Gondolatok egy mélyen megrendítő előadásról

Budapesti Operettszínház, 2022. április 13-i előadás

Hegedűs a háztetőn, az örök klasszikus… Kedves humorral megáldott musical mely egy zsidó család külső kényszerek és belső vágyak által irányított életéről szól egy viharos történelmi időben. De leginkább a változó világunkról és az örök emberi értékekről, arról, hogy mit jelent az emberség, család, hit, közösség és összetartás.

A Hegedűs a háztetőn musical története Sólem Aléhem Tevje és lányai című könyvén alapul. Aléhemet a zsidó Mark Twain-ként is emlegették. Szövegkönyvét Joseph Stein írta, zenéjét Jerry Bock szerezte, a dalszövegeket Sheldon Harnick írta. A Broadway-en 1964-ben mutatták be, és sikere azóta töretlen. A csodálatos zene, ne feledjük, nagyjából akkor született, amikor még a szintén New York-i és ugyancsak zsidó George Gershwin volt a mérce…

A musical címének magyarázatát egy Marc Chagall festmény táján kell keresni, de a titokra azért az előadásban is fény derül, mikor Tevje, a tejesember filozofálgat, és ezt mondja: „Márpedig itt, Anatevkában, ebben a kis eldugott faluban mindnyájan hegedűsök vagyunk a háztetőn. Kínlódunk, gyötrődünk, hogy kicsaljunk valami kellemes, egyszerű dallamot anélkül, hogy kitörnénk a nyakunkat”.

Chagall, a világhírű festőművész álmodta meg a kísérteties hegedűs figuráját, aki valójában a darab cselekményét bonyolító, démoni alak, aki egy kis falu házai fölé emelkedve muzsikálja el közössége álmait, szenvedéseit, megaláztatásait és teremt átjárást ég és föld között, kapcsolatot az ember és a Jóisten között. A világhírű Brodway-musical legfőbb mondanivalója szól a kisebbségi élet terheiről, a hagyományok erejéről, önironikus lírával fogalmazza meg az esendőségeinket. Szeretettel szól az emberről, huncutul a vágyról, a „ha én gazdag lennék „ állapotról, méltósággal a kisember kisemmizéséről, a hontalanságról. Mégis derű és az élet végtelen szeretete árad a történetből.

„Hegedűs a háztetőn… valahol mind azok vagyunk. Megpróbálunk egy letisztult dallamot kicsalni, miközben egyensúlyozunk, hogy ne szegjük nyakunkat. Nem könnyű!”

Mit keres valójában a hegedűs a háztetőn? Válaszokat számtalan ma is aktuális kérdésre:

Át lehet e hágni a hagyományokat? Szabad maradni akkor is, ha menni kell? Mit jelent a hit, a közösség, az összetartás? Mi lesz akkor, ha férjhez akarnak menni a lányok?

A történet 1905-ben, a cári Orosz Birodalomban játszódik, egy kis faluban, zsidók és oroszok vegyesen lakta Anatevkában, ahol a közösség életét a vallás és a mindenre kiterjedő hagyományok határozzák meg. Itt él többek között Tevje, a tejesember is feleségével, Goldéval, és öt eladósorban lévő lányukkal. Az apa mindent elkövet, hogy a családot összetartva lányait a tradíciók szerint adja férjhez. A fiatalok azonban a hagyományok helyett, szerelemből akarnak házasodni, így a legidősebb lány, Cejtel a dúsgazdag hentes férj helyett a szegény szabólegényt, Mótelt választja. Húga, Hódel Szibériába utazik fogvatartott kedvese, Perchik után. Háva, a harmadik lány pedig egy más vallású fiú mellett talál rá a boldogságra. Mindeközben a helyi zsidó közösségnek számtalan megpróbáltatásokkal kell szembenéznie: az egyre erősödő antiszemitizmussal, a politikai megmozdulásokkal és végül a cári rendelettel, hogy vagyonukat hátrahagyva el kell hagyniuk őseik földjét.

A darabot Magyarországon először 1973. február 9-én mutatta be a Fővárosi Operettszínház, Vámos László rendezésében, a dalszövegeket G. Dénes György, a prózai részeket Reményi Gyenes István fordította. A főszerepet Bessenyei Ferenc játszotta, akinek élete egyik leghíresebb, legemlékezetesebb alakításává vált Tevje figurája.

