Egy Klub, ahol jó lenni…  

2022.12. 01.

A hely Premier Kultcafé és a Dolhai klub. Egy hely ahol az ilyen estéken egy kis család (nem is olyan kicsi) gyűlik össze jó zenéket hallgatni, beszélgetni a szeretet jegyében. A tegnapi este jellemzője, őszinte, emberi, meleg szeretettel teli…

Musicalek adventi hangulatban…

A Premier Kultcaféba tegnap este megérkezett a mikulás és különleges előkarácsonyi hangulatot varázsolt a moziterem színpadára, amit Dolhai Attila adott át a jelenlévőknek végtelen szeretettel zenésztársai- barátai, a Sturcz Szmollbend, Szekeres László és Derzsi Zsolt közreműködésével…

A meghitt, családias hangulatot a terembe belépve az otthonos félhomály, a rengeteg gyertya pislákoló fénye varázsolta békésen megnyugtatóvá. Tudtuk, éreztük már a belépéskor, jó helyre jöttünk, itthon vagyunk.

Az egész este a karácsonyra hangolódás jegyében telt végtelen szeretettel és fergeteges vidámsággal.

Volt minden, ami meghitté, intimmé, különlegessé tette az estét, volt meghatódottság, könnyek, mosoly, vidámság, minden, amit már megtapasztaltunk az első klubesten, és amit annyira szeretünk, amiért visszajöttünk újra… és közben egy kicsit végig suhant a karácsony a műsoron.

A jelenlévők közül sokan Attila tehetségének minden fajta ragyogását végig kísérhették az évek során minden műfajban, ez most a musicalekről szólt kicsit másként. A kis térben a hatalmas, nagyívű dalok teljesen más érzéseket keltettek. Attila hangja és az egyes hangszerek szólama sokkal jobban érvényesült így, szimfonikus nagyzenekari kíséret nélkül, csupán zongora és vonósok kíséretével.

Egyszer rég azt mondta egy koncert bevezetőjében:

„Nekünk nagyon sokat számít az elején, ha azt érezzük, hogy vártak, és fontos, hogy jöttünk. Már máshogy lépünk ki a színpadra…” Mi pedig vártuk… Az a magabiztos mosoly, amivel Attila bejött, abból olvasható volt, hogy tudta, érezte, itt mindenki érte van, érezte hazajött.

Őszinte, felszabadult örömmel, fesztelenül köszöntötte a közönséget és boldogan konstatálta:

Dolhai klub másodszor… stílusos kezdésként pedig:

Eljött az óra, eljött a perc… majd rögtön utána egy felszabadult Árnyékdal következett a gitár kíséret hatására kicsit lendületesebb, rockos beütéssel.

Ezzel a dallal kapcsolatban egyszer rég elmesélte, az utolsó Mozartkor ő még nem érezte, nem tudatosult benne, hogy annak akkor-ott vége, ezért jó, hogy ezeknek a daloknak van utóélete. Amikor ezeket éneklik, megteremtik azokat a színeket, illatokat, hangulatot, amitől újra átéljük-átélhetjük azokat a pillanatokat, amiket egykor annyira szerettünk. És valóban minden alkalom ajándék, amikor műsorra tűzi, ugyanúgy, mint a következő elhangzott dalt a Rudolf musicalből a Hétköznapi hős.

A közönség soraiból egy bátor jelentkező feltette a nagy kérdést:  Gondolt e már arra, hogy egy más korban, más helyen újra kezdhetné az életét… A diplomatikus válasza volt, szerinte a nehezebb időkben mindenkiben megfogalmazódik, hogy máshol jobb lenne. Sokszor gondolta amikor a rockos énje kerekedett felül, hogy ő talán rossz korban született, kicsit előbb, a műfaj hőskorában, a hatvanas években kellett volna…  Kicsit olyan érzés volt, a válasza nem volt teljes, volt ami még benn maradt…

Az elhangzott dalok a teljesség igénye nélkül: A Szentivánéji egykori sikerdala a Puccos taliga. Attila büszkesége, a Szétszakítottakból a Lesz még ez az a föld, a Rómeóból az Angyal, Elisabethből az Útvesztő minden út… Jézus Krisztus szupersztárból a Gethsemane, majd Az ég tartja a földet darabból Walter lovag imája.

Közben pedig a lelkes közönség kérdéseivel árasztotta el. Attila meglepően őszinte, diplomatikus válaszai elgondolkodtatóan hatottak. Nyíltan beszélt a színháza iránti elkötelezettségéről. Mesélt arról a nehéz időszakról, mit érzett, amikor sok kollégája otthagyta a színházat. Beszélt a saját felelősségükről, hogy nem hagyhatják cserben a közönséget. Az est legemberibb megnyilvánulása volt. Az emberi nagyságát bizonyítja egyszerűen hűséges ahhoz a színházhoz, melyben a jövő évben húsz éves jubileumát ünnepli… Mesélt szerepálmokról, melyek mind-mind apaszerepek, talán nem véletlenül…

Az egyik legszebb dal volt az este folyamán végtelenül átszellemült előadásban Walter lovag imája, sokunknál könnyes csillogást előcsalogatva. A dal kapcsán felmerült egy érdekes kérdés:

Milyen változásokat hozott az életébe az Eukarisztikus kongresszus. Egyszerűen őszintén fogalmazta meg:

Bátorságot! Felszabadító érzés, hogy beszélhet róla és már nem tabutéma a vallásosság kérdése. Egy lelki fejlődésen ment át. Végre megszabadult egy görcstől, hogy megvallhatja e vagy sem, miközben mélyen vallásos családban éli mindennapjait. Nagy szabadságot adott neki a felkérés, hogy végre felvállalhatja a hitét a nyilvánosság előtt. Őszintén vallott arról különösen jó érzés volt számára.

