Kedvcsináló egy döbbenetes előadáshoz…
Egy néző szemével a 2022. március 19. esti előadásról.
A Budapesti Operettszínház legújabb bemutatóját a Kálmán Imre Teátrumban, Kovács Adrián, Müller Péter Sziámi, Kiss Csaba alkotó trió zene drámáját, ha egy mondattal kellene jellemezni, talán csak azt írnám: Hat fantasztikus művész, egy kanapé és egy döbbenetes előadás… Ez a darab viszont ennél sokkal többet érdemel!
A kosztümös filmek és színdarabok soha nem tartoztak a kedvenceim közé, nem az én műfajom, mégis a Veszedelmes viszonyok az egyik kedvenc filmem volt régen, most pedig az egyik kedvenc darabom lett a Teátrumban. Ehhez persze nagyban hozzájárul a Budapesti Operettszínház parádés szereposztása, olyan művészekkel, mint Janza Kata, Peller Anna, Széles Flóra, Kardffy Aisha, Sándor Péter, Angler Balázs… Ehhez az elragadtatáshoz nagyban hozzájárult a hihetetlen színészi munka, az érdekes, mélyen elgondolkodtató történet, meg persze egy nagyadag undor a részemről, már ami a nők helyzetét illeti az akkori társadalomban. Sajnos a darab mondanivalója, a cselszövés az intrika, mások gátlástalan kihasználása az álságos képmutatás bármely korban érvényes.
A darab izgalmas romlottsággal fűszerezett, erotikus történet férfiak és nők cselszövéseiről, praktikáiról, szövevényes testi és lelki kapcsolataikról.
Az eredeti mű, melyet több nagysikerű filmben is feldolgoztak, Choderlos de Laclos azonos című regénye, melynek középpontjában a XVIII. század Franciaországának fülledt és gátlástalan erotikája áll, izgalmas romlottsággal fűszerezett, erotikus történet ez, melynek szenvedélye a rontás, az erény megfertőzése. Úgy tologat emberi sorsokat, mint játékos a sakkfigurákat. A mű középpontja a megrontás, ahogyan a már romlott, erkölcstelen, semmiben sem hívő ráteszi a kezét a tisztára, a naivra, hogy aztán diadalként mutassa meg a felső tízezernek rombolása végeredményét.
Az eredeti mű egy levélregény, levelek, baráti, szerelmes, ellenséges levelek összessége. Nagyon erős, de torz, beteges személyiségű emberek levelezése egymás között naiv, egyszerű lelkű lányok behálózásáról, férjes, hívő asszonyok elcsábításáról, és bár a történetek összefüggenek, külön-külön is egyedi tragédiákat tárnak elénk, melyben mesterien kidolgozott karaktereket ismerünk meg. Choderlos de Laclos (1741-1803) műve fülledt erotikája miatt a tizenkilencedik században tiltott olvasmány volt.
A történet sokak számára ismerős lehet, hiszen számtalan filmes és színházi feldolgozás született belőle, nem véletlenül. Legismertebb talán ezek közül Stephen Frears 1988-as filmje olyan színészóriásokkal, mint John Malkovich, Glenn Close, Uma Thurman, Michelle Pfeiffer.
Erotika, intrikák, bosszú… Ami azonban a mai napig érvényes remekművé teszi Choderlos de Laclos több, mint kétszáz éves levélregényét, az az emberi lélek működésének, rezdüléseinek mesteri ismerete. Férfiak és nők harcának, kicsinyes játszmáinak félelmetesen bölcs elemzése, és az a rengeteg kérdés, amit az emberi erkölcsökkel kapcsolatban felvet.
