjelzik, mint Honthy Hanna, Németh Marika, Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Feleki Kamill, Latabár Kálmán, Németh Sándor, Rátonyi Róbert, Sárdy János és sorolhatnám tovább...

1998. január 1-jétől a színház Budapesti Operettszínház néven működik.

A hatvanas évek közepétől kezdve a színház sokoldalú társulata rendszeresen, és nagy sikerrel musical bemutatókat is műsorára tűz. A Rock Színház 1996-os megszűnését követően beolvadt az Operettszínházba, ezzel új lendületet kapott a teátrum a musical műfaj irányába. Színpadán láthatók népszerű operett-szerzők, Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Fényes Szabolcs és a sikeres musicalkomponisták Claude-Michel Schönberg, Jávori Ferenc, Kocsák Tibor, Szakcsi Lakatos Béla, Lévay Szilveszter, Tolcsvay László és Szörényi Levente munkái.

A színház musical és operett bemutatói egyaránt sikeresek, Magyarország egyik leglátogatottabb teátrumává vált.

A centenáriumi gálával a színház méltón ünnepelte az elmúlt 100 évet. Méltó főhajtás volt és köszönet ez az ünneplés mindazok felé, akik az elmúlt száz évben bármilyen formában munkájukkal hozzájárultak a színház sikeres működéséhez.

A gálán a színház társulatának valamennyi művésze fellépett. A repertoárban volt minden, mi szemnek, fülnek ingere…

Centenáriumi Operettgála, egy szavakkal nagyon nehezen leírható csodálatos este.

Egy végtelenül színvonalasra sikerült gála, sokszor hallott csodás melódiákkal és tele újdonsággal, sok ritkán felcsendülő dallal, aminek a néző a dallamát talán már hallotta, de ilyen nagyszerű előadásban még nem láthatta őket.  Az operett kalandozás során részletek csendültek fel sok nagyszerű operett szerzőtől: a teljesség igénye nélkül volt Kálmán Imre, Lehár Ferenc, Ábrahám Pál, Huszka Jenő, Fényes Szabolcs, Kacsóh Pongrác… szebbnél szebb dalok, fantasztikus előadásban…

A műsor különlegessége, hogy a rendező Homonnay Zsolt a legtöbb dalt többszereplős előadásban varázsolja a néző elé. A közönség pedig kiélvezheti a bársonyosnál bársonyosabb férfi hangok csodás, különbözően csillogó, andalító hangszíneit vagy éppen a csillingelő, egymást égig szálló hangjukkal túlszárnyaló, csábító primadonnák szépségét.

Minden elismerés megilleti az est rendezőjét, aki egy nagyon szépen összeállított műsort varázsolt a nagyközönség legnagyobb örömére. Voltak megható pillanatok, volt sírás, nevetés, pont mint az élet, mint az eltelt 100 év. Az est különleges rendezésének köszönhetően a dalokat több generáció énekelte egyszerre a színpadon és a háttérben a vásznon mindeközben a nagy elődök is.

Az est alkalomhoz illő indításaként a színház megnyitásakor elsőként bemutatott Olívia hercegnőből hallhattunk részletet. Majd nagyon szép gesztusként felcsendült egy csodálatos zenekari szám, Kálmán Imre: Montmartre-i Ibolya nyitánya a kivetítőn pedig megjelent az „Égiek társulata” emlékezve a valaha volt nagy elődökre… Öröm volt látni valamennyiük fotóját, jó volt kicsit emlékezni. Homonnay Zsolt nem bízott semmit a véletlenre, igazi örömünneppel akarta megajándékozni a közönséget, ezért mindjárt az elején hatalmas haccacárét csapott Szendy Szilvi, Gubik Petra, Peller Anna, Kardffy Aisha, Papadimitriu Athina, Laki Péter, Dénes Viktor, Kerényi Miklós Máté és Langer Soma fergeteges előadásával megalapozva az est vidám hangulatát. Ettől kezdve nem volt megállás, a felfokozott hangulat eredménye: minden egyes szám után a közönség vastapsa kísérte a dalokat.

Láthattuk a színház fantasztikus férfikoszorúját kacérkodni a lányokkal: Laki Pétert, Dénes Viktort, Peller Károlyt, Erdős Attilát, Csere Lászlót, Kerényi Miklós Mátét, Virágh Józsefet, Földes Tamást, Szolnoki Tibort, Langer Somát, Miklós Attilát, Faragó Andrást…

Gyönyörködhettünk a színház tüzes primadonnáinak: Fischl Mónika, Bordás Barbara, Kalocsai Zsuzsa és Bojtos Luca latinos táncában a Bál a Savoyban Tangolitája dallamára.

Mindenki fantasztikus volt, hisz mindenki szívvel-lélekkel szórakoztatott, az első rész leg szívmelengetőbb része mégis a My Fair Lady ma éjjel táncolnék dala és a meglepetés vendég volt. A dal az egyik legjobban kitalált rendezői fogás… A zenekar rázendített a dalra, a kivetítőn pedig megjelent Eliza Doolittle egy szegény, elhanyagolt, rossz modorú és rémes kiejtéssel beszélő virágáruslány, az örök Eliza: Lehoczky Zsuzsika. A film pergett, miközben mi a színház csodálatos primadonnái: Fischl Mónika, Süle Dalma, Kardffy Aisha és Szendy Szilvi előadásában hallhattuk a dalt, melynek végén jött az igazi meglepetés.

A takarásból előlépett mindenki Lehócskája. A zenekar meg csak játszott tovább és akkor Zsuzsika kicsit megilletődött hangon, de belekezdett a dalba, a zene elhalkult, Ő pedig végigénekelte a dalt. Szerintem a közönség soraiban sokan könnyfátyolon át néztük, de ezek az öröm könnyei voltak, hogy még egyszer láthatjuk, hallhatjuk Lehoczky Zsuzsát azon a színpadon, ami hatvanöt éven át az otthona volt. A közönség állva ünnepelte percekig. Megható az a szeretet, mely hídként ívelt a nézők és a színpadon elérzékenyült boldogsággal álló művésznő között, tapintható volt. Szeretetünk körbe ölelte Lehócskát. Könnyes csillogást csalogatott elő ez a pár pillanat színpadon és nézőtéren egyaránt. 

Sok-sok olyan előadást éltem meg ebben a gyönyörű épületben, ami vastapssal végződött, de ezen a gálán minden egyes dalt vastapssal kísért végig a hálás közönség. A hangulat a tető fokán volt a műsor első számától a legutolsóig. Egyszerűen frenetikus hangulat uralta az egész előadást. Olyannyira, hogy az egyes dalok alatt, mint: a Bob hercegből a Bordal, a Csárdáskirálynőből, a Lányok, a lányok, a Csókos asszonyból az Éjjel az omnibusz tetején, a Mária főhadnagyból A bugaci határon és még sok-sok vígan mulatós dal alatt olyan érzése volt az embernek, mintha a közönség is legszívesebben felpattant volna és a színpadon mulatókkal együtt ropta volna hajnalig, vagy még inkább holnap hajnalig…

Az első felvonás végén a show-t a nézők egyik kedves bonvivánja Dolhai Attila lopta el mindenki elől. Kálmán Imre Chicagói hercegnőjéből Borisz mulatása (Szebb volt itt régen…) mint az orkán söpört végig a színpadon, felkorbácsolva az amúgy is fergeteges hangulatot… Attila körpanorámás mosollyal ropta az összes fellépő gyűrűjében,  élvezve a méltán megérdemelt, frenetikus sikert.

Világszerte elismerik, hogy a magyarok énekelik, játsszák egyedül az operettet lendületes muzsikával, ilyen hévvel, tűzzel, akrobatikus táncokkal, gazdag látványvilággal és megdöbbentő érzéki-érzelmi viharokkal. Amikor a Budapesti Operettszínház bemutatta A Csárdáskirálynőt Németországban, a Frankfurter Allgemeine Zeitung azt írta: "Sok városban található olyan hely, ahol jó zenét hallgathatunk. Az operettnek csak egy biztos címe van: Budapest, Nagymező utca 17."

