2022. november 27.
Jézus születésének misztériuma a keresztény ember számára az egyik legbensőségesebb csoda.
Ennek jegyében november utolsó hétvégéjén a Budapesti Operettszínház két csodálatos szépségű Adventi gálával kápráztatta el közönségét, melyet a Magyar Televízió rögzített és karácsonykor kerül a képernyőre.
Az Ave Maria - Adventi Gálát az M5 csatorna tűzi műsorára december 24-én 20 órakor.
A Tv műsor beharangozója így szól:
„Pompázatos díszbe öltözik a Budapesti Operettszínház, mely a művészet eszközével, a zene erejével emeli a hallgatóságot angyali szférákba, és igéz karácsonyi hangulatot a közönség életébe. A meghitt és intim hangulatú Ave Maria című gálaműsorban a teátrum sztárjainak előadásában népszerű dallamok csendülnek fel, mely álomszép estély keretében mindenki megtalálja a szívének kedves muzsikát.”
És valóban a nagyközönség nem mindennapi élményben részesült ezen a két előadáson. A Budapesti Operettszínház ismét bizonyította, az ünnepi gálák verhetetlen bajnoka minden téren. Az Adventi gálaműsor értékét, szívet-lelket gyönyörködtető szépségét a nagyon kifinomult, szépérzékkel, ízléssel, finomsággal összeválogatott csodálatos dalok adták, melyet a színház társulatának válogatott művészei teljes odaadása, fergeteges előadása tett felejthetetlenné. Minden elismerés megilleti az est rendezőjét, Bori Tamást ennek a csodálatos estnek a színpadra álmodásáért.
Csupa-csupa az ünnephez kapcsolódó, ünnepre hangoló, a szeretet erejét csodálatosan megfogalmazó hálaadó imák, nagyívű himnuszok, fantasztikusnál fantasztikusabb előadásban, varázslatosan bensőséges hangulatot teremtve, melyhez nagyban hozzájárult a színház nagyszerű zenekara, Pfeiffer Gyula főzeneigazgató vezényletével és a színház fantasztikus énekkara.
Az egész este nagyon szeretettel teli, végtelenül felemelő volt. A műsor első fele igazi templomi hangverseny hangulatát varázsolta a közönség elé mélyérzésű imáival…
Valamennyi csodálatos hálaadó dalt és fantasztikus előadóját képtelenség felsorolni…
Ízelítőül ezért csupán néhányat kiragadva…
Csodaszép indításként mindjárt az ünnepi gála bevezető himnusza után a belga és német romantika nagy alakjának César Franck zeneszerzőnek: Panis angelicus-át Lévai Enikő tolmácsolásában hallhattuk szinte mennyei hangokon, melyhez légiesen szép, angyali megjelenés társult.
A közönség vastapssal jutalmazta Zábrádi Annamáriát, aki Adolphe Adam: Cantique de Noël-jét énekelte a teátrum énekkarával. Egyszerűen borzongató előadásban az énekkar fantasztikus kíséretével. Annamária magávalragadó előadása közben szinte szállt a zene szárnyán, ráfeküdt a zene hullámaira, és hagyta, hogy a teste azon ringatózzon. Elragadtatása hatott a közönségre. Szebbet, megnyugtatóbbat, felemelőbbet el sem tudtam képzelni abban a pillanatban… igazi varázslatos hangulatot teremtett.
Fischl Mónika könnyfakasztóan szép előadásában Verdi Otellójából Desdemóna imája amint búcsúzik az élettől és a szűzanyához könyörög: „zárd szívedbe a jót, őrizd a gyöngét…” fájdalmasan szép, átérzett előadásban az érzelmek és a hangszínek elképesztően széles skáláját állította fel ezzel a magasztos imával. Az egyik legmeghatóbb pillanatot teremtette meg a színpadon, fátyolos csillogást előcsalogatva a nézők szemében.
A műsor első részében egy csodálatos zenekari mű is helyet kapott: Jules Massenet: Thais – meditációja Kerekes Tibor a színház zenekarának koncertmestere hegedűszólójával, aki előadása közben szinte eggyévált a hangszerével. Végtelenül szép előadásában sírt a hegedű a keze alatt. Gyönyörű muzsikával ajándékozva meg a nagyérdeműt, amint a hegedű és a hárfa andalító összecsengését élvezhettük. A zene elringató szépségét élvezve érdemes volt a zenekarra is figyelni, milyen átéléssel, odaadással zenélnek.
Pfeiffer Gyula kitartó munkája meghozta gyümölcsét. Gyönyörűség volt a zenekari önálló csodamuzsika, amikor azt érezte a néző, egyszerűen olyan tökéletes volt minden pillanat, a gyönyörű szárnyaló melódia, önfeledtség, örömzene, ahogyan teljesen átadták magukat a zenének és egymásnak, arcukról leolvadt a mosoly, igazi átszellemültség volt látható rajta. Kerekes Tibor a hegedűszólama közben lehunyta a szemeit és percekig úgy játszott önfeledten, a föld fölött lebegve… csodaszép volt. Ezeket a muzsikusokat már örökre a szívembe zártam. Tisztelem a tudásukat, a tehetségüket, az alázatukat. Profik és alázatosak egyszerre. A hév, amivel muzsikálnak… bámulatos és elragadó. Az együtt rezdülésük irigylésre méltó.