Erre érzett rá nagyszerűen az ifjú zeneszerző Kovács Adrián, amikor színpadra álmodta a történetet, egy fantasztikus zenedrámát létrehozva. Dalaiban a szereplők ki nem mondott gondolatait, lelkük legmélyén megbúvó érzéseit zenésítette meg. A gyönyörű dalok nagyban különböznek a megszokott musical dalok világától, mégis csodálatos tükrözik a szereplők érzelemvilágát, mint például a darab egyik legszebb dala az Érintés, mely borzongatóan gyönyörű. Adrián dalai néhol klasszikus, néhol korhű melódiák, mai modern dallamokkal ötvözve. Vannak köztük már most nagyon slágergyanús, fantasztikusan megkomponált dalok, ilyen például az említett érintés, mely gyönyörű szerelmi vallomás, vagy a Nem az én hibám…
Kiss Csaba rendező szövegkönyvének és rendezésének zsenialitását dicséri, hogy végig a darab során az erotikát ízlésesen jelenítik meg a színpadon, nem a lepedőakrobatikára helyezi a hangsúlyt, sokkal inkább a szöveg jelentőségét és az atmoszféra megteremtését tűzi ki célul. A sziporkázó párbeszédek, a humor sem hiányzik, főleg az első felvonásban, megteszik hatásukat, a nézőket hamar rabul ejti a történet. Az események előrehaladtával azon kapjuk magunkat, hogy imádunk elveszni az intrikákban. Jólesik Valmont márkit gyűlölni, azután ahogy összekuszálódnak a szálak, egyre elszorulóbb szívvel figyeljük az eseményeket. Egyszer csak azután ráeszmélünk, mekkora ereje van az érzelmeknek az ész felett. A néző ekkor elgondolkodik, vajon meddig játék a szerelem és hol van az a pillanat, amikor már pusztítóan ölni is képes, és nem felemel a felhők fölé?
Az előadás látványvilágát és jelmezeit Berzsenyi Krisztina álmodta színpadra. A díszlet és a jelmezek tökéletes rokokó stílusban, melyet rizsporos parókák, fűzők, abroncsos alsószoknyák, minden csupa selyem, kecses, finomkodó, mesterkélten díszes formák jellemzik. A Kálmán Imre Teátrum intim térré, egy igazi budoárrá alakult erre a három órára, közepén stílusosan egyetlen kanapé, az akkori élet örömeinek és csatározásainak színtere, hiszen a rokokó emberének a célja az élet örömeinek kinyilvánítása és hajszolása volt. A kor szalonjainak központi figurája a szerető, a kegyencnő, legfőbb jellemzője pedig a túlfűtött erotika, a feslett erkölcs és a könnyed felszínesség volt.
Mivel az eredeti mű egy levélregény, tulajdonképpen szerelmes levelek sokasága, az égből hulló levelek és a postagalambokkal küldözgetett szerelmes vallomások nagyon ötletes megoldás.
A darab fő témája a szerelmi viszony, de nem a klasszikus gyönyörszerzés, a szenvedély keresése, hanem a hatalmi vágy kielégítése, mások legyőzése. Főhőse Valmont vikomt, nőcsábász arisztokrata, "főfoglalkozása" asszonyok és lányok megrontása, tönkretétele. Három nővel kerül kapcsolatba a darab folyamán. Cécile ártatlan fiatal lány, aki csalódásában végül szerelmét is visszautasítja. Tourvelné, a polgárasszony, aki bűne feletti lelkifurdalásába szinte beleőrül. A hasonszőrű, gátlástalanul magabiztos, nagyvilági szerelmi ellenfél, Merteuil márkiné aki a férfi halála miatt válik a végén boldogtalanná. Maga a vikomt párbajban veszti életét. A darab végén a történet hősei kivétel nélkül megfizetnek így, vagy úgy a bűneikért…
Az egykori Moulin Rouge mulató rejtelmes zegzugai, páholyai a régmúlt légyottok emlékeivel tökéletes helyszín, gyönyörű jelmezekben pompázó fantasztikus szereplők, szenzációs alakítások. A mű, ahol mindenki mást mond, mint amit valójában gondol, mindenki másnak mutatja magát, mint aki a lelke mélyén valójában…
A szenvedélyes Valmont Vicomt: Sándor Péter
Aki ugyan nem a klasszikus értelemben vett férfiideál, mégis van benne egy olyan sárm, ami miatt a legtöbb nő döglik utána, és ebben a darabban ez hatványozottan előjön. Tökéletesen hozza a darab során a gátlástalan, cinikus, velejéig romlott nőcsábászt, a hódító férfit, akinek a tudománya abból áll, hogy mindenkit képes manipulálni, bűvkörébe vonni, egy ideig magáról pozitív benyomást keltve és kedvező látszatot fenntartva. Taszítóan, érzelemmentesen csábítja el valamennyi áldozatát, félelmetes, mennyire kiszámított minden cselekedete. Ugyanakkor, amikor szerelmes lesz Tourvelnébe, nem tud vele valódi párkapcsolatot létrehozni, hiszen ahhoz már nem ért. Sándor Péter zseniálisan érzéketlen alakításából látszik, mennyire nincs szerelem a Vicomt szívében. Csak a birtoklási vágy, a szép nő, birtoklása. Nem volt szerelmes egy percre sem, csupán a friss hús után vágy, a „bármit tehet vele” érzés motiválta minden nőnél.