Az előadás második részében is voltak mosolytfakasztó meglepetések…

Szünetben a közönség beszélgetés foszlányait elcsípve sokan azon tanakodtak, lehet e ezt a fantasztikus hangulatot még fokozni a második részben. A vörös bársony felgördült és mindjárt az elején kiderült, lehet bizony, nem is akárhogy! Huszka Jenő Erzsébet című operettjéből a Délibábos Hortobággyal… élményszámba ment Mészáros Árpád Zsoltot bő parasztgatyában látni és hallani ezt a dalt énekelni Csere László, Oszvald Marika, Vásári Mónika, Kiss Zoltán, Kékkovács Mara, Lukács Anita és Pálfalvy Attila társaságában fergeteges hangulattal indítva.

A folytatásban Lehár Ferenc a Mosoly országának egyik legszebb dalával, Vágyom egy nő után az operett szekció három nagyágyúja: Homonnay Zsolt, Ninh Duc Hoang Long és Vadász Zsolt simogatta a női szíveket.

A második rész egyik legmeghatóbb része volt Frank Wildhorn Jekylljéből a gyönyörű hölgykoszorú: Polyák Lilla, Siménfalvy Ágota, Gubik Petra, Vágó Zsuzsi és Vágó Bernadett szívszorító dala a Sose sírhatsz, ha fáj a meseszép csillagos égbolttal a háttérben. A dal és a csodás látvány hatására a néző úgy érezhette a sok ezer kis csillag talán apró lyukak a mennyország padlóján, melyen keresztül a dal fájdalma tovaszáll…

Minden elismerés megilleti a nem mindennapi fénytechnikáért Somfai Pétert, a teátrum műszaki igazgatóját és a műszaki stábot, mert az apró szépséges megoldásaik emelték az est fényét, fantasztikusan széppé téve a hátteret a különleges megoldásokkal a dalok alatt. Az ilyen egyik nagyszerű megoldást láthatta a néző a Rebecca dal alatt, a dal valódi mondanivalóját kihangsúlyozva a rengeteg lámpa úgy zuhant alá, mint hulló csillag az égből, fantasztikusan szép hatást keltve a művészek mögött.

Lévay Szilveszter Mozartjából az örök Mozart, Dolhai Attila végtelenül felszabadultan énekelte a Zene az vagyok ént és a néző elgondolkodott, még mindig a zene Ő valóban.

Az est fergeteges hangulatára a koronát a Rómeó és Juliából a Lehetsz királlyal tették fel a musical nagyágyúi: Dolhai Attila, Mészáros Árpád Zsolt, Kerényi Miklós Máté, György-Rózsa Sándor, Szerényi László, szinte felrobbantva vele a színházat, hatalmas tombolást előidézve.

A teljes repertoárt képtelenség felsorolni, oldalakon keresztül lehetne róla írni. Ami még a második rész nagy pillanatai között kiemelkedő volt, (bár az előadás minden pillanata az volt!) és igazán megérintette a nézők szívét az a La Mancha lovagjából az Álomdal a színház fantasztikus férfijai: Németh Attila, Kerényi Miklós Máté, Langer Soma, Jantyik Csaba, Homonnay Zsolt, György-Rózsa Sándor, Péter Richárd, Balog Bodor Attila, Csuha Lajos, Dézsy Szabó Gábor szívhezszóló előadásában.

Az operettek lényegét, hogy mit is várunk tőle még ma is, Lehár Ferenc fogalmazta meg talán a legtalálóbban „Fejlődésem útja” című írásában hajdanán:

„ A zenekedvelő emberek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jó kedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is...”

A zenekedvelő emberek felüdülést vártak az Operettől, ezen a két estén is…

Ez a nagyszerű színház, az összes fellépő művész, a tánckar, az énekkar, a fantasztikus zenekar tökéletesen teljesítette a nagyérdemű óhaját és szívüket-lelküket beleadva egy olyan műsorral kápráztatták el a közönséget, mely fantasztikus élményt nyújtott számunkra. A Budapesti Operettszínház ismét bizonyította, az ünnepi gálák verhetetlen bajnoka minden téren. A legmagasabb szintű minőségi szórakoztatást nyújtják teljes odaadással. Igazi örömünnep volt.

Az est rendezője, Homonnay Zsolt ismét csodaszépet, nagyon színvonalas, színpompás műsort álmodott, ami szerte a világon, bármely színpadon megállná a helyét, hatalmas siker lenne… méltán büszkék lehetünk rá, hogy van egy ilyen nagyszerű színházunk és ilyen fantasztikus művészeink…

Kívánok a Budapesti Operettszínháznak még újabb 100 évig sok-sok ilyen magas színvonalú előadást mindannyiunk legnagyobb örömére.

Írta: Kókainé Ibolya

FOTÓ: Budapesti Operettszínház /Mahunka Balázs/

Kettő az Egyben…   avagy mindannyian álarcot viselünk…

Jekyll és Hyde: a musical, mely minden idők egyik legnépszerűbb előadása szerte a világon. Egy musical, mely töretlen siker a 2022. áprilisi bemutató óta a Budapesti Operettszínház színpadán…

A mostani, január végi szériának az első előadása 2023. január 26-án, csütörtökön este talán minden eddigi sikert felülmúlt.

A darab rengeteg fontos kérdésre keresi és talán meg is adja a választ.  A  néző, ha jól figyel, rájön mennyi társadalom kritika van egy-egy dalban… mennyi ma is érvényes, mindennapi életünkben is jelenlevő, aktuális dologgal szembesíti a nagyérdeműt… Mindjárt a darab elején a tánckar fantasztikus koreográfiával előadott dala szinte mellbe vágja a nézőt, ha elvonatkoztatva lendületes táncuktól, értőn hallgatja a dal szövegét:

„Nem egy igazi arc, amit rajtam itt látsz.

Csak egy póz és egy maszk, éppen az, amit vársz.

Te is így élsz, álarcban jobban jársz! „

És valóban. Mindannyian álarcot viselünk, ez minden emberben benne van. Mindannyian így élünk, viselkedünk: van egy álarc a munkahelyen, kollégák és a főnök felé, egy másik arc a családnak, szeretteinknek, és megint másik utcán, bárhol az ismeretleneknek… ezer féle arcot öltünk, mely mindig más célt szolgál. Dr. Jekyll ezt később a darabban így fogalmazza meg: „vajon hány arc a lét” A nagy kérdés mégis az, ki van az álarc mögött valójában. Mit takarunk el vele, milyen érzéseket folytunk magunkba, mely azután egy adott helyzetben lávaként tör felszínre.

Dr. Henry Jekyll: Dolhai Attila

Dr. Jekyll, aki egy erős akarattal rendelkező, elhatározása mellett tűzön-vízen át kitartó, végtelenül céltudatos valaki, aki álarcot kénytelen viselni a kórház vezetésével szemben, egy másik arcot a sznob, úri társaság előtt, megint egy másik arc a barátja felé. Ezt a sokféle „álarcot” Dolhai Attila tökéletes arcjátékkal és testbeszéddel jeleníti meg. De hogy mi lakozik valójában a doktor lelkében még maga sem tudja, addig a pillanatig, amíg az önmagán végzett kísérlet hatására lelkének sötét oldala, brutális állati énje a felszínre nem kerül. Hogy melyik az álarc és melyik a rideg valóság, melyet magunkra öltünk, ki mondja meg?

Henry Jekyll a magára erőltetett álarctól talán csak két ember jelenlétében tud megválni. A doktor őszinte pillanatai, melyek apjához és szerelméhez fűzik Dolhai Attila alakításának legmeghatóbb, legszebb részei.  

A főszereplő doktor Jekyll, a darab kezdetén a túlvilágról visszatekintve kétségbeesetten keresi a választ…

„Emberből vadállat, gyilkos és őrült, mitől lett torz, aki őrzi a jót… Mért esik bűnbe ki szép volt és kedves? Hol van a határ, hol ördöggé lesz? ...  Uram segíts, hogy megértsem mindazt, mi volt…  Hát engedd, hogy megértsem, mért! Vajon hogy válhat gyilkosból angyalokká? Kell válasz rá! Adj választ rá!”

Ez a dal ezen az előadáson most fantasztikusan erősre, szuggesztívre sikerült indítás volt Attilától. Ez az erő és kétségbeesés végigkísérte játékát az egész előadás során. Szerepformálása tökéletes ívet rajzolt a nagyérdemű elé. Ez a félelemmel teli könyörgés mindig másként hat, de ezen az előadáson a laboratóriumban Elnyel az Éj dalában csúcsosodott ki szívszorító előadásában. Kétségbeesett segélykiáltásként hatott:

„Nem tudok győzni, ha nem segít Isten,

Hisz’ fojt egy Árnyék!