A dalok közben szemem sarkából figyeltem a zenekar tagjait, a Sturcz Szmollbend nagyszerű zenészeit. Csodálattal nézem, hallgatom őket, mennyire élvezettel muzsikálnak, milyen szeretettel követik Attila csapongásait a dalok közben. Igazi belevaló örömzenészek valamennyien. Sokszor figyeltem, mennyire szeretik, amit csinálnak és mennyire szeretik egymás társaságát. Nagyon jó látni a jókedvüket, mely fokozza az est hangulatát, a cinkos összemosolygást egy-egy félrecsúszott hang hallatán. Szeretem a cinkos összekacsintást Attila és Sturcz András között, ha kis segítség kell. Jó látni Szekeres László átszellemült arcát a zongoránál, vagy amikor Benkő Gyula zenélés közben élvezettel vokálozik a háttérben. Különleges hangulatot tudnak varázsolni Attila mögé minden alkalommal.

Isteni az összhang és az összetartozás érzése ezekkel a nagyszerű muzsikusokkal minden tekintetben, nem csak zeneileg.

Halleluja…

Az est csodálatos befejezéseként jött az egyik legszebb karácsonyi dal Attilától a Halleluja… Varázslatos hálaadó dal… bárkiért, aki fontos, fenséges, lélegzetelállítóan szép hangokon, megilletődött hangulatban. A dal végén, a színpad szélén állva megénekeltette a közönséget… Áhitatos boldogság sugárzott róla, együtt élt a közönséggel és eszembe jutott, amikor ugyanezt a dalt régen a Mozi hangjai előadáson énekelte a Művészetek Palotájában. Ha valaki az akkori felvételt visszanézi, ugyanaz az áhitat, ugyanaz a ragyogás, ugyanaz a hálás boldogság látszik az arcán, mint akkor, amikor ott a közel ezerötszáz fős közönség neki énekelt. Szép és megható, örömteli pillanatok akkor is, most is, jó érzés a részesének lenni. Koncertjeinek legszebb pillanatai, az igazi ajándék az évek alatt mindig az volt, amikor zenei kíséret nélkül, egyszál maga, őszinte örömmel, akapella énekelt nekünk.

Csodálatos hangulatú boldog együtt éneklés-együtt rezdülés volt, nagyon jó érzés. Az ilyen pillanatokért érdemes követni mindenhová… Egyszer réges-rég mondták róla, ahová belép, szeretet lengi át a termet, melegség árad mindenkire…

Az őszinte szeretet bearanyozza az ilyen estéket, szebbé teszi a hétköznapokat…

Az est zárásaként elhangzott Dolhai Attila új szerzeménye az Angyalbatyu, mely az azonos elnevezésű országos ajándékgyűjtő akció tiszteletére jött létre:

Lelkesen mesélt a dal keletkezéséről. Édes, aranyos, varázslatos, olyan igazi angyali dal. Mesélt arról, hogyan került kapcsolatba a Katolikus Karitásszal, mi indította a jótékonykodásra… Örömszerzés másoknak az nagyon jó. Elmesélte sokan kérdezték tőle, miért állt az adománygyűjtés mellé. Attila őszinte emberi válaszának lényege volt, hogy ez a jótékonykodás mindenféle érdek nélküli, ez nem üzlet, egyszerűen adni nagyon jó érzés, segíteni másokon, a nehéz sorsú embereken, önzetlenül.  Zagyva Richárd a Katolikus Karitász országos igazgatóhelyettese, aki szavaival élve egyszerű rajongóként volt jelen, hálás szeretettel méltatta Attila kiállását az ügyük mellett, nagyszerű, önzetlen segítségnyújtását.

Angyalbatyu…

„Mindazt mit suttogva kívántál

suhan egy angyal és előtted áll…”

„Simogató figyelem, egy angyal kopogtat a szíveden…

Az égben rólad azt mondják,

a szíved tiszta boldogság…”       

Igazi varázslatos, angyali, szívmelengető dal.

Különleges, bensőségesen szép és mégis végtelenül vidám este volt, olyan igazi, szeretettel teli, karácsonyra hangoló, amely a nagyon jól összeválogatott gyönyörű, léleksimogató dalaitól lett csodaszép…Élmény volt.

Köszönet a szép, egyszerű, őszinte pillanatokért.

 Írta: Kókainé Ibolya