A Budapesti Operettszínház  2021. május 28-án mutatta be újra melyet ekkor Bozsik Yvette Kossuth-díjas balettművész, koreográfus álmodott színpadra. A darab újragondolása során a koreográfiába nagyon szépen belecsempészve balett részleteket, melyek kifejezetten emelik a darab fényét. Az egyik ilyen tökéletesen a történetbe illő jelenet Cejtel esküvőjén az ifjú pár alteregójának csodaszép tánca a szertartás alatt.  A rendezőnek és munkatársainak az egyes jelenetekben rengeteg embert kellett mozgatnia a színpadon, ahogyan az előadások sikere is mutatja, ehhez is nagyon ért, pedig nem könnyű szinte egy egész társulatot mozgatni a színpadon úgy, hogy abból ne a káosz tűnjön fel a nézőnek.

Hogy ki mennyit ér, ha egy valóságos embert kell megformálni a színpadon, akkor láthatjuk, mit tudnak igazán a színészmesterségből. A társulat minden egyes tagja a legkisebb szerepekig jelesre vizsgázott. Megannyi jól körvonalazott karakter, még a tömegjelenetek szereplői is, az énekkar tagjai kiváló alakításokkal mutattak meg nagyon ismerős arcokat, jelenségeket, mint például a pletyka megszületését…

A csodálatos zene, a fantasztikus hangzás Tassonyi Zsolt vezetésével a színház nagyzenekarának, a monumentális látványvilág, a darabban központi szerepet játszó égig érő lajtorjával, mely erősen húzza a szemet az ég felé és melynek segítségével a főhős eléri az Istent, Khell Zsoltnak köszönhető.

Hegedűs a háztetőn történet lényege, Tevje változni és változtatni kényszerül, ám a problémák nem csitulnak, a békés kis falu életét ellenségeskedés és zavargások háborgatják. A zsidó közösséget a megsemmisülés fenyegeti, kiűzik a faluból, ám az újrakezdés reménye tovább élteti a hitüket.

Tevje, a tejesember: Földes Tamás

Az előadás a főszerepet alakító színészen áll vagy bukik. Amit Földes Tamás produkált ezen az előadáson, arra nincsenek szavak, csak az őszinte könnyek…  könnyek a színpadon és a meghatódott közönség soraiban. Élete talán legszebb alakítása Tevje szerepe.

Melegbarna hangja van Tevjének… Földes Tamás alakításában a tejesember egy végtelenül szeretetreméltó figura, aki hűséges, a hagyományokat megtartja, a szegénységét elviseli, amije nincs, azt Istentől kéri, aki szemlátomást nem úgy adja, ahogy azt ő szeretné… de az ő Tevjéje nem haragszik, nincs benne neheztelés. Ahogy kitárulkozik, ahogy hirtelen felcsattan, hogy pillanatokon belül megenyhüljön, ahogy kiokoskodja, miért is nem kell haragudnia Istenre és hogyan tehet eleget a hagyományaiknak is, meg a szeretetnek, az a szívünkbe költözik.  A játékával életre hívott figura átütően szeretetreméltó. A természetes érzelmesség a jeles zenés színpadi művész számos korábbi alakítását is átszínezte már. Isten szeretetének jó nagy adagja került bele ebbe a kis emberbe.

Földes Tamás tejesembere a maga egyszerűségével, a felesége és lányai iránt érzett szeretetével azonnal belopja magát a nézők szívébe, éppen ezért olyan fájdalmas az a jelenet, amelyben ő is elérkezik a határaihoz, és eljön az a pont, amikor azt mondja, hogy „nem, ezt már nem lehet.” Ekkor törik meg lelkében, haragját, szíve szomorúságát mindvégig megőrzi, de szeretetét a hagyományt felrúgó lánya iránt megvonni végül mégsem tudja.  A lányok döntései jelképezik a történet során az egész zsidóság sorsát, a hagyományok tiszteletének és a reform gondolkodásnak, az új eszméknek az összeütközését. A Hegedűs a háztetőn egyik központi problémája a változó világ és a régi hagyományok összeegyeztethetetlensége.

Tevje egyszerre tragikus és humorral megáldott figura. Állandóan pöröl Istennel, a Bibliát idézgeti, legtöbbször helytelenül és nem odavalóan, aranyból van a szíve, ám a hagyományoknak nem szívesen mond ellent ő sem. Közösségének vezéregyénisége, pedig normális esetben ezt a szerepet a rabbinak kellene betöltenie. Eladósorban lévő lányainak jó partit akar, de a szerelem láttám mindig megenyhül, és a fiatalokra bízza a döntést. Titokban hinni szeretné, hogy ő az úr a házban, de a felesége haragjától azért rendesen retteg.