Így már fényt nem látnék!

Nem hat száz jó szándék…”

Jekyll és Hyde: Kettő az Egyben…

Dolhai Attila a két teljesen különböző figura, a jó és a rossz én kontrollálhatatlan átalakulásait elementáris erővel, fantasztikus színészi és énekesi teljesítményt nyújtva formálta meg ezen az estén. A néző elé egy mindenre elszánt, céltudatos, akaratát tűzön-vízen keresztülvivő, apjáért a saját életét is feláldozó doktor Jekyllt és egy végtelenül agresszív, brutális Mr. Hyde-ot varázsolt fantasztikus energikusan. Nagyszerűen alakította a hidegvérű gyilkost, akinek az útjába ugyanúgy, mint a doktoréba nem állhat semmi és senki, ugyanolyan céltudatos igazságosztó. Testbeszédével, hanghordozásával, játékával a bemutató óta játszott előadások közül talán most mutatta meg a két különböző férfi személyiségét leghitelesebben. Hatalmas energiával játszotta végig az előadást. Olyannyira, hogy a végén a templomi jelenetben a néző úgy érezte, kő kövön nem marad,  kétségbeesett indulata mindenkit megsebez… Katartikus, székbeszegező élmény volt.

Döbbenetes alakítást nyújtott a test és lélek végső átalakulásának bemutatásával, akár elbukásként vagy megváltásként értelmezzük a darab lélekemelő, megrázó befejezését, különösen felkavaró volt.

A két női főszereplő nagyszerű játéka tette még tökéletesebbé az előadást. Gyönyörűen képviselték a nőiség két ellentétes pólusát a közönség nagy örömére.

Emma Carew-t, a doktor menyasszonyát játszó Széles Flóra egy csendes, szelíd, igazi finom úri hölgyet varázsolt a nézők elé, hitelesen alakítva a szerelmes rajongást. Csodálatos, tisztán csengő szopránja tele érzelemmel. Játékával tökéletesen ábrázolja egy fiatal nő feltétlen szerelmét, egy olyan szerelmet, amikor tűzön-vízen át szeret az ember lánya valakit.

Dr. Jekyll és Mr. Hyde életének másik meghatározó nőalakját, Lucy Harris karakterét Füredi Nikolett alakította hatalmas sikerrel. Fantasztikusan formálta meg a női bájaival csábító prostituáltat. A tökéletesen megkoreografált Ördögi tánc partnerével most igazi „kéjből font lánc” volt, mely hitelesen jelenítette meg azt az elemi ösztönt, pusztító vágyat, mely egyszerre vonzza és taszítja a két szereplőt. A Férfi kell című revüje az előadás egyik legszínesebb száma, melyben ezen az estén Dolhai Attilához hasonlóan fantasztikus színészi és énekesi teljesítményt nyújtott hatalmas sikerrel a dal végén. Füredi Nikolett legszebb pillanata volt Lucy Harris megindítóan szép vágyakozása, amikor felcsillan a remény, a kiút a mocsokból, megdöbbentő a vágy egy „Új lét” és az igaz szerelem után.

Két teljesen különböző nő, egyetlen közös bennük, mindketten ugyanúgy sóvárognak egyetlen férfi szerelmére. Csodálatos duettjük, a Vágyom rád előadásakor tisztán csengő hangjaik szépségesen betöltötték a teret.

A főszereplőkön kívül a legkisebb szerepekig mindenki fantasztikusan játszott ezen az előadáson. Az előadás hatalmas sikere valamennyi szereplő érdeme. Ugyanúgy, mint az előadásról előadásra a tömegjelenetekben oroszlánrészt vállaló Musical Együttesé és tánckaré is, melynek tagjai egyenként is fantasztikusan énekelnek. Ennek legszebb példáját láttuk a Csillagok idején című dalban. A lendület, a pezsgés, az élet a színpadon az Ő érdemük is.

Írta: Kókainé Ibolya

Fotók: /Budapesti Operettszínház/

Dolhai Attila szülinapi koncertje egy fantasztikus pótszilveszteri buli ígéretével felér…

Avagy mire számíthat a nagyérdemű Dolhai Attila rock koncertjén...

Dolhai Attila 2020. december elején jelentette meg legújabb, saját dalokat tartalmazó albumát Genezis címmel, melynek dalai a pandémia alatt születtek. A dalokat a bezártság és a „hogyan tovább” érzés hívta életre. A művészt a műfajváltás gondolata késztette az új utakon való elindulásra. A körülmények arra ösztönözték, hogy elkezdje a saját, egyéni útját járni.

A 2020-ban felénekelt Genezis albummal újra visszatért a gyökerekhez, ahhoz a műfajhoz, ami a kezdet kezdetén elindította a zenei pályán. Ahhoz a műfajhoz, ami szíve mélyén örökre ottmarad és ami időről-időre előtör belőle, ez a jó öreg rock… Az első Dolhai klub alkalmával kendőzetlen őszinteséggel beszélt a Genezis dalok születésének körülményeiről. Saját bevallása szerint: "a bezártság miatti nagy kétségbeesésből, nagy csöndből született album lett... " A rock iránti olthatatlan vágya és igénye arra, hogy végre szabadon kifejezhesse saját gondolatait hozta létre a Genezis dalokat.

Az album dalai híven tükrözik egy magát több műfajban is jól érző művész kétségeit, szabadságvágyát, álmait, vágyait, önazonos módon. Az új szerzeményekkel folytatta azt az utat, melyet 2006-ban első lemeze, az Ébredjen a nap számaival elindított. Ekkor dalaiban még a fiatal, boldog, sikertől mámoros zenész életigenlése és öröme volt érezhető. A Genezis album számai már az érett művész élettapasztalatát, megélt pillanatait tükrözik. Az új dalok szerelemről, szenvedélyről, szabadságvágyról, a párkapcsolatok buktatóiról, a társas magány sivárságáról, megbocsátásról és vágyról az újrakezdésre egyszerűen, őszintén magáról az életről szólnak.

A két album között eltelt években született még pár lemez és jónéhány saját szerzemény. A dalok és a zenei világuk változni kezdett, összekeveredtek, hatottak egymásra és ennek eredményeként egyre inkább egy új, minőségibb zenei világú rockzene jött létre, mely ezen az utolsó albumon érezhető leginkább.

A lemezbemutató koncertek és a MOM Kulturális Központban tartott nyárbúcsúztató koncert sikere arra ösztönözte, hogy egy újabb táncoló-tomboló, együttlélegző, igazi vérbeli rockkoncerttel lépjen újra színpadra zenekarával.

Egy szívből jövő közös örömzenélésre hívja Dolhai Attila a Muzikum Klub & Bisztróba

január 12-én este 20 órától a közönségét.

Mindazokat, akiknek az ünnepek múlásával újra hiányzik az élet sűrűje, hiányoznak a barátok, ismerősök, hiányoznak a koncertek buli hangulata, ahol az ember a zenére figyel, a jó zene miatt van ott, hogy énekeljen, hogy táncoljon, hogy tombolhasson, hogy önfeledt lehessen. Elfelejtve stresszt, év eleji munkahelyi zűrzavart, az idő múlását a hangok felszabadító erejével.

Vagy egyszerűen csak önfeledten szeretné élvezni, ahogy Dolhai Attila őszinte önmagát adva a húrok közé csap, élvezni a dalait, ahogy énekel, ahogy elkapja a hév, ami mindenkit magával ragad. Látni milyen élvezettel bűvöli a húrokat, látni az utánozhatatlan lezserségét ilyenkor, a felszabadult örömzenélést tökéletes összhangban a zenekarral. Látni, mennyire élvezi az új csapat egymás társaságát a színpadon, az együttzenélés örömét. Az igazi vérbeli rockzene alapja a basszusgitár és a dob a billentyű hangjaival egységben.

Az hogy a zenekar tagjai ennyire érzik, élvezik az album minden dalát, annak köszönhető, hogy a banda két tagjának oroszlánrésze volt az album zenei világának alakításában. A doboknál Brandenburg Máté és a billentyűk bűvölője Nagy Zsolt (Liszi) alkotótársként vett részt a Genezis dalainak létrejötténél.

