Pár gondolat egy velőtrázó, őrületes előadásról és fantasztikus szereplőiről…

Visszatekintés az elmúlt négy évre...

Baján mutatta be a Budapesti Operettszínház az István, a király című rockopera Székely Kriszta rendezésében készült változatát 2018. augusztus 24-26-án három alkalommal. A kőszinházi bemutatót 2018. szeptember 20-án tartották hatalmas sikerrel. A darab sikere a színházban a mai napig töretlen.

Adva van egy mű, amit az ember nagyon szeret és nagyon sokra tart, hiszen a mi történelmünk egy meghatározó darabja. Kinek és miért mutatták be a darabot? A beharangozó sajtótájékoztatón Lőrinczy György, a színház akkori főigazgatója reményei szerint…

„Érdemes lenne egy fiatalos előadást csinálni. Vajon készült-e olyan adaptáció mostanában, ami a fiataloknak szólt, amiből a mai tizen- és huszonévesek rá tudnak jönni, hogy a szüleik, nagyszüleik miért szerették annyira ezt az alkotást?"

Azóta bebizonyosodott, hogy készült. Ez az előadás olyan lett, amely fiatalok és idősek tömegeit vonzza az előadásokra 2018. óta immáron századszor.

A Budapesti Operettszínház és vele együtt a boldog közönség 2022. november 16-án ünnepelte a darab 100. előadását. Egy olyan pazar kiállítású előadással, melyben az elmúlt négy év összes szereplőjét felvonultatta, hiszen a darab sikere mindenkié, aki valaha játszott benne.

Az előadás bevezetőjében a színház főigazgatója Kiss-B. Atilla köszöntötte a hálás közönséget és a darab szerzőpárosát, Szörényi Leventét és Bródy Jánost, akiket hosszú percekig állva ünnepelt az egész színház. A bevezetőben elhangzott, hogy a színház kettős jubileumot ünnepel, a fennállásának történetében a századik évadot és egyben ennek a nagysikerű darabnak a századik előadását.

Az István széria jubileumi előadására úgy indultam el, történjék bármi, nem fogok róla írni, hiszen olyan sokan-sokszor leírták, leírtuk már a darab nagyszerűségét, kielemeztük a szereplők minden apró megnyilvánulását, gesztusát, pillantását… És mégis, hiszen a tegnap esti István a király előadás az Operettszínházban olyan katartikus élményt adott a nagyérdeműnek, amit egyszerűen nem lehet szó nélkül hagyni, mert a néző lelkébe égették az előadás szereplői a darab minden egyes pillanatát.

Az eltelt immár közel húsz év alatt sok magas színvonalú előadásban gyönyörködhettem ezeken a világot jelentő deszkákon, de most olyasfajta szárnyalást tapasztalhattam meg a színpadon, mint eddig talán még soha. Ez a darab és benne mindenki egytől egyig egy hatalmas energiabomba, végtelen drámaisággal. Miközben érzékelhettem az eddigi előadások során művész és művész között a különbséget, láthattam az egyes szereplők hogyan közelítenek ugyanahhoz a szerephez, hogyan viszik bele a saját érzéseiket, elképzeléseiket a karakterek megformálásába, és ezáltal egy sokkal összetettebb képet alakítottak ki a nézők számára az adott karakterről. Láttam a különbségeket is, hatalmas különbségeket… Minden ember különböző, minden művész más, mint ahogy nincs két egyforma levegővétel sem, nem szólal meg kétszer ugyanúgy egyetlen dal sem… A szembeszökő különbségek azért érdekesek az egyes művészek előadásában ugyanazt a szerepet megformálva, mert ilyenkor döbben rá a néző, hogy egy és ugyanazon szerepben többen is kiválóak lehetnek, csak más nézőpontból…

A jubileumi előadás minden eddiginél fantasztikusabb, katartikus, szívbemarkoló, nagyon ütős előadás volt. Ennek azt estnek a megálmodóját köszönet és hála illeti a fantasztikus elgondolás megvalósításáért.  A darab különlegessége, hogy valamennyi szereplőjét, akik az évek során játszottak az előadásokban váltakozva vonultatta fel az egyes jelenetekben, nem csak a végén énekeltette meg közösen a teljes szereplőgárdát.

