KIRÁLYTALÁLKOZÓ – Történelem, diplomácia és emberi sorsok a középkori Magyarországon
magyar történelmi filmdráma
Az M5 TV kulturális csatornán 2025. május 20-án este láthatta a nagyközönség Pozsgai Zsolt Balázs Béla-díjas drámaíró, színházi és filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes művész Királytalálkozó című új történelmi televíziós játékfilmjének TV premierét. A film a Horatio Film és a KITA Kft. bemutatója, mely a Nemzeti Filmintézet támogatásával jött létre, producere M. Berecz Ágnes.
Olyan film született, ami hiteles kordokumentum, de a történelmi hűséget nem a történelmi filmeknél megszokott módon, korhű díszlettel, jelmezekkel szeretné bemutatni. Egy képzeletbeli idősíkon játszódik ezzel is rámutatva, lehetne az országot kormányzó politikusok találkozója napjainkban épp úgy, mint a 14. században.
Manapság mindannyian ismerjük a V4 országok fogalmát. A film a Visegrádi Együttműködés, a V4-ek középkorra visszanyúló előzményeit mutatja be. Pozsgai Zsolt Királytalálkozó című drámájának központi témája a közép-európai uralkodók 14. századi sorsdöntő egyeztetését, a kor egyik legmeghatározóbb diplomáciai eseményét, a visegrádi királytalálkozót eleveníti fel látványos, izgalmas, a történelmi tényekhez hű, mégis az akkori eseményeket a mai ember szemével láttatva. Az 1991-es visegrádi egyezmény létrejöttének apropóját ez a középkori megállapodás adta, a három nemzet összefogása Károly Róbert vezetésével. Ez az erős szövetség példaértékű békét, és anyagi biztonságot hozott akkor az országba.
A film főbb szerepeit alakítják:
Károly Róbert (magyar király): Dolhai Attila
Piast Erzsébet királynő (Károly Róbert felesége): Fésűs Nelly
III. Nagy Kázmér (lengyel király): Puskás Samu
Luxemburgi János (cseh király): Farkas Ignác
A mellékszerepekben is kiváló színészeket, többek között: Veréb Tamást, Bodrogi Attilát, Verebes Istvánt, Pindroch Csabát, Tóth Zsuzsannát, Crespo Rodrigot, Gecse Ramónát láthatjuk.
A filmről a rendező, Pozsgai Zsolt így nyilatkozott:
„Nem dokumentumfilm készült a Nemzeti Filmintézet támogatásával, de a visegrádi együttműködés középkorra visszanyúló előzményeit szeretné bemutatni. Azt a történelmi eseményt dolgozza fel, amikor 1335 novemberében Károly Róbert magyar király kezdeményezésére tanácskozást tartottak Visegrádon III. Kázmér lengyel és Luxemburgi János cseh király és a fejedelemségek részvételével. A találkozó célja volt, hogy szövetséget kössenek a nyugati gazdasági és politikai túlsúly kiegyenlítése érdekében. A három király és az őrgrófok tárgyalásain részt vett Piast Erzsébet, Károly Róbert felesége is, aki kiváló politikusként sikeresen segítette férjét, illetve Csák Máté lánya, a fiatal szlovák Barcinka. A találkozó legnagyobb tétje volt megoldást találni a nyugati nagyhatalmaktól begyűrűző válság kivédésére, ugyanakkor a közös szövetségi lét fenntartására. A személyes sérelmek és a nemzeti ellentétek közepette kellett közös utat találni a kor bonyolult örökösödési és politikai viszonyai között”
A film valóban nem egy korhű dokumentumfilm, nem történelmi képeskönyv a korra jellemző sajátosságokkal, sokkal inkább az egyes szereplők cselekedeteinek indíttatásai és annak következményei állnak a középpontban. Egy kortalan alkotás, mely párhuzamot von múltunk és jelenünk között, hiszen a történelem évezredek óta ismétli önmagát. A film egy különlegesen érdekes időutazás a múltba, a jelenünk áthallásaival, sok vonatkozásban az elmúlt évtizedeink tükröződik benne.
Az első filmkockák is ezt bizonyítják: időutazás vissza a múltba, a falakon kronológiai sorrendben visszafelé államfőink, királyaink képein átsuhanva jutunk el a történet jelenébe, ahol a néző mindjárt egy politikai krimi kellős közepén találja magát. Egy olyan véres családi dráma, amire a történelemkönyvek ugyan nem térnek ki, de a kor legnagyobb krónikása Kézai Simon révén elhíresült merénylet szemtanúja lehet a néző a királyi család ellen. Kézai Simon korabeli leírásából tudjuk, hogy Zách Felicián 1330. április 17-én hajtotta végre híres merényletét a király ellen. Karddal rontott az ebédhez készülődő uralkodói családra, megsebesítette Károly Róbertet és Erzsébet királyné jobb kezének négy ujját levágta.