A Genezis koncerteken az albumon szereplő tíz dalon kívül elhangzanak Dolhai Attila kedvencei a régebbi albumokról. A koncertet mi mással lehetne indítani, mint az első önálló CD, az Ébredjen a nap, Van ami sikerül dalával, melynek szövege ma is aktuális, Őszinte gondolatok érzéseiről…

„Mindenki azt akarja más legyek. 

De én nem akarok semmit se már,

néhány gondolat a fejembe száll. 

Ha hallod, hát ketten vagyunk, így többre jutunk…”

Amikor az ember eljut arra a pontra, hogy már nem akar megfelelni senkinek, csak saját magának és azoknak akik követik az úton...

Hallható az első önálló albumról: a PILLANAT. Bár a dal egy szerelem szépségeiről, megélt pillanatairól szól, de mindeközben a vágyról is, a régi érzések újbóli megtalálásáról…

„Ami rég volt, megint újra várom,

Ami eltűnt azt, megtalálom…”

Pillanat… mely elszáll és egy életen át próbáljuk újra megtalálni… tulajdonképp minden dalban az emberi kapcsolatok szépségéről, gyötrelméről énekel, buktatókról, szakításról és a vágyról az újrakezdésre.

Ennek az érzésnek a hatására a koncerten olyan dalokat csalogat elő gitárja húrjaiból a rajongók lelkét megérintve, mint a Genezisről az Őrző város, a Ragyogás lemezről Két perc, az Olasz szerelem albumról a Rólad szóló zene… mind-mind a boldogságkeresésről szól.

Genezis: Hello, Hello…

„Hello, Hello… Téged ismerlek régről, Hello, Hello… Te vagy egy új barát… Jó volna tudni azt, hogy hogyan is élsz… Nem tudom, meddig örülünk együtt, ha vége engedj tovább”… Ez a dal egyértelműen a közönséggel való szorosabb kapcsolat, kicsit a jobban megismerés érzését, vágyát sugallja.

A koncert repertoárja széles, válogatás közel húsz év saját dalaiból. Csupa őrületes rock és zúzós dal, néha lágyítva régi érzelmes szerzeményeivel… olyan andalító dalok is várhatók, mint a Ragyogás lemezről a Nézőpont, mely a társas kapcsolatok kiüresedéséről szól. Az Olasz szerelem albumról az Ég tudja miért, a vágyról, az újrakezdés reményéről, vagy épp az első lemezről a Pillanat…

A húrok közé csapva erőteljesebb hangot megütve pedig a Genezis CD-ről a Veled miért volt jó? Vágyról, régi érzések boncolgatásáról. A keményebb hangvételű daloknál, mint az Adrenalin című szám közben, a közönség élvezheti önfeledten tomboló hard-rock stílusú gitárjátékát. Nem véletlen, hiszen a hard rock a rockzenének a keményebb, technikailag fejlettebb változata, egyfajta „lázadó rock” megtestesítője. Dolhai Attila számára ezek a koncertek jelentik a kitörést. Gitár és bátorság együtt…

A Színpad a szeretőm című dal a Genezis albumról egy őszinte vallomás. A dal, mely a művész ars poetica-ja. Igazi hitvallása a világot jelentő deszkákhoz fűződő viszonyáról, erről a varázslatos helyről, ahol, ahogy a dalban találóan megfogalmazta: „Amíg élek kutatom, a mámor édes ízét. Hitből lesz tutajom, s vágyból evezőm…” Színpad, ahol meg tudja mutatni, hogy mit is érez valójában. Ahol felszabadultan kiteljesedik.

Azoknak, akik Dolhai Attila lágyabb, érzelmes stílusát kedvelik, azoknak is tartogat az este olyan pillanatokat, melyekért érdemes ott lenni. A legszebb ilyen pillanatot kiragadva egyetlen dal, mely alatt egyszerűen megáll az idő, Nagy Zsolt (Liszi) szerzeménye: Ha volna kedved… A közönség ilyenkor elcsendesedik, nincs tombolás, csak a zongora gyönyörű dallama és a nem kevésbé szívhezszóló dalszöveg: „Ha volna kedved velem lenni még…”

A koncert különleges apropója a művész pár nappal korábbi születésnapja, melyet saját bevallása szerint szeretett volna önfeledten együtt ünnepelni kedves közönségével.

Aki szeretne ilyen élmény részese lenni, ott a helye a Muzikum Klub & Bisztó 

2023. január 12-én 20 órakor kezdődő rendezvényén, Dolhai Attila szülinapi rockkoncertjén.

Aki lemarad, kimarad a jóból! Jegyek még kaphatók.

Jegyek a január 12-i estre  a http://dolhaiattila.hu/jegyvasarlas/ linken válthatók.    

A koncertről videó az alábbi linken található:     https://youtu.be/84T9pyTc5Wk

 Írta: Kókainé Ibolya

 Fotók: /Dolhai Attila Hivatalos Oldala/

Hallelujah!

Szeretem a telet, szeretem a meleg szobából csodálni az esti szürkületben apró csillagokként alászálló hópelyheket. Szeretem, ha odafönn a felhők fölött Holle anyó megrázza pihe-puha dunyháját. Ilyenkor ezer szikrázó csoda hullik a mennyből. Idelenn minden útszéli fát, bokrot, az ősöreg fenyőt az udvaron hófehér vattapamacsokkal borítja. Mégis, ha ez a téli csoda jeges széllel, nyaktörő, csúszós utakkal, csontig hatoló hideggel párosul, akkor inkább lemondanék róla. Sokan lemondtunk volna róla tegnap este Debrecenben is, vagy legalább kicsit elnapoltuk volna a zord időjárást… Valaki ott fönn igazán szólhatott volna Szent Péternek, hogy hatalmas, mindenkit óvó esernyőjét borítsa egy kicsit a tájra...

Debrecen sétáló utcája, a fényárban úszó dekoráció, egyszerűen szemet gyönyörködtetően színpompás ilyenkor.  A legtöbb ember boldogan készülődik az ünnepekre, ajándékokat vásárol, izgatottan készíti és várja a meglepetéseket. Elpakolja egy pici sarokba a mindennapok bosszúságait és egyszerűen csak örül.

Készülődünk az ünnepekre, egy kicsit lelassítunk az adventi időszakban, elgondolkodunk a világ dolgain… Az est felkonferálása közben Oláh István a Nagytemplom lelkipásztora elmondta, míg az Úr eljövetelére várunk, várjuk a karácsonyt, tegyük teljessé az ünnepre való hangolódást lelki feltöltődéssel, akár imádsággal, akár zenehallgatással…

Elmesélt egy régi történetet, melynek a lényege az volt: „Meg kell várnunk, amíg a lelkünk utolér bennünket.” Ez az este megnyugtató, végtelen szeretettel teli ünnepre hangolódás volt valóban. A Nagytemplom zsúfolásig telt izgatott várakozással teli emberekkel, akik végül olyan estét kaptak, melyből haza tudtak vinni sok szépséges pillanatot. Az itt jelenlévők lelke csordultig telt szeretettel…

Ez az ünnep, mely a legszebb az évben, azért is kell, hogy megálljunk egy kicsit és tudatosítsuk magunkban azt, hogy szeretve vagyunk és tudunk mi is szeretni. Ennek jegyében lett összeállítva egy végtelenül szívmelengető és megható Adventi koncert a Debreceni Református Nagytemplomban, amibe az est házigazdáján Dolhai Attilán és gyönyörű vendégén, legnagyobb lányán, Dolhai Lucán kívül a nagyszerű zenekar, a Sturcz Szmollbend is szívét lelkét nyújtotta felénk.

A zenekari szóló csodamuzsika után Dolhai Attila lépett színpadra, meleg szeretettel köszöntve a közönséget és egy lélekemelő templomi Ave Maria Gratia Plena-t énekelve varázslatos hangokon, megalapozva ezzel az est bensőséges ünnepre hangolódását, várva Jézus eljövetelére. Szívet-lelket gyönyörködtető  volt, háttérként a színpad mögött fenségesen a kupoláig magasodó orgonával, melynek látványa még ünnepélyesebbé tette a dal nézőkre gyakorolt hatását.

Majd egy elbűvölő olasz dal következett Attila előadásában a Keresztapa csodálatos betétdala a szerelmi történet, ami magyarul anno Gyöngéden ölelj át címmel hódított.