Hatalmas energiák tomboltak a színpadon. Valódi harc, gigászi indulatok dúltak… és mindeközben hatalmas, borzongató hangok. Hihetetlen mennyi érzés, emlék, élmény kavarog bennem az elmúlt években látott előadásokat felelevenítve.

Álljon itt néhány gondolat színészi játékról, amit a darabról az évek során a sok-sok beszámolóban már ezerszer leírtam-leírtunk, mert az elismerés mindenkit egyformán megillet, hiszen fantasztikus játék valamennyi szereplő részéről most és mindig…

„Valakinek holnap át kell írni a régi meséket

Mondd, te kit választanál?”

Az Istvánok…

Kocsis Dénes – Sándor Péter

Mindkét művész teljesen más Istvánt tár fel, mindkettő tökéletes a maga nemében.

Kocsis Dénes leendő királya visszafogottabb, több fájdalommal és elfogadással teli. Egy nagyon érzékeny lélek, minden előadáson, (a main talán még jobban) kicsit belehal szerepébe… István gyengeségét, vívódását olyan mélyről jövő értéssel tárja a közönség elé, hogy a néző szíve vérzik érte. Dénes elsősorban kiváló énekhangjával játszik.

Sándor Péter játékában jobban érezhető a jellembeli fejlődés, ahová a végére eljut, ahogy az elején még fiatal, tapasztalatlan és bizonytalan István a végére egy erőskezű, határozott nagy királlyá vált. Ő minden alkalommal, amikor láthattam az előadás végére „ért fel a feladathoz” minden szempontból… Mindketten fantasztikus átéléssel a szívüket rakták elénk ezen az estén. Vívódásuk olyan életszerű volt, hogy az ember szíve belesajdult… Azonban mindketten a gyenge szellőtől is elcsukló kisfiúnak tűnnek Dolhai Attila Koppánya mellett…

Saroltok…

Polyák Lilla – Siménfalvy Ágota

Siménfalvy Ágota István anyjaként domináns, határozott, erős akaratú, teljesen lehengerlő. Ő a szerep adta lehetőségeivel élve egy véreskezű, bosszúálló amazon jellemét hozza inkább. Ahogy azt üvölti Rékának: pusztulj vagy meghalsz, az embert elfogja a rettegés a hangjától, vehemens mozdulataitól.

Polyák Lilla egy erőskezű nő, egy gyermekéért aggódó, kőkemény anyatigris volt… akié valójában az irányítás. Mindkét művésznő szenzációs alakítást nyújtott a szerepben.

Gizellák…

Maros Bernadett – Halasi Bianka – Drahos Evelin

Maros Bernadett az igazi Gizella, aki tudja a titkot, igazi férfit csinál a darab végén Istvánból, felemeli magához.

Drahos Evelint csodaszép hang jellemzi. Remekül állnak neki Gizella szólamai. A darab elején az idegen országba kiházasított nő távolságtartását jeleníti meg tökéletesen.

Halasi Bianka nagyon jól tárta a néző elé az unatkozó, a történéseket kívülállóként, méla közönnyel szemlélő elkényeztetett feleséget, játszadozása Vecellinnel megmosolyogtató.

Rékák…

Gubik Petra – Kálmán Petra – Kardffy Aisha

Gubik Petra minden alkalommal, most is, bámulatos Réka szerepében. Gyönyörűen, végtelenül kifejezően mutatja meg Réka szelíd, tiszta lelkét. Egyszerűen lenyűgöző, hangja, játéka és e kettő összhangja nála. A szerepben megcsillantja a nőiesség minden báját, gyöngédségét, kedvességét, de alázatát is. Könyörgése Istvánhoz apja holttestéért szívszorító. Hangja megindít, ellágyít, ajkán a dallam valósággal kivirágzik.

Kálmán Petra Rékája elszakad a népdalénekes és a klasszikus énektechnikai közhelyektől. Erős, érzelemmel teli, kicsit popos-rockos hangszínével állt Koppány és István között. A két szemben álló fél közötti vívódása megható.