Megdöbbentő az a kegyetlenség, amely folyamatosan ott bujkált Péter tekintetében. Az ő Valmont márkija hideg, számító, kegyetlen, mégis ellenállhatatlan a behízelgő modorával. Romlott, aljas, tele emberi gyengeségekkel, mégsem lehet igazán gyűlölni. Alakításával eléri, szurkolunk neki, hogy az igaz szerelem hatására megváltozzon. Zseniális alakítás, mint ahogy a hidegen számító márkinét alakító Peller Anna játéka is finoman kidolgozott…
A gazdag és öntelt Mertuil márkiné: Peller Anna
A darab központi szereplője, aki marionett bábuként mozgatja a szereplőket. Ő az igazi cselszövő, ő a felbujtó. Erős, érzéki nő, aki birtoklásra, uralkodásra született.
Ellenálhatatlanul csábító perszóna, egy valóságos nőstény ördög, aki végtelenül szexi bájait bevetve, beteges hiúságától vezérelve abban leli örömét, hogy kapcsolatokat tesz tönkre, erényes embereket ront meg. Peller Anna borzongatóan hiteles alakítása lenyűgöző. Egyszerűen fürdik a szerepében, mint egy játékmester, akinél minden szál összefut és kedvére bonyolíthatja, gubancolhatja azokat. Aki egy kósza gondolattal életeket tehet tönkre egy pillanat alatt. Kéjes élvezettel tobzódik mások megalázásában, egyszerű lelkű emberek vívódásai repítik a csúcsra. Eufórikus élvezettel bemocskol mindent, ami tiszta, mindegy neki, hogy az egy erényes férjes asszony makulátlan hírneve, vagy egy fiatal lány ártatlansága. Játékával nagyszerűen érzékelteti, hogy minden cselekedete a jóság iránti irigységéből, gyűlöletéből fakad. Fegyvere az erős szexuális kisugárzása, mely nála a bosszúállás, a bűvkörébe vonzás, a megrontás, és a kompromittálás legfőbb eszköze. Ellenállhatatlansága teljes tudatában fölényesen játszik minden porcikájával. Félelmetesen magávalragadó játéka közben a néző azon gondolkodik, Ő erre született, a csábítás istennője.
Kettejük katartikus élményt nyújtó dala, „Nem az én hibám” mely gyilkos indulatoktól túlfűtött, a darab borzongatóan nagyszerű alakítása mind játékban, mind hangilag. Egyszerűen bravúros.
A szépséges, álszent Madame de Tourvel: Széles Flóra
A darab központi témája a megrontás, vagy inkább a megronthatóság jelensége. Széles Flóra nagyszerűen alakítja Tourvel elnök mélyen vallásos feleségét, akinek elcsábítása igazi kihívást jelent Valmont számára, aki szereti a „nehéz eseteket” bűnbe vinni, az olyanokat, akik mélyen vallásos beállítottságukhoz hűségesek. A valóságban azonban csak az olyanokat lehet könnyen megrontani, akik valójában gyöngék, naívak, önbizalomhiányosak. Széles Flóra tökéletesen ábrázolja ezt a kettősséget, egy lelke mélyén boldogtalan asszony boldogság utáni vágyát. Egyfelől makulátlan, sziklaszilárd hit, másrészről naív gyengeség bemutatása tökéletes.
Ahhoz képest hogy Madame de Tourvelné az erény maga, eléggé könnyen megadja magát. Az erényes nő sanyarú boldogtalan sorsának ábrázolását finoman érzékelteti. Egy olyan nőét, aki a lelke mélyén szép, tiszta érzelmekre vágyik, de az érzelem veszélyes, mert kiszolgáltatottá teszi az embert. Széles Flóra megformálása által a nézőben olyan kép alakul ki Tourvelné alakjáról, aki inkább szenvedésre született, mint boldogságra.