Vadász Zsolt, Fischl Mónika és Pete Ádám
Az est első felének lezárásaként egy gyönyörű részlet hangzott el Giacomo Puccini első operájából, a Lidércekből Vadász Zsolt, Fischl Mónika és Pete Ádám előadásában, melyet csak úgy lehet leírni, hogy hatalmas zengő, égig szálló hangok.
Az előadás háziasszonya Nádasi Veronika a meseszép első felvonást Babits Mihály Második énekének ideillő részletével zárta:
„Megmondom titkát édesem a dalnak:
Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat.
Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.”
mely csodálatos összefoglalása volt az elhangzottaknak…
A meseszép kezdet után a folytatásban hasonlóan fennséges dallamok szálltak tova, a világ és a hazai musicalirodalom legszebb gyöngyszemei, mind-mind hálaadó ima az életért, a gyermekért, a békéért…
Mindjárt a szünet után csendült fel Szörényi Levente és Bródy János a jövő évben negyven éves jubileumát ünneplő rockoperájának az István a királynak egyik legszebb részlete a Töltsd el szívünk békesség Dolhai Attila, Drahos Evelin és Homonnay Zsolt nagyszerű előadásában.
Dolhai Attila, Drahos Evelin és Homonnay Zsolt
A darab esküvői jelenetét, Gizella, Drahos Evelin és István, Dolhai Attila csodálatos kettősét szinte lélegzet visszafojtva hallgatta a közönség.
Az est legszebb pillanatait teremtették meg… A darabból kiragadva igazi mini színházat játszottak, teljes átéléssel… Amikor csak Gizella énekel, ott a mi Istvánunk teljes odaadással figyelt rá és míg hallgatta menyasszonyát, megértve, átérezve minden szavát, minden gondolatát, lassan ráemelte a tekintetét és így nézte hosszú másodpercekig. Az a tekintet, tulajdonképpen mit is mondott el vele: Komolyság, megértés, az addigi kétségeinek felismerése… mindezt pár pillanatba sűrítve, igazi drámai pillanatokat teremtve a nagyérdemű legnagyobb örömére. Szép és felemelő pillanatoknak lehettünk tanúi.
Ninh Duc Hoang
Andrew Loyd Webber Requiemjéből Ninh Duc Hoang fantasztikus hatalmas hangjaival előadott Hosanna volt hallható, a színház nagyszerű énekkara briliáns kíséretével.
Karácsonyi Harangok dalát Dolhai Attila előadásában élvezhette a nagyérdemű. A belépés vidám indítása után komolyságot erőltetve magára, egyetlen mondat, egyetlen elkeseredett dalsor: „béke nincs, nem kérhetem…” egyetlen szó és azonnal átlényegül, belehelyezkedik az érzésbe és tökéletesen közvetítette azt felénk… Csodaszép, megható pillanatot teremtett a színpadon. Gyönyörűségesen szólt, a mindenfelé becsempészett lágy hangjain túl azzal a képességével, amilyen meghatóan tudja előadni a dal minden sorát.
Dolhai Attila
„békét hozz, harangok zenélnek, szívemben hallom őket, békét hozz és új reményt…” gyönyörűséges fohász, valóságos imaként hatott…
A dal végén a legfelemelőbb pillanatokat teremtette meg, amikor a dal után megénekeltette a közönséget. Nagyon jó volt látni, milyen büszke örömmel, szinte áhítattal hallgatja, amint a közönség neki-vele együtt énekelt. A közönséggel együtt zengett a kérés az ég felé: „Békét hozz!”
Az imádságok sorában az egyik legmeghatóbb könyörgést Gubik Petra szólaltatta meg a Notre Dame-i toronyőrből Esmeralda imájával. Petra ezt a szerepet évekkel ezelőtt játszotta, de már akkor érezni lehetett, hogy ez a törékeny, fiatal lány micsoda drámai erővel rendelkezik. Egyszer rég egy kedves kollégája valahogy úgy fogalmazott, hogy amikor egy dal megszületik és egy előadóhoz kerül, sokszor lehet érezni, az a dal a legjobb helyen van… és valóban egy csoda, Petra amilyen megrázó erővel tudja előadni a cigánylány könyörgését népéért…
Gubik Petra
„Szeresd a népem és űzd el a kínt. Öleld meg őket, hisz gyermeked mind!”
Igazi segélykiáltás, valódi fohász volt az égiekhez…
Fischl Mónika és Dolhai Attila az est egyik legszebb párosa a The Prayer, Nézz rám Istenem duettjükkel, mely torokszorítóan szépséges volt előadásukban. Tökéletes volt az összhang, amikor két ember között szinte megszűnik a külvilág… szinte tapintható volt a másikért aggódó figyelem, szeretet. Fischl Mónika és Dolhai Attila a műsor végén méltón képviselte az egész este folyamán a színpadon végig jelenlévő eleganciát, tartást, a csodaszép kiállást, a lélekből, mélyről jövő érzelmeket. Lenyűgöző volt… érzelemtől túlfűtött hangjuk szárnyalt.
Nádasi Veronika
Ezután a fináléban a boldog, felszabadult együtt éneklés emelte az est fényét, hangulatát magasságokba Nádasi Veronika vezetésével az Apácashowból az Áldással, valamennyi művész közös öröménekével.
Tökéletes ünnep volt a lelkünknek mindkét este. Szívet melengető, felemelő érzésekkel teli…
Köszönet érte minden fellépőnek.
Írta: Kókainé Ibolya
Fotók: Budapesti Operettszínház / Mahunka Balázs /