Kardffy Aisha hangja csodálatosan zeng. Lágy mozdulataival ártatlan lányként állt István mögött. Az ő Rékája jelképezi az őszinte gyermeki szeretetet és a békevágyat.

Laborcok…

Kerényi Miklós Máté – Serbán Attila

A darab elején a felforrósított hangulatért felelősek. Fantasztikusan erősre sikerült közös jelenetük:

„Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul

Szabad magyaroknak nem kell ilyen úr!”

Kerényi Miklós Máté Laborca szinte az őrület határán fantasztikus energiával, felfokozott indulatokkal tombolva minden előadáson, ezen az estén még inkább, mint amikor egy megbokrosodott ló elragad magával valakit, most épp az egész közönséget.

Serbán Attila hitelességét Laborcként az énekesi teljesítményével hangsúlyozta nagyszerűen.

Tordák…

Szomor György – György-Rózsa Sándor

Az előadás egyik legtüzesebb pontja Torda sámántánca.

Szomor György fantasztikus teljesítményt varázsolt a néző elé minden alkalommal, ezen a mostani előadáson is. A révületben táncoló Tordát elsöprő erővel játszotta, hangja szinte már az őrület határán, transzban, delejezően hipnotikus hatást keltve a nézőkben az Áldozatunk fogadjátok alatt. A nézőt egyszerűen a hideg kirázza tőle, olyan érzés keríti hatalmába, mintha ő maga is a szertartás része lenne.

György-Rózsa Sándor hasonlóan fantasztikus hangorkánnal alakította Koppány jobbkezét a Véres kardot hoztam dalban Feke Pálnak nyújtva. Brutálisan erős énekhanggal hozta a Deák Bill Gyulától megismert karaktert.

Asztrik…

Homonnay Zsolt – Magócs Ottó

Mindkettőjük karakterformálása fantasztikus teljesítmény minden alkalommal.

Homonnay Zsolt főpapja végtelenül erőszakos figura, egy kegyetlen, irányításhoz szokott szigorú egyházfi, aki kéjes élvezettel kínozza a pogányokat. Alakításával nem teszi szerethetőbbé a papságot.

Magócs Ottó tökéletesen ábrázolja a papok álszentségét és a kenetes képmutatást, főpapja egy-egy határozott intéssel, pillantással képes rendet teremteni. Egy hatalmi pozícióban lévő férfi, aki némi hálaajándék fejében segíti a végcél felé a kereszténység szekerét.

Vecellin…

Gömöri András Máté – Pesák Ádám

Gömöri András Máté tökéletesen hozza a német lovag szerepét. Nagyon hatásos német akcentusú kiejtéssel, aki csupán anyagi érdekből áll István mellett, nem a hazáért, de aki kívülállóként tökéletesen átlátja István és az ország helyzetét. Nagyszerűen formálja meg az arrogáns, nagyképű, szadista zsoldost.

Pesák Ádám mind hangban, mind játékban egyenrangú váltója Vecellinként.

Koppány asszonyai…

Ábrahám Gabriella – Dancs Annamari – Kelemen Fanni – Faragó Alexandra –

Szendy Szilvi – Fekete-Kovács Veronika

A Koppány feleségeit alakító színésznők bár a darab során szerepük kevés van, mégis jelentős alakjai az előadásnak. Ott vannak Géza temetésén, elsiratják a csatamezőn elesetteket és István végső megkoronázásakor is jelen vannak. Szexi kvartettet mutatnak be Koppánnyal, szemet gyönyörködtető koreográfiával, kéjesen és féltékenyen. Szexi kvartettet, ahol „külön szólamot” ad elő mindenki a csábításban. Dolhai Attila Koppánya körükben egy gyarló emberi lény, aki nem tud ellenállni az érzéki csábításnak, buja vágyainak. Miközben három csodálatos asszonya kényezteti, ő már a lábai előtt heverő negyediket akarja. Dancs Annamari és Szendy Szilvi kiemelkedő a kettős szereposztás asszonyai közül mind hangban, mind táncban, a többiek pedig a csábítás nagy mesterei.