A film pereg tovább és a merénylő tettének indítékát már az ifjú lengyel király, Erzsébet királyné öccsének, a találkozóra érkező Kázmérnak visszaemlékezéséből tudjuk meg. Az Erzsébet királynét évekkel előbb meglátogató ifjú lengyel herceg beleszeretett és elcsábította testvére egyik szűz udvarhölgyét, Zách Klárát, akinek édesapja, Felícián, a gyalázatot lemosni igyekezvén, rátámadt a királyi családra. Kázmér most évek múlva immár Lengyel királyként visszatér Károly Róbert meghívására elveszett boldogsága helyszínére.
Az alkotás bővelkedik ragyogó rendezői elgondolásokban, hangsúlyos képi ábrázolásban, megható lírai jelenetekben: ilyen mindjárt a film elején, amikor Kázmér a régi szobában felidézi halott szerelmének fájó hiányát. A boldogtalan szerelmes Váci Mihály csodálatos versével emlékezik… bámulatos rendezői ötlet, mely megható pillanatokat eredményez, mintha csak a király gondolatai lennének:
„Olyan csend van így nélküled,
Hogy szinte hallani,
Amit még utoljára
Akartál mondani.”
/Váci Mihály: Nélküled/
Nagyszerű rendezői koncepcióval, tökéletes jelképrendszerrel, erőteljes alakításokkal, beszédes csendekkel teli, nagyon letisztult alkotás született. Az egyik ilyen nagyon szép rendezői fogás a film vezérfonalaként a jelenetek között vissza-visszatérő hömpölygő Duna megjelenítése, történelmünk néma szemtanúja. A folyó mely múlt és jelen és melynek folyásiránya örökre összeköt minket szomszédainkkal.
A film képi világa Szabó Gábor operatőr által megkomponált, komor, festményszerű képekben kel életre, melyből hangsúlyosan csupán a szereplők emelkednek ki. A háttér a sejtelmesen beszűrődő fények hatására elmosódott látványt nyújt, kiemelve ezzel az egyes szereplők jelentőségét.
Pozsgai Zsolt érdekes szereplőgárdát válogatott össze a filmjéhez. Nem a ma népszerű, szinte minden filmben jelen lévő filmszínészeket választotta, fontosabb volt, hogy az egyes szerepekhez illő művészeket lásson viszont a filmvásznon. Tökéletes választás volt valamennyi szereplő.
Károly Róbert (magyar király): Dolhai Attila
A főszereplő megformálását, Károly Róbert magyar királyt Dolhai Attila Jászai Mari-díjas színész, musicalénekes, érdemes művész, a Budapesti Operettszínház színészére bízta. Nagy kihívás volt ez a művész számára, mert élete első prózai szerepében és élete első film főszerepében most nem hangi adottságait, hanem színészi kvalitásait kellett csillogtatnia. Játékát nagyon erős jelenlét, határozottság jellemzi.
Nagyszerű karakterábrázolásának köszönhetően egy erős akaratú, határozott, keménykezű, előrelátó királyt, de mindeközben emberséges uralkodót, egy fiáért aggódó apát és igaz barátot ismerhettünk meg. Megmutatta az uralkodó gyenge és erős jellemvonásait is, karakterábrázolása mélyebb és összetettebb, érzelmekkel, gondolatokkal, beszédes tekintetekkel, szemvillanásokkal, beszédes csendekkel, hiteles gesztusokkal formálja az uralkodóról kialakuló képet. Az emberi kapcsolatok nagyon hitelesek, melyek elgondolkodtatják és megmozgatják a közönség képzelőerejét. Az Ő királya egy nagyon erős, határozott ember, de közben feleségét szerető, tisztelő társ és fiát féltő apa is, akinek hatalmas szíve van.
Piast Erzsébet királynő (Károly Róbert felesége): Fésűs Nelly
Piast Erzsébet királynő, Károly Róbert felesége. Fésűs Nelly megformálásában egy nagyon okos, végtelenül erős nőt, ízig-vérig igazi politikust ismerhetünk meg, aki mély lelki sebeket hordoz, aki mégis képes a megbocsátásra öccsének felelőtlen tettéért. Aki férje mellett igazi csendestárs. Kettőjük kapcsolata őszinte szövetség, melyben szavak nélkül, beszélő pillantásokkal is tökéletesen értik egymást. A film egyik legszebb jelenete a csendes megértés és megbocsátás öccsének. A nyomorék kezével Kázmér arcának simogatása szavak nélkül is mindent elmond a testvéri szeretet mélységéről.