Lenyűgöző volt… érzelemtől túlfűtött hangja szárnyalt és közben emlékeimben pergett a film egyik legszebb része, Al Pacino gyönyörű lánykérése, vallomása a parkban, amikor Kayt feleségül kéri… Nino Rota csodálatos zenéje anno nem véletlenül söpört be minden lehetséges díjat: Golden Globe, Grammy, Oscar… Hatalmas, nagyívű, érzelmektől túlfűtött dal volt, gyönyörű előadásban.

Majd a dalok szárnyán könnyedebb vizekre evezve olyan szerzemények hangzottak el előadásában, mint a 2012-ben megjelent Ragyogás album címadó dala, valamint a Piramistól az Ajándék, volt Edda Ünnep… Dolhai Attilából ekkor előbújt a „tanár bácsi” és végtelen szeretettel inspirálta, terelgette a nagyérdeműt az együtt éneklésben. Ettől kezdve nem volt megállás, titkon körbe pillantva látható volt, a nagytemplom közönsége, idős és fiatal, még a férfiak is, ami ritkaság együtt énekelte vele a dalokat, ő pedig élvezettel énekeltette a nézőket. Érezhető volt mennyire szereti, hogy együtt szárnyalunk, „megyünk” vele. Elhangzott pár saját szerzemény, a Karácsonyi lopakodó, a mikulásról. Közben beavatta a nézőket gyerekkora kedves vidám apró, emlékeibe és őszintén elmondta: Hálát ad a sorsnak, az életnek, hogy gyerekkorában ilyen élményekben része lehetett. Mindezt a hálát kifejezve egy bársonyos hangokon előadott Hallelujah-t hallhattunk fantasztikus előadásában.

És jött az est vendége, gyönyörű legnagyobb lánya Dolhai Luca.  Attila röviden elmesélte első közös fellépésük történetét a tavalyi Eucharisztikus kongresszuson, majd elhangzott közösen a saját bevallása szerint első, még ifjúkori szerzeménye a Köszönöm Jóuram, az elmaradhatatlan gitárral. Köszönöm Jóuram… Őszinte egyszerűséggel úgy konferálta fel a dalt: „Van mit megköszönni…” Valóban.

Ez a közös dal jó volt bevezetőnek Luca izgalmának levezetéseként, mert utána következett előadásában egy szóló dal, Handel: Messiásából egy részlet. Fantasztikusan csodálatosan zengő, angyali hangokon, melyet a Nagytemplom sokat megélt falai gyönyörűen visszhangoztak.  

Az elől ülő nézők láthatták, amint a büszkeségtől boldog apuka hátul a lépcsőnél lélegzet visszafojtva hallgatta és végigizgulja lánya bámulatba ejtő előadását. A dal végén végtelen szeretettel simított végig lánya reszkető kezén, majd úgy ölelte magához a tapsorkán közepette, mint aki soha nem akarja elengedni. Majd szerényen megjegyezte: „Bocsánat, egy kis magánélet, de megengedem magamnak” A közönség vele együtt örült Luca sikerének. A taps Attilának is szólt, mert már sokszor bizonyította egy profi előadó, de egy igaz ember is a színpadon, aki őszintén ki meri mutatni érzelmeit.  Az egész este a szeretetről szólt és ahogy ezt a két kedves embert elnéztem, egy nagyon szép idézet jutott eszembe róluk:

" Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza. " /Sigmund Freud/

Az est egyik legszebb pillanata volt talán kettejük előadásában Wolf Péter: Ave Mariaja egymás kezét szorítva.  Ahogy egymásra néztek a dal közben, a két egyformán csillogó szempárból érezhető volt az igazi Apa-Lánya szerelem… Egy ilyen előadás előtt ünnepélyesség, izgalommal teli várakozás van bennük is és ami a lelkükön rajta van, az látszik az arcukon is.

A másik ilyen csodadal volt az est során a Nézz rám Istenem, mely teljesen más volt most Dolhai Luca előadásában, mint egy éve a kongresszuskor. Ott az, akkor még egy félénk fiatal lány szárnypróbálgatásaként hatott, bár ott is csodaszép volt, a mostani előadását ha egy mondattal kellene csupán leírni: Szerénység, alázat mely magas művészi teljesítménnyel párosult. Hangjának szépsége, nemessége méltó volt a legjobban szeretett partnerhez… Miközben édesapja a dal indításakor a háttérben túlcsorduló szívvel, elérzékenyülten hallgatta.

Dolhai Attila szerintem az ilyen pillanatokban érzi át igazán a Mozart musical hatalmas, igaz gondolatát:   „Az szeret, aki majd elenged téged, az szeret, aki könnyezve ért meg…”

A csodálatos összhang, a szárnyaló muzsika és a hatalmas zengő hangok harmóniájára nehéz szavakat találni. Mi nézők ilyenkor az átélt csoda hatása alatt megborzongunk, mosolyunk szivárványszín könnyprizmán át ragyog rájuk, és lélegzet visszafojtva issza minden pórusunk az ilyen felemelő dalokat. Azért nagyon jó lenne egyszer tudni azt is, vajon a színpadon állók ilyenkor mit élhetnek át, amikor érzik, hogy a zene és a belőlük áradó csoda egybeolvadva, ilyen pillanatokkal ajándékoz meg sok-sok embert… Csak remélhetjük, hogy ők is valami hasonlót éreznek-élnek át az ilyen felemelő pillanatokban, hogy tudják, hatalmas ajándék a sorstól, amit kaptak, nekünk pedig ajándék, mert szívük teljes szeretetével adják azt tovább. Attila szokta mondani a legszebb, kicsit elérzékenyült pillanataikban, hogy maguk is a csodálatos éneklésük hatása alá kerültek. Vajon ezeket a felemelő pillanatokat ők is így élik át… a színpadon állva úgy adni, hogy az lélektől lélekig hasson, ez óriási HATALOM.

A szép, meghitt pillanatok folytatódtak azután Zorán: Apám hitte, közösen előadott dalával.

Végtelenül igaznak tűnt Luca szájából hallani:

„Apám hitte az első éjszakát,

Apám hitte a gyűrű aranyát,

Apám hitte a szavak igazát,

S úgy hiszem, ez így volt szép.”  Igaz hálának hatott édesapja felé.

Dolhai Luca, ha tükörbe néz, a saját arcában édesapja és édesanyja vonásait fedezi fel. Biztos vannak pillanatok, amikor erősebbek ezek a vonások, olykor haloványabbak, de eltűnni sosem tűnnek el. Ez a hasonlóság megnyugtató. Biztonságot ad. Eligazítja az embert az útján. Igazán fontos dolgokra emlékeztet. Ugye, milyen nagyszerű az, ahogyan az ember továbbviszi szüleinek a vonásait? És ugye, milyen nagyszerű az, ahogyan az ember őrzi mindazt, amit tőlük valaha kapott és kap? A Tőlük kapott vigyázó szeretet egy életen át végigkísér. Ez a szeretet az, amely nem szab feltételeket, nem követel, nem kételkedik. Ez a szeretet az, amely úgy tart meg magának, hogy közben el tud engedni. Gondolom Luca is érzi, hogy ilyen nagyszerű szülők, ilyen meleg családi háttér, ilyen támogató szeretet mellett lehet csak igazán szárnyalnia.

Csodálatos szikrákat szórtak ezen a sokáig felejthetetlen estén mindketten, a szeretet szikráit egymás és a közönségük iránt….

Az est végén Dolhai Attila igazi meglepetésként, egy ajándékként a színpadra hívta kedves kolléganőjét, Lévai Enikőt a Budapesti Operettszínház gyönyörű primadonnáját, aki hatalmas örömmel lépett az otthoni közönség elé, hiszen debreceni születésű.

Szeretettel nyújtotta át az Abigélből a Karácsony esti dalt, érzelmes, szép előadásában. Enikő az operettek mellett ebben a szép musicalben is otthonosan mozog egy ideje és azon gondolkodtam, ha ilyen dalokat hallok tőle, mennyire jól áll Enikőnek ez a Kocsák Tibor dal… nagyon érzi ezt a fajta zeneiséget is, Miklós Tibor gyönyörű dalszövege pedig megható az ő előadásában.

A műsor végén egy igazi dalpremierrel kápráztatták el Attilával ketten a közönséget. Bár a dal előtt Enikő bevallotta a gospel stílus nem igazán az ő műfaja, fantasztikusan énekelte életében először az Áldott a föld című dalt a nagyszerű zenekar sokoldalú tagjainak vokálozásától kísérve, a közönség legnagyobb ovációját méltán kiérdemelve.