Magyar urak…

Szabó P. Szilveszter – Langer Soma – Földes Tamás – Pálfalvy Attila – Mészáros Árpád Zsolt – Kiss Zoltán

Valamennyien lubickoltak a szerepben, még jobban, mint eddig bármikor. Kokettáltak a közönséggel. Végtelen humorral és iróniával mutatják be a visszataszító haszonlesőket, igazi köpönyegforgatókat, akik pénzért, hírnévért a lelküket, a hazájukat, de még az anyjukat is eladnák.

Krónikás…

Angler Balázs – Soós Máté Bátor – Czikora István László

Hont: Imre Roland... Pázmány, német lovag: Miklós Attila

Mindkettőjük játéka a totális erőszakot szimbolizálja. István befolyásolása, a Felnégyelni jelenet alatt, a legyőzöttek eltiprására való kényszerítés egyszerűen fantasztikus. A színpadi mozgás, a mimika, amit ebben a jelenetben egyetlen hang nélkül megmutatnak, az külön elismerést érdemel.

A darab vitathatatlan győztese ezen az előadáson is, mint mindig mégis Koppány…

Dolhai Attila – Feke Pál

Dolhai Attila színpadra lépése első pillanatától egész lényével sugározza az erőt, magabiztosságot, férfiasságot, még akkor is, ha meg sem szólal, egy olyan összetett Koppány az ő alakítása, amivel nagyon magasra tette a lécet… Ahogy az ő Koppánya tüzeli a népet, nem sokon múlt, hogy az egész nézősereg fölpattanjon, és szembe menjen Istvánnal, de egy egész sereggel is, ha kell. Dolhai Attila az igazi őserőt képviseli a darabban. Koppánya a temetés alatt meg sem szólal, de az egész lényével játszik, sürgeti a ceremóniát, „na haladjunk”, sürgetné a papot is. Hatalmas, markáns hangján, amikor megszólal az félelmetesen hat. Mintha az ég dördülne meg, vagy a menny akarna ránk szakadni, amikor „Géza trónja engem illet…” felkiáltással István fölé tornyosul. Úgy tudja megteremteni a pillanatot, felforrósítani a hangulatot a színpadon és a nézők soraiban egyaránt, hogy az valami elképesztő.

Feke Pál Koppányában kevesebb tüzet és energiát érez a néző, az ő karaktere visszafogottabb, nem érződik benne olyan robbanékonyság, megfontolt szerepformálás jellemzi. Hangilag fantasztikus a szerepben. Az est fénypontja kettejük közös előadásában a Szállj fel szabad madár, melyben a két nagyágyú azért tudott olyan felszabadultan szárnyalni, mert mindkettőjük rockos énje, az igazi valója kerekedhet felül, önmagát adva tiszta szívvel. Olyan tüzet szítottak, mely mindent elsöprő volt.

Ez a darab hosszú évek óta a legfantasztikusabb előadás, katartikus, felemelő élmény… Az István a király mostani szériája nem csupán egy jól sikerült darab, hanem egy érzés, ami fantasztikus hatással van a nézőre. Ez a darab csak a miénk, a mi múltunk, saját történelmünk egy meghatározó része, és nem utolsó sorban egyik legnagyobb múlttal rendelkező szerzőpárosunk csodálatos alkotása.

A darab nagy kérdése „Mond, te kit választanál”… én szívem szerint mindenkit, mert ugyan másért-másképp, de mindenki nagyszerűt alkot előadásról-előadásra a saját szerepében, el tudtak most és mindig varázsolni… Természetesen minden néző egyéni érzékenységén is múlik, mikor melyik pillanat érinti meg jobban, kinek melyik hang, vagy szerepformálás szebb, erősebb, kifejezőbb, mi áll a lelkéhez közelebb éppen akkor ott…  

Szíven szerint felsorolnám az estéről estére hatalmas munkát belefektető tánckar, énekkar és zenekar valamennyi tagját is név szerint és mindenkit, aki részt vett a megvalósításban, mert minden elismerés megilleti őket is a darab ilyen fergeteges sikeréért.

Az est karmestere Makláry László és Szabó Mónika volt.

Mindenkinek köszönet ezért a felejthetetlen előadásért.

Írta Kókainé Ibolya

Fotók: Budapesti Operettszínház/Mahunka Balázs/