Luxemburgi János (cseh király): Farkas Ignác
Luxemburgi János, cseh királyt Farkas Ignác Jászai Mari-díjas színész, rendező, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja formálja meg. Őszinte emberi alakításának hatására kirajzolódik az uralkodó saját egyéni tragédiája, egy nagyon kemény apa-fiú harc és boldogtalan nagyszülő kép. Nem csak egy keménykezű uralkodót láttat, hanem unokája után sóvárgó melegszívű nagypapát is.
A történet legszebb, lírai pillanatait az ifjú lengyel királyt, III. Nagy Kázmért alakító Puskás Samu kifinomult játéka teremti meg. A király drámája nem csak szerelmének tragikus elvesztése, hanem nővérének okozott fájó sebek, a testvéri szeretet elvesztése. Alakításával nagyon szépen tár a néző elé egy megbocsátásért esedező, lelkileg sérült fiatalembert.
Boleszlo Sziléziai herceg: Verebes István
A történet talán egyik legkülönlegesebb alakja Verebes István Jászai Mari-díjas színész megformálásában a találkozón részt vevő sziléziai herceg, aki a megkötött egyezmény legnagyobb vesztese. Ahogy az a filmben is elhangzik, ha létrejön a lengyel-magyar tengely, Szilézia nincs többé. Nagyszerűen alakít egy vén kujont, akiben van annyi büszkeség és tartás, hogy emelt fővel, csendben távozik, kisétál nem csak a politikai csatározás helyszínéről, de az életből is. A jelenet nagyon hatásos operatőri munka.
Nekcsei Demeter a király tárnokmestere: Bodrogi Attila
Aki végig jelen van az egyeztetésnél és háttérmunkájával odaadóan segíti az uralkodót, legfőbb bizalmasa, tárnokmestere Nekcsei Demetert Bodrogi Attila mindenttudó határozottsággal alakítja. A személyes találkozó előkészítéseként ő az, aki kidolgozta a megállapodás feltételeit, olyan információk birtokában volt, ami ha napvilágra kerül, veszélybe sodorhatja a királyt. A kor törvényei szerint ezért halnia kell. A film megható módon ábrázolja, a kor szabályai közepette is lehet igaz baráti kötődés, feltétlen bizalom uralkodó és alattvaló között. Dolhai Attila nagyszerűen ábrázol egy kétségek közt vergődő uralkodót, aki képes eltörölni egy rossz törvényt emberségből, csak hogy mindvégig hű szolgálóját, tárnokmesterét megmentse a haláltól. Vele szemben Bodrogi Attila a végletekig hűséges alattvaló, aki bár hajlandó életét áldozni királyáért, mégis az utolsó szalmaszálba kapaszkodva próbál hatni a királyra… hogy végül sikerül e neki, a filmből kiderül. nagyon emberi, megható kettőjük közös jelenete.
A film záró képe a sikeres megegyezést csendben nyugtázó királyi pár, amint a visegrádi vár ablakából lenéz gyönyörű országunkra, alant a hömpölygő Duna mely történelmünk néma szemtanúja. A folyó mely múlt és jelen és melynek folyásiránya örökre összeköt minket szomszédainkkal.
József Attila mindent elmondó verse akár a film mottója is lehetne…
„A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.”
/József Attila: a Dunánál/
Különleges film, mellyel értékes, maradandó alkotást hoztak létre a film készítői. Személyes sorsokon keresztül láttatják a közönséggel történelmünk egy fontos epizódját. Közelebb hoz a film a gyarló emberhez, nem pedig a megközelíthetetlen piedesztálra állított uralkodóhoz.
Egy nagyon mai, kortalan alkotás, izgalmas politikai krimi, a szereplők egyéni tragédiáját kihangsúlyozva, közelebb hozva magát az embert, nem csupán a száraz történelmi tananyagból ismert uralkodókat a nézőkhöz. A gyarló emberi tulajdonságokra rávilágítva teszi érthetőbbé, elfogadhatóbbá az uralkodók cselekedetei mögött megbúvó indítékaikat, formálva ezzel a történelemről kialakult képünket. A film alcíme is erre utal: „Történelem, diplomácia és emberi sorsok a középkori Magyarországon…”
Egy film, mely érdemes a figyelemre határon innen és túl…
Királytalálkozó – Történelem, diplomácia és emberi sorsok a középkori Magyarországon május 20-án, kedden 23:15-től volt látható az M5 kulturális csatorna műsorán.
A film az adást követően hét napig még megnézhető a Médiaklikken.
A film megtekinthető lesz a 2025. június 18-21-ig a Magyar Mozgókép Fesztiválon.
Írta: Kókainé Ibolya
Fotók: Pozsgai Zsolt Oldala