A hiszékeny Volanges-né: Janza Kata
A darab talán leg megvezethetőbb karakterét Janza Kata alakítja. Volangesné-ként barátságába fogadja az álszent Mertuil márkinét, aki valójában lánya tragédiáját okozza. Kifinomult játékához ekkor még jobban illik a magát megjátszó „újgazdag” nagysága megformálása. Nagyravágyása jeleként előkelő partit szán férjként neki és lánya valódi érzéseit semmibe veszi.
A darab elején a néző azt érzi végtelen erőt ad ugyan a lányának, de annak valódi érzéseit felületesen ismeri csupán. A darab végén, amikor arról énekel lánya kisbaba kelengyéjével a kezében, mennyire nem ismeri már, mennyire eltávolodott tőle, az ember szíve összeszorul, erőt ad színpadon és nézőtéren egyaránt mindenkinek… A darab legszebb pillanatát teremti meg, melytől szem nem maradt szárazon. Játékával tökéletesen ábrázolja a lélekben már kiüresedett, magányos asszony tragédiáját.
Méltósággal, majdnem mártíromsággal viseli sorsát, amikor fájdalmában, a megesett lány szégyenét takargatja… erről többé nem beszélünk…
A hamvas ártatlanság Cécile de Volanges: Kardffy Aisha
Gyönyörű hanggal megáldott, fiatal tehetség, aki nagyon hitelesen hozta a darab elején a büszke, nevetős, ártatlan fiatal lányt, aki csodálattal vegyes rajongással néz fel a magávalragadó márkinéra és akiből árad az életöröm.
Játékával nagyon szépen elénk tárja egy tiszta lelkű, még romlatlan lány jellemét, akiben az egyszerű, végtelenül szemérmes lelke ellenére ott bujkál a szerelem és a szenvedély utáni vágy. Nagyszerűen ábrázolja a megerőszakolása utáni kétségbeesést, majd fásultságot, majd a már „minden mindegy” romlott erkölcsű nőt.
Danceny lovag: Angler Balázs
Angler Balázs a darab kellemes meglepetése. Eddig csupán epizód szerepekben jeleskedett az Operettszínház színpadán, bár énektudását azokban is csillogtatta, Danceny lovagként viszont nagyon eltalálta a karakter.
A félénk, fiatalember csetlő-botló figuráját, tökéletesen alakította. Egy végtelenül egyszerű, kicsit „földhözragadt” de nagyon szerethető figura. A darab szép szerelmes pillanatait és legszebb dalát, az érintést Kardffy Aisha-val szívbemarkolóan éneklik.
A darab összessége pikáns jelenetek sokasága. Az első felvonás játékos könnyedsége ellenpólusaként a folytatás döbbenetes drámaisága borzongató.
A darab vége egyszerre szívbemarkoló, felemelő és megríkató. Hatalmas igazságokkal szembesíti a nézőt. Bár a darab a XVIII. század Franciaországának életét idézi, ahol a hatalmasok és gazdagok űzték kicsit sem sportszerű játékaikat, a darab aktualitását mégis az adja, hogy hűen ábrázolja az emberi kapcsolatokat. A ma is ismerős manipulatív játékainkat, a távolságtartást, az érzelmek eltitkolását, őszinte gondolataink elhallgatását, mely sokszor mégis az arcunkra van írva. Az egymás közötti kicsinyes harcaink sokszor mennyire álszentek… a „mindenki mást mond, mint amit gondol” igazságával szembesíti a nézőt…
A Budapesti Operettszínház csapata nagyszerű munkát végzett. A Veszedelmes viszonyok nagyon összetett, sok rétegből áll, olyannyira, hogy mindegyik miatt érdemes lesz újra és újra nézni, mert nem csak élményszámba megy, de komolyan elgondolkodtató alkotást sikerült létrehozni.
A darab azért sikerült nagyszerűen, mert egyszerre lehet imádni, gyűlölni, rajongani érte, vagy porba taszítani… pont mint maguk a szereplők teszik egymással.
Írta: Kókainé Ibolya