Tevje nemcsak, hogy nehezen válik el a gyerekeitől, de meg is nehezíti a saját dolgát azzal, hogy görcsösen ragaszkodik az elveihez, amikor a hagyományok felrúgásáról van szó, ő is a sarkára áll. Lányát nem hajlandó nem zsidó emberhez adni, még annak árán sem, hogy gyermeke elhagyja a családot. Innentől fogva a keserédes komédiázás már drámába hajlik… szeretetét kiölni a „meghalt” lánya iránt azonban végül semmi sem képes. Földes Tamás alakítása, ahogy kedélyesen társalog a Jóistennel az szívmelengető, megható… ahogy meghányja-veti Isten parancsait, ha nem tud rögtön engedni, hogy aztán a maga és Isten megelégedésére is úgy tegyen, ahogy a legfőbb parancs, a szeretet diktálja. Olyan szív dobog ebben a színészben, akiben nagyobbá nőtt a szeretet nála. Ki is csordul… a nézőkben is iránta.

Ez odaadás, tehetség, művészi érzék és elkötelezettség nélkül nem megy. Felkavaróan emberi alakítás, azt hiszem, itt kezdődik az igazi színjátszás.

Hit nélkül élni lehet, de nem érdemes. Ami megragad mindig ebben a musicalben, az az a hit, amit Tevje az Úristennel való beszélgetésekből tapasztal meg. A szerzők rengeteg humorral fűszerezve mutatják meg a főszereplő Istenhez fűződő viszonyát: hol perlekedik vele, hol kéri, hol könyörög, hol pedig csak beszámol neki végtelen szeretettel. Istennek egy törvénye van: a szeretet…

Golde, Tevje felesége: Szulák Andrea

Egészen hasonló erények váltak felismerhetővé Szulák Andrea Golde alakításában is, mint Földes Tamáséban.

Tevje alakja körül, mint bolygó csillagok keringenek a szereplők, lányok, asszonyok, a felvágottnyelvű feleséget alakító Szulák Andrea gondossága, pénzéhsége, később férjének asszonylányos szerelmet beismerése végtelenül szeretetreméltó, megkapó alakítás.

Az ő Goldéjából sugárzik a kedvesség, a szeretet, ugyanakkor megtalálható benne az az őserő, ami a nők sajátossága, és amiért még a férje is tart tőle. Golde nem csak a komikus vonalat viszi a történetben, hanem a drámait is, még ha nem is annyira látványos módon, mint ahogyan Tevjénél láthatjuk. Sokszor inkább csak asszisztál a fejleményekhez. Egy anyához hűen a lányai iránt érzett szeretete minden esetben feltétlen és megingathatatlan.  Golde a hagyomány szerint mindig is a családi tűzhely melegét biztosította, de férjét furfangos női logikával irányítja úgy, hogy Tevje azt higgye, ő az úr a háznál… Meghatóan szép, hiteles alakítás, melynek a legszebb jelenete Tevje Szeretsz engem dala alatt teljesedik ki… Tevje és Golde 25 együtt töltött évének  minden küszködése és minden szeretete benne van ebben a képben. Kéz a kézben…

Cejtel: Haraszti Elvira, aki a legidősebb lányként elsőként töri meg a mindenki számára oly fontos hagyományokat, ezáltal ő lesz az első, aki a szemünk láttára válik gyermekből felnőtté. Végtelenül megindító alakítás, ahogy könyörög apjának, hogy ne kényszerítse olyanhoz feleségül, akit nem szeret. Választottját Mótelt, a szegény szabólegényt alakító Bálint Ádámmal remek párost alkotnak a színpadon.

Hódel: Zavaros Anna, aki határozottságával kicsit az anyjára ütött. Fontos neki a család, de a választottja mellett kiáll, követi őt a száműzetésbe. Párja Percsik, a bolsevik diák, Nagy Lóránt.  Dalának bolsevik világforradalmat megelőlegező beállítását igazi forradalmi hevület fűti.

 Hávának, Fekete-Kovács Veronika, (akinek nagyon jól áll ez a szerep)  őszinte, szenvedésekkel teli alakításában pedig a tiltott szerelemmel és apja ellenkezésével kell megküzdenie, amikor beleszeret Fegykába.

Siménfalvy Ágota aki Jenteként, a házasságközvetítőként üde színfoltját képezi az előadásnak, igazi pletykafészek. Igazi jelenség a színpadon, aki olyan hatalmas rutinnal rendelkezik a színészet és a szórakoztatás terén, hogy pillanatok alatt képes elérni, hogy pusztán a mimikájával mosolyt csaljon az arcokra.