Dolhai Attila december 12. adventi kalendáriumában a Hivatalos oldalán ez olvasható:

“ Az emberek elfelejtik, amit mondasz, elfelejtik, amit teszel. Az egyetlen, amire emlékezni fognak, hogy milyen érzéseket váltottál ki belőlük.​ “

Az előadás végén a tömegben kifelé a boldogan csillogó szempárokat nézve erre az adventi idézetre Attilának talán csak egyetlen válasz lehet ezért a csodaszép estéért:

 „Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után.”

/Marcus Tullius Cicero/

Köszönet a feltöltődésért, a meghitt szépséges estért.

Írta: Kókainé Ibolya

 Fotók: Debreceni Nagytemplomi Koncertek

Tánc egy életért… egy példaértékű összefogásról

 2022. december 5.

Közeledik a világ egyik legszebb ünnepe, a Karácsony.

Imádom az évnek e szakaszát, nem szégyellem, már novembertől lesem, hogy mikor teszik ki az utcákra, a terekre a karácsonyi dekorációt.  Az ember készülődik az ünnepekre, egy kicsit lelassít, elgondolkodik a világ dolgain… Advent.

A legtöbb ember boldogan készülődik az ünnepekre, ajándékokat vásárol, izgatottan készíti és várja a meglepetéseket. Elpakolja egy pici sarokba a mindennapok bosszúságait és egyszerűen csak örül.

Mert ez a világ nem csak szomorú, ez a világ jóságos, szépséges és vidám. Miközben tele van harcosokkal, tündérekkel, rettenthetetlen lovagokkal és a mindenre elszánt segítőikkel, vagyis Velünk, együtt érző emberekkel.  Ez a világ hétköznapi hősökről szól, kitartásról, egymás támogatásáról, önzetlenségről, tiszteletről, hitről és szeretetről.

Érted táncolunk gála… 2022. december 5. a Budapesti Operettszínház színpadán most erről szólt…2022. június 27. hétfő egy tragikus nap volt a Budapesti Operettszínház életében… Egy nap melyet nem felednek azóta sem, melynek meg nem történtté tételéért mindent megadnának.

Június 27-én délelőtt a színház két balett művésze a megszokott útvonalon sietett a délelőtti próbára, amikor leomlott a VI. kerületi, Jókai utca 1. számú ház tetőzetének egy része. A mentők egy súlyos és három könnyű sérültet vittek kórházba, miután lezuhant a ház negyedik emeleti falrésze. Egy közel 50 méteres falrész omlott rá az ott parkoló autókra és az utcán járókelő emberekre. A négy sérült között volt egy 26 éves balerina is, aki éppen táncpróbára ment a színházba párjával. A balerina Tóth Nikolett, aki súlyos koponya- és gerincsérülései miatt egy komplikált életmentő műtétsorozaton esett át és aki azóta is ápolásra szorul, de hite töretlen a teljes gyógyulásban.

Nikolettet a színházba járó közönség az évek során számtalan darabban láthatta táncolni, többek között az Ének az esőben, István, a király, Luxemburg grófja, Csárdáskirálynő, Mágnás Miska, Marica grófnő, Hegedűs a háztetőn, Diótörő, Korhatár nélkül táncgálán, A mosoly országában gyönyörű szóló táncát élvezhette, A képfaragó modelljeként és az elmúlt év karácsonyán a Diótörő Klára hercegnőjeként.

A tragikus esemény hírére a színház munkatársai imaláncot indítottak a Mária Rádióban kollégájuk gyógyulásáért. A Világosság rózsafűzért Dolhai Attila színművész, a rádió imacsoportjához csatlakozva imádkozta Nikolett gyógyulásáért. A Mária rádió felhívása így szólt:

 „Az Operettszínház munkatársai színházukban gyűltek össze közös imádságra. Szeretettel hívjuk hallgatóinkat, hogy csatlakozzanak be minél többen az imaláncba, hordozzuk közösen imáinkban a sebesült táncművészt!”  Sokan hordozzuk imáinkban azóta is…

Ha létezne ma Magyarországon egy díj, melyet a színházak közül az kapna, aki a legtöbbet tett emberbaráti szeretetből, a közönsége iránt érzett tiszteletből, vagy egyetlen rajongója miatt, vagy egyetlen bajba jutott kolléga miatt, azt a díjat most vitathatatlanul a Budapesti Operettszínház társulata kapná, hiszen az elmúlt években nem az első nagyszabású összefogásuk egyetlen ember megmentéséért.

Még egy színháznál sem tapasztaltam ilyen mértékű összefogást, így egy emberként küzdeni egyetlen életért. Példaértékű, ahogy az első pillanattól segítik Nikolettet és családját.

Végtelenül becsülendő ebben a társulatban, hogy mindig mennyire a másik mellett állnak, segítik a bajban. Tiszteletreméltó a másikért való aggódás, a társulat szinte már családias összetartozása közönségük szeretete, tisztelete, az ahogy estéről estére értünk élnek és mi értük vagyunk ott… A legszebb példája volt ennek az összetartozásnak, a hétfő esti Érted táncolunk gála, ahol a színház nagyszerű balettkara az ország szinte valamennyi táncformációjával együtt, mindenki egyként küzdött egyetlen balerináért, Tóth Nikolett esélyéért a teljesebb élethez…

A színház egy emberként állt ezekben a nehéz időkben kedves kollégájuk mellett és segítették a gyógyulásban hitükkel. Az út melyet Nikolettnek még meg kell tennie a teljes felépüléshez, nehéz mind fizikailag, mind lelkileg, a családjának pedig anyagi segítségre van szüksége az akadályok leküzdéséhez. Ezért a színház úgy döntött egy jótékonysági gálaműsort rendez kollégájuk megsegítésére.

A Budapesti Operettszínház meghívására összefogtak a hazai táncszakma jeles képviselői az ország minden szegletéből. A jótékonysági gálaesten 14 klasszikus balett, kortárs-, és néptáncegyüttesnek közel 77 táncművésze lépett színpadra. A gálaest megálmodója Gallai Zsolt, az Operettszínház balettművésze, a rendezője: Apáti Bence, a színház balettigazgatója volt.

Fellépő társulatok voltak:

Badora Társulat, Bozsik Yvette Társulat, Budapesti Operettszínház, Feledi Project, Győri Balett, Kecskemét City Balett, Magyar Állami Népi Együttes, Magyar Táncművészeti Egyetem, Miskolci Balett, OPERA / Magyar Állami Balett, Pécsi Balett, Pirók Zsófia, Re-Production Dance Company, Szegedi Kortárs Balett

A műsorban bemutatásra kerültek változó sorrendben:

Lehár Ferenc: Pacsirta a Budapesti Operettszínház Balettkarának előadásában

Kalotás Csaba: A FALKA részlet Badora Társulat előadásában

Dorombtánc: Magyar Állami Népi Együttes, Húsvét Dániel közreműködésével

Bizet: Carmen című balettből, Carmen és Don José kettőse a Pécsi Balett előadásában

Trois - pas de trois  Jacques Offenbach:Les larmes de Jacqueline Op.76 NO2, a Miskolci Balett előadásában

Auber: Grand pas classique pas de deux, Magyar Táncművészeti Egyetem fellépőivel

Ludwig van Beethoven, Johannes Brahms: Elégia Szegedi Kortárs Balettől

Krizsan Dániel, Krizsán Dávid, Deprivus, ének: Erdős Attila  Bozsik Yvette Társulattól

Interstellar, Hans Zimmer: Csillagok között, Kecskemét City Balett, Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház

Las Flamencas - Anya és Lánya flamenco táncprodukció: Pirók Zsófia, Lippai Andrea

Győri Balett: PianoPlays c. estjéből Liszt Ferenc: Szerelmi álmok a Győri Balett közreműködésével

Csajkovszkij: Diótörő  a Budapesti Operettszínház táncosai: Babácsi Benjamin, Németh Alexandra előadásában

Erik Satie: Trois Gnossiennes OPERA - Magyar Nemzeti Balett előadásában.

Tesla Musical Fényhimnusz,  Ének: Füredi Nikolett  Re-Production Dance Company táncosainak közreműködésével.

