Kötetlen beszélgetés, örömzenélés.
2022. 11. 11.
Az első Dolhai Klub krónikája…
A Premier Kultcafé adott otthont november 11-én este Dolhai Attila új kezdeményezésének a Dolhai klubnak és ezzel egy új fejezet kezdődött a Dolhai rajongók életében.
Lassan elérkezünk az év végéhez, ilyenkor a legtöbben számot vetünk az elmúlt időszak, nem csupán az elmúlt év történéseivel. Elgondolkodunk azon, számunkra mennyi változást hozott az elmúlt pár év. Nem várt eseményeket tartogatott a sors, sokszor éreztük, hogy próbára teszi a hitünket, az elszántságunkat és a kitartásunkat. Ha visszanézünk, láthatjuk, milyen messzire jutottunk és rájövünk a bennünk rejlő hatalmas belső erő segítségével valóra válthatjuk a legmerészebb álmainkat. Nem volt ezzel Dolhai Attila sem másként. Az elmúlt két év történései, a nehézségek és a sikerek rávilágítottak belső iránytűinek megtalálására. A bennünk létező láthatatlan útjelzők őt is figyelmeztették az új utakon való elindulásra, önértékelése mélyebb alapjainak megteremtésére, hogy merjen önmagáért tenni, cselekedni.
Az elmúlt két év számára is bizonyította, amiben hinni tud, jóval nagyobb esélyt kap a megvalósulásra. A körülmények rávilágítottak, hogy végre elkezdje a saját, egyéni útját járni, a sors pedig mellé állt... Minden arra ösztönözte, hogy merjen nagyban gondolkodni, régi álmát megvalósítani, merjen végre elrugaszkodni… tenni önmagáért!
Attila a 2020-ban felénekelt Genezis albummal újra visszatért a gyökerekhez, ahhoz a műfajhoz, ami a kezdet kezdetén elindította a zenei pályán. Ahhoz a műfajhoz, ami szíve mélyén örökre ottmarad és ami időről-időre, főleg a nehéz időkben előtör belőle, ez a jó öreg rock… Kendőzetlen őszinteséggel beszélt a Genezis dalok születésének körülményeiről a pandémiás időszak alatt. Saját bevallása szerint: "a bezártság miatti nagy kétségbeesésből, nagy csöndből született album lett... "
"Amikor már annyi minden történt, musical, opera, operett, hogy nem tudjuk merre van tovább, már nem nagyon tudtam, hogy hol lakik a Jóisten... Azért lett Genezis a címe, hogy kicsit újra fogalmazzuk, kicsit újra szülessünk a gondolatokban"
A Genezis dalok megszületéséről így nyilatkozott a megjelenéskor:
„A Madách Színház Once című előadása gitárt adott a kezembe és bátorságot, hogy a bennem megszülető gondolatok dalokká formálódjanak. Folytatni kívántam azt a munkát, amit megkezdtem az Ébredjen a nap és a Ragyogás című albumokkal.”
Elmondása szerint az István, a király Koppányaként újraéledt benne a lázadó erő és azzal, hogy újra gitárt ragadott visszatért a számára mindig is legkedvesebb műfajhoz a rockzenéhez, mert lelke mélyén mindig is rock zenésznek tartotta magát.
Ezt a zenei irányt minden korban a lázadás szülte, és a folytonos különbözni akarás és az útkeresés tartotta életben. Nem volt ez másként Attilánál sem, régen és most sem. Kezdeti rockos korszakának rajongói közül sokan vannak, akiket szép emlékek fűznek régi nagysikerű koncertjeihez. Ezeken anno első lemeze, az Ébredjen a nap dalai mellett, melyekben akkor a fiatal lelkű, boldog, sikertől mámoros zenész életigenlése és öröme volt érezhető, mindig elhangoztak saját kedvencei, a nagy példaképek, rock legendák örökérvényű dalai is. Koncertjei elmaradhatatlan dalai között olyan legendás dalok szerepeltek, mint a magyar rockzene egyik legismertebb dala, az eredetileg P. Box dal, A zöld, a bíbor és a fekete, de repertoárjában mindig jelen voltak régi Edda és Piramis dalok is.
Képek a múltból
Azt hiszem sokunk számára maradandó, meghatározó, mindent elsöprő élményt adtak egykor ezek a koncertek. Sosem titkolta, a lénye egy darabja az igazi rocker. Adott egy ilyen lírai beállítottságú operett és musical színész és mégis ennyire lázba tud jönni és ennyire képes feloldódni az igazi vérbeli rockban… kell ennél több bizonyíték arra, hogy Dolhai Attila világában több műfaj is harmonikusan, egymást kiegészítve megfér egymás mellett.
A rock iránti olthatatlan vágya és igénye arra, hogy végre szabadon kifejezhesse saját gondolatait hozta létre azután a Genezis dalokat.