Pálfalvy Attila Lejzer-Wolfként szintén emlékezetes alakítást nyújt. Minden rezdülésében hitelesen hozza a falu hagyományaihoz szokott, vidéki hentes figuráját, akinek a lelkében szintén háborúk dúlnak, miután Tevje megszegve a korábbi ígéretét, máshoz adja Cejtelt.

Mészáros Árpád Zsolt keserű szájízzel pogromot levezénylő Csendbiztosa tökéletesen megformált figura.

A darab egyik legszebb jelenete az esküvő ahogy útjára engedi a két fiatalt az összesereglett násznép:

„Hajnal, alkony, hajnal, alkony, újból új nap jő.

Így mennek homokórán évek, kíséri kacagás és könny.

Tevje: Mit mondjak okosat most nékik?

Útjukra ami támaszt nyújt.

Golde: Éltük már közös út lesz végig, hosszú út…”

A legforróbb hangulat pedig a lakodalmi mulatás, a férfiak fantasztikus üveges tánca. A férfitáncosokat méltán megillető zajos siker frenetikus volt.

A legmegrázóbb pedig a darab végén elhangzó Anatavka című dal, abban minden fájdalom benne van… A több mint 3 és fél órás előadás végén mindannyiunk szeme könnybe lábad, amikor látjuk, hogy a falu lakói elhagyják otthonukat és közben felcsendül az "Anatevka", majd a síró hegedűszóló. Mindeközben arra is rájövünk, hogy hiába játszódik a történet több, mint 100 évvel ezelőtt, hiába született meg a darab több, mint egy fél évszázada, a mondanivalója, a szeretet mindenek felett álló hatalma, a gyűlölködés esztelensége, a láthatatlan ellenség ábrázolása semmit sem veszített aktualitásából, sőt, talán most még aktuálisabb, mint valaha.

Megy a menet, cipelik a batyukat, ócska koffereket, az óvatosan, vigyázva becsomagolt Tórát, viszik magukkal Anatevkát, az álmaikat, a reményeiket. A hegedűs ott cincog majd minden háztetőn, amely alatt lehajtják fejüket, mert Anatevka velük marad, amíg csak élnek.

Szívbe markol, fogva tart, velük megyünk mi is.  A végén a színről, eddigi életterükből le és kivonulásuk döbbenetét, a némán elviselt sorscsapást sokáig cipeltem magammal előadás után. Mennyire kiszolgáltatottak a gonoszságnak. És milyen hatalmas az isteni kegyelem. Amit a törvény szigora eltakar előlünk, de a szív bátorsága megmutatja. Amit a kötelesség nehéz bilincsnek érezhet, azt a lélek reménysége megkönnyíti.

A zsidó történet istenestől, esküvőstől, pogromostól távoli, romantikus, egyetemes lett, nem csak az övék, mindenkié, aki tiszteli a hagyományt, fél elveszteni a gyerekeit, a szülőföldjét, az identitását.

Igazi klasszikus, amit legalább egyszer látni kell. A zenéje is megragadó, magával ragadó. Élvezhető, szórakoztató, ugyanakkor a jó humor mellett mondanivalója és történelmi vonatkozása is van.

Ez a darab, ez a történet, ez a zene nem évül el. Ennek a musicalnek lélekbemarkoló története van, vidámsággal, fájdalommal és hatalmas szívvel átitatva.

Mélyen megrendítő előadásban volt része a közönségnek ezen a szerda esti előadáson. Talán mert minden kimondott szónak, mondatnak sajnos a mostani élethelyzetben lett egy plusz jelentősége, nagyon mély aktualitása... Perlekedés a Jóistennel a sorscsapások: árvizek, járvány, háború miatt... a katona Kijevből, a kitelepítés, az ellenséges hangulat, pedig élhetnénk egymás mellett egymást elfogadva, békében is... Nagyszerű, őszinte, szívből jövő alakítások. Igazi könnyek, valódi szomorúság volt látható-érezhető a szereplőkön.

A rendezőt csak dicsérni tudom, a színészeknek, a színháznak csak köszönetet mondani ezért a rendkívüli, megrendítő élményért. A nagyszámú színészcsapat szerepeik jól meghatározottak, és úgy építik fel őket, hogy közben a többiektől is energiát kölcsönöznek, így élték túl a zsidók a történelem borzalmait, amelyekből bőven részesültek. Számukra a „mindenki egyért” nem egyszerű szójáték, és az „egy mindenkiért” sem merült feledésbe…

Írta: Kókainé Ibolya