Végtelenül letisztult előadást láthatott a közönség minden külsőségek, minden csillogás nélkül. A színpadon minden a táncról szólt, gyönyörűen megkomponált koreográfiákkal. Köszönet illeti a szépérzékkel összeállított előadásért a rendezőt, Apáti Bencét és segítőit: Angyal Mártát, Gallai Zsoltot és Lénárt Gábort.

Az est szépséges indításaként a házigazda, a Budapesti Operettszínház balettkara Lehár Ferenc: Pacsirtájával megalapozta az est felemelő hangulatát.

Majd a színház Főigazgatója, Kiss-B. Atilla végtelenül egyszerűen elmesélte a tragikus eseményeket és kért minden jóérzésű embert, erejéhez mérten segítse támogatásával Nikolett családját. Meleg szeretettel köszöntve a páholyban jelenlévő Nikolettet.

A műsor első felében a kortárs balett képviselői léptek színpadra, modern táncformációk, míg az est folytatásában helyet kapott a klasszikus balett, a flamenco és a néptánc is.

A szünet után elsőként lépett a színpadra Babácsi Benjamin, Nikolett vőlegénye, aki partnerével Csajkovszkíj Diótörőjének egyik legszebb részletét táncolta. Benjamin, aki jelen volt a tragédiánál, maga is könnyebben megsérült akkor. Hatalmas lelkierővel táncolta végig a jelenetet erősen küzdött a könnyeivel, fantasztikus tartással. Előadásuk végén már érezhető volt nála a könnyes csillogás. Ő teljes szívvel az életért táncolt, szerelme és a közös életükért. Az est legmeghatóbb pillanatai voltak.

Minden produkciót hatalmas sikerrel, tapsorkánnal jutalmazott a fogékony közönség. Fantasztikus mennyi mindent el lehet mondani a beszélő testtel, a  beszédes mozdulatokkal az alig érintések szépségével. A mozdulatok művészete mesél az ember érzéseiről, szerelemről, vágyról, gyűlöletről, elengedésről.

A Bozsik Yvette Társulat művészei a Deprivus előadásával fantasztikusan érzékeltették a mozdulatok művészetével egy egész élet történetét is el lehet mesélni. Az ifjúkori félénk ismerkedésen át a szerelem gyönyöréig, majd az idő múlásával az elhidegülésen át a társas magány érzését kifejező mozdulatokkal, a társunk végső elvesztéséig. Az üres csendet is fantasztikusan kifejező mozdulatokkal, mikor hiába nyúl az ember egy kéz után, az már nincs sehol. Egyszerűen megrendítő volt.

A Győri Balett mesés előadást varázsolt a nagyérdemű elé  két művésze Liszt Ferenc Szerelmi álmok andalító muzsikájától kísérve légies táncukkal.

Pirók Zsófia és Lippai Andrea közös produkciója az est egyik legnagyobb sikerét aratta tüzes flamenco táncukkal.  Ők egy három darabból álló Las Flamencas - Anya és Lánya flamenco táncprodukciót mutattak be. Ez a spanyolországi Andalúziában élő cigányok által a 18–19. században elterjesztett népzenei táncstílus, melynek velejárója a hatalmas gyönyörű vállkendő, mely külön életet él tánc közben. A hófehér csodás kendők légiesen szálltak, mint fenséges madarak az égben. Pörögtek-forogtak, ölelték körbe a táncosokat. Végtelenül szépséges hatást keltve a nézőben.

A Magyar Állami Népi Együttes táncosa, Húsvét Dániel Dorombtáncával az ősi magyar virtust elevenítette fel nagy sikerrel.

Az est végén a Re-Produktion Dance Company lelkes csapata méltó befejezésként a nemes célért  adta elő a Tesla Musical Fényhimnuszát Füredi Nikolett csodálatos dala kíséretében. A végén könnyes csillogással a szemükben szívüket mutatva Nikolett felé együtt énekelték… Jöjj hát fény!

„Jöjj hát fény, jöjj hát fény!

Gyúljon fény a félhomály helyén

Hadd lássak végre én.”

„Az ikerfénytől felragyog a szépség

És így kap távlatot a lét…”

Szebbet, megnyugtatóbbat, felemelőbbet, a szeretet áramlását a térben el sem tudtam képzelni abban a pillanatban… igazi varázslatos, könnyekig ható hangulat volt.

lyen grandiózus "szivárványos gálának" ritkán lehet részese a nagyérdemű, melynek fényét emeli a jószándék, a segíteni akarás.

Az est valódi üzenetét egy csodaszép Hamvas Béla idézet fogalmazza meg. Ezeknek a nagyszerű művészeknek, igaz embereknek az odaadó segítségét látva úgy érzem ez a csodálatos gondolat, most róluk szól… mert e szerint élnek és cselekednek valamennyien:

„A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle. Mert amikor bennünket elküldtek, az útra bocsátó hatalom így szólt:

Rád bízok minden embert külön, kivétel nélkül mindenkit. Segíts, adj enni, adj ruhát, mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyj senkit a sötétségben elmerülni.

Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz, amit átélsz, oszd meg. Az egész világ a tiéd. Szabad vagy a kövektől az éterig. Ismerd meg, hódítsd meg, senki sem tiltja. De jajj Neked, ha magadnak tartod! Elbocsátalak Téged is, mint mindenkit. Felelős vagy minden emberért, aki Veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a Tiéd!”

(Hamvas Béla)

 Köszönet a szervezőknek, Főigazgató úrnak, minden az ügyért önzetlenül fellépő művésznek és minden jóléleknek, aki valamilyen módon hozzájárul, hogy Tóth Nikolett egy új évben, új élettel boldog, teljes életet élhessen…

Az előadásra megváltott jegyek bevétele a fiatal táncművészt és családját támogatta!

„mindenkire vigyázz úgy, mint magadra, és ne hagyj senkit a sötétségben elmerülni.”

Adva van egy gyönyörű, nagyon tehetséges fiatal nő, akinek minden álma, minden imája a nap huszonnégy órájában arról szól, hogy egyszer újra színpadon állhasson. Közeleg a szeretet ünnepe, segítsük Nikolettet a felépülésben, hisz ami vele történt, bármelyikünkkel bármikor megtörténhet.

Aki nem lehetett jelen ezen a felemelő gála műsoron, de úgy érzi a távolból is segíteni szeretné Tóth Nikolettet a felépüléshez és egy teljes élet szépségeit megélni,

 az az alábbi számlaszámon teheti meg:

Bozsik Yvette Alapítvány

10300002-20386544-00003285

A közleménybe pedig ez írandó: NIKI

Együtt sikerülhet… hisz egy régi bölcs mondás szerint:

„ Ha segítesz másokon, az téged is épít, többé, jobbá tesz!

Nem tudsz úgy átvinni valakit a csónakodon a túlsó partra, hogy te magad is meg ne érkezz.”

Írta: Kókainé Ibolya

Fotók: Budapesti Operettszínház

Egy Klub, ahol jó lenni…  

2022.12. 01.

A hely Premier Kultcafé és a Dolhai klub. Egy hely ahol az ilyen estéken egy kis család (nem is olyan kicsi) gyűlik össze jó zenéket hallgatni, beszélgetni a szeretet jegyében. A tegnapi este jellemzője, őszinte, emberi, meleg szeretettel teli…

Musicalek adventi hangulatban…

A Premier Kultcaféba tegnap este megérkezett a mikulás és különleges előkarácsonyi hangulatot varázsolt a moziterem színpadára, amit Dolhai Attila adott át a jelenlévőknek végtelen szeretettel zenésztársai- barátai, a Sturcz Szmollbend, Szekeres László és Derzsi Zsolt közreműködésével…

A meghitt, családias hangulatot a terembe belépve az otthonos félhomály, a rengeteg gyertya pislákoló fénye varázsolta békésen megnyugtatóvá. Tudtuk, éreztük már a belépéskor, jó helyre jöttünk, itthon vagyunk.

Az egész este a karácsonyra hangolódás jegyében telt végtelen szeretettel és fergeteges vidámsággal.

Volt minden, ami meghitté, intimmé, különlegessé tette az estét, volt meghatódottság, könnyek, mosoly, vidámság, minden, amit már megtapasztaltunk az első klubesten, és amit annyira szeretünk, amiért visszajöttünk újra… és közben egy kicsit végig suhant a karácsony a műsoron.

A jelenlévők közül sokan Attila tehetségének minden fajta ragyogását végig kísérhették az évek során minden műfajban, ez most a musicalekről szólt kicsit másként. A kis térben a hatalmas, nagyívű dalok teljesen más érzéseket keltettek. Attila hangja és az egyes hangszerek szólama sokkal jobban érvényesült így, szimfonikus nagyzenekari kíséret nélkül, csupán zongora és vonósok kíséretével.

Egyszer rég azt mondta egy koncert bevezetőjében:

„Nekünk nagyon sokat számít az elején, ha azt érezzük, hogy vártak, és fontos, hogy jöttünk. Már máshogy lépünk ki a színpadra…” Mi pedig vártuk… Az a magabiztos mosoly, amivel Attila bejött, abból olvasható volt, hogy tudta, érezte, itt mindenki érte van, érezte hazajött.

Őszinte, felszabadult örömmel, fesztelenül köszöntötte a közönséget és boldogan konstatálta:

Dolhai klub másodszor… stílusos kezdésként pedig:

Eljött az óra, eljött a perc… majd rögtön utána egy felszabadult Árnyékdal következett a gitár kíséret hatására kicsit lendületesebb, rockos beütéssel.

Ezzel a dallal kapcsolatban egyszer rég elmesélte, az utolsó Mozartkor ő még nem érezte, nem tudatosult benne, hogy annak akkor-ott vége, ezért jó, hogy ezeknek a daloknak van utóélete. Amikor ezeket éneklik, megteremtik azokat a színeket, illatokat, hangulatot, amitől újra átéljük-átélhetjük azokat a pillanatokat, amiket egykor annyira szerettünk. És valóban minden alkalom ajándék, amikor műsorra tűzi, ugyanúgy, mint a következő elhangzott dalt a Rudolf musicalből a Hétköznapi hős.

A közönség soraiból egy bátor jelentkező feltette a nagy kérdést:  Gondolt e már arra, hogy egy más korban, más helyen újra kezdhetné az életét… A diplomatikus válasza volt, szerinte a nehezebb időkben mindenkiben megfogalmazódik, hogy máshol jobb lenne. Sokszor gondolta amikor a rockos énje kerekedett felül, hogy ő talán rossz korban született, kicsit előbb, a műfaj hőskorában, a hatvanas években kellett volna…  Kicsit olyan érzés volt, a válasza nem volt teljes, volt ami még benn maradt…

Az elhangzott dalok a teljesség igénye nélkül: A Szentivánéji egykori sikerdala a Puccos taliga. Attila büszkesége, a Szétszakítottakból a Lesz még ez az a föld, a Rómeóból az Angyal, Elisabethből az Útvesztő minden út… Jézus Krisztus szupersztárból a Gethsemane, majd Az ég tartja a földet darabból Walter lovag imája.

Közben pedig a lelkes közönség kérdéseivel árasztotta el. Attila meglepően őszinte, diplomatikus válaszai elgondolkodtatóan hatottak. Nyíltan beszélt a színháza iránti elkötelezettségéről. Mesélt arról a nehéz időszakról, mit érzett, amikor sok kollégája otthagyta a színházat. Beszélt a saját felelősségükről, hogy nem hagyhatják cserben a közönséget. Az est legemberibb megnyilvánulása volt. Az emberi nagyságát bizonyítja egyszerűen hűséges ahhoz a színházhoz, melyben a jövő évben húsz éves jubileumát ünnepli… Mesélt szerepálmokról, melyek mind-mind apaszerepek, talán nem véletlenül…

Az egyik legszebb dal volt az este folyamán végtelenül átszellemült előadásban Walter lovag imája, sokunknál könnyes csillogást előcsalogatva. A dal kapcsán felmerült egy érdekes kérdés:

Milyen változásokat hozott az életébe az Eukarisztikus kongresszus. Egyszerűen őszintén fogalmazta meg:

Bátorságot! Felszabadító érzés, hogy beszélhet róla és már nem tabutéma a vallásosság kérdése. Egy lelki fejlődésen ment át. Végre megszabadult egy görcstől, hogy megvallhatja e vagy sem, miközben mélyen vallásos családban éli mindennapjait. Nagy szabadságot adott neki a felkérés, hogy végre felvállalhatja a hitét a nyilvánosság előtt. Őszintén vallott arról különösen jó érzés volt számára.

A dalok közben szemem sarkából figyeltem a zenekar tagjait, a Sturcz Szmollbend nagyszerű zenészeit. Csodálattal nézem, hallgatom őket, mennyire élvezettel muzsikálnak, milyen szeretettel követik Attila csapongásait a dalok közben. Igazi belevaló örömzenészek valamennyien. Sokszor figyeltem, mennyire szeretik, amit csinálnak és mennyire szeretik egymás társaságát. Nagyon jó látni a jókedvüket, mely fokozza az est hangulatát, a cinkos összemosolygást egy-egy félrecsúszott hang hallatán. Szeretem a cinkos összekacsintást Attila és Sturcz András között, ha kis segítség kell. Jó látni Szekeres László átszellemült arcát a zongoránál, vagy amikor Benkő Gyula zenélés közben élvezettel vokálozik a háttérben. Különleges hangulatot tudnak varázsolni Attila mögé minden alkalommal.

Isteni az összhang és az összetartozás érzése ezekkel a nagyszerű muzsikusokkal minden tekintetben, nem csak zeneileg.

Halleluja…

Az est csodálatos befejezéseként jött az egyik legszebb karácsonyi dal Attilától a Halleluja… Varázslatos hálaadó dal… bárkiért, aki fontos, fenséges, lélegzetelállítóan szép hangokon, megilletődött hangulatban. A dal végén, a színpad szélén állva megénekeltette a közönséget… Áhitatos boldogság sugárzott róla, együtt élt a közönséggel és eszembe jutott, amikor ugyanezt a dalt régen a Mozi hangjai előadáson énekelte a Művészetek Palotájában. Ha valaki az akkori felvételt visszanézi, ugyanaz az áhitat, ugyanaz a ragyogás, ugyanaz a hálás boldogság látszik az arcán, mint akkor, amikor ott a közel ezerötszáz fős közönség neki énekelt. Szép és megható, örömteli pillanatok akkor is, most is, jó érzés a részesének lenni. Koncertjeinek legszebb pillanatai, az igazi ajándék az évek alatt mindig az volt, amikor zenei kíséret nélkül, egyszál maga, őszinte örömmel, akapella énekelt nekünk.

Csodálatos hangulatú boldog együtt éneklés-együtt rezdülés volt, nagyon jó érzés. Az ilyen pillanatokért érdemes követni mindenhová… Egyszer réges-rég mondták róla, ahová belép, szeretet lengi át a termet, melegség árad mindenkire…

Az őszinte szeretet bearanyozza az ilyen estéket, szebbé teszi a hétköznapokat…

Az est zárásaként elhangzott Dolhai Attila új szerzeménye az Angyalbatyu, mely az azonos elnevezésű országos ajándékgyűjtő akció tiszteletére jött létre:

Lelkesen mesélt a dal keletkezéséről. Édes, aranyos, varázslatos, olyan igazi angyali dal. Mesélt arról, hogyan került kapcsolatba a Katolikus Karitásszal, mi indította a jótékonykodásra… Örömszerzés másoknak az nagyon jó. Elmesélte sokan kérdezték tőle, miért állt az adománygyűjtés mellé. Attila őszinte emberi válaszának lényege volt, hogy ez a jótékonykodás mindenféle érdek nélküli, ez nem üzlet, egyszerűen adni nagyon jó érzés, segíteni másokon, a nehéz sorsú embereken, önzetlenül.  Zagyva Richárd a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese, aki szavaival élve egyszerű rajongóként volt jelen, hálás szeretettel méltatta Attila kiállását az ügyük mellett, nagyszerű, önzetlen segítségnyújtását.

Angyalbatyu…

„Mindazt mit suttogva kívántál

suhan egy angyal és előtted áll…”

„Simogató figyelem, egy angyal kopogtat a szíveden…

Az égben rólad azt mondják,

a szíved tiszta boldogság…”       

Igazi varázslatos, angyali, szívmelengető dal.

Különleges, bensőségesen szép és mégis végtelenül vidám este volt, olyan igazi, szeretettel teli, karácsonyra hangoló, amely a nagyon jól összeválogatott gyönyörű, léleksimogató dalaitól lett csodaszép…Élmény volt.

Köszönet a szép, egyszerű, őszinte pillanatokért.

 Írta: Kókainé Ibolya