Lemezbemutató koncertek
A lemezbemutató koncertek sikere pedig ösztönözte régi álma megvalósítására, hogy találjon egy olyan helyet, ahol saját maga gyönyörűségére igazi örömzenéléssel kicsit közelebb kerüljön azokhoz, akik szeretik és követik ezen az új úton.
A régi nagy elődök példáját követve ezután már egyenes út vezetett egy saját klub létrehozásához, csupán az alkalmas helyszínt kellett meglelni hozzá. Nem véletlen, hogy az első klubkoncertre pár óra alatt elfogyott az összes jegy, hiszen az őt szerető közönségnek mindig nagyon jó látni, ha azonos önmagával és azt csinálja, amit szeret, és azt őszinte elkötelezettséggel, önfeledten teszi… Az önkifejezés valódi értékén semmit nem változtat az, ha százötven, vagy ötszáz ember kíváncsi a dalaira és az őszinte gondolataira. Hiszen sokan szeretjük a színpadon az operett bonvivánt és a musical hőstenort, de sokunknak hiányzott eddig a rocker, a blues énekes is, aki régi szépemlékű koncertjeire emlékeztet. A műfaj is hiányzott Tőle. Most végre kaphattunk egy „darabot a szívéből”. Hisz Dolhai Attila művészi portréja ezzel a műfajjal együtt teljes, ez a sokszínűség teszi tökéletes egésszé.
Ezen az estén végre elindult valami, ami reményeink szerint sokáig kell, hogy tartson…
Végre egy meghitt, intim, kicsit családias, beszélgetős est, egy szál gitárral, zongorával magávalragadó dalokkal, őszinte gondolatokkal. Az est mottója lehetne: KÖZELEBB… nem a sztárhoz, közelebb Dolhai Attilához, az emberhez. Ajándék volt. Fantasztikus hangulatú...
Ezt az estét a bizalom, a szeretet, a lelkesedés és a kölcsönös tisztelet hatotta át mindkét részről. Amikor közelebb lehet kerülni művésznek és közönségének egymáshoz, nyitott szívvel, mosollyal, kapcsolódással. Lélektől-lélekig, mert az igazi ajándékok csak így adhatók át, szívvel-lélekkel egymásnak. Adni és kapni örömöket a legjobb dolog, ezt Attila tudja jól, mert boldogsághormont és lélekemelő pillanatokat ajándékozott. A meghittséget és az intimitást a feltett kérdésekre adott őszinte válaszok adták, melyet Attila személyisége, kisugárzása tett még élvezetesebbé és az a szeretet, mely belőle árad a zene, a hangszere és a közönsége felé.
Dolhai Attila Hivatalos oldalát a rajongók már jó előre elárasztották kérdéseikkel…
Az elhangzott legérdekesebb kérdés az est folyamán és a rá adott legszebb, őszinte válasz mindent elmond Dolhai Attila igaz emberségéről, művészetéről...
A kérdés az volt: mire a legbüszkébb pályafutása során? A válasz pedig a Szétszakítottak.
Érezhető volt milyen boldogsággal tölti el a tudat, hogy ez az Ő műve. Örömmel mesélt az alkotás öröméről, nehézségeiről. Végtelen szeretettel, elismeréssel, hálával kollégáinak odaadó, segítőkész munkájáról.
"A művészet legjobb része, amikor saját magad hozol létre egy dalszöveget..."
Mesélt kicsit arról is milyen fogadtatása volt a filmnek az ALTER-NATIVE Nemzetközi Fesztiválon Marosvásárhelyen. Beszélt a Szétszakítottak jövőbeni színpadra állításáról. Érezhető volt, azt szeretné, ha egyszer ez az anyaszínházában, a történet komolyságához méltó kiállításban kerülne színpadra. Elmondta, az elgondolást a színház Főigazgatója, Kiss-B. Atilla teljes mértékben támogatja.
Veszélyes dolog a kérdések lehetőségét megcsillantani, hiszen ezer kérdés fogalmazódik meg ilyenkor, nem csak művészetről, tervekről, de magáról az emberről is, hisz mindenki szeretné kicsit jobban megismerni, kicsit többet megérteni az emberi kapcsolataiból is. Minden kérdésre képtelenség volt választ adnia a közel két és fél óra alatt, de becsülettel megpróbálta teljesíteni a lehetetlent. Beszélt az elkövetkezendő időszak elfoglaltságairól, saját terveiről, a klub folytatásáról.
Washingtonban...
Kirobbanó lelkesedéssel mesélt washingtoni élményeiről. Végtelen szeretettel emlékezett vissza a három fiatal zenésztárssal, Balázs-Piri Somával, Lugosi Alival és Schwartz Zolival töltött időre, őszinte elismeréssel adózva laza fiatalságuknak. A fantasztikus élmények felelevenítése még most is örömmel töltötte el, mi pedig általa kicsit színesebben láttuk a világot abban a pillanatban.
Balázs-Piri Somával, Lugosi Alival és Schwartz Zolival
Folyt belőle a szó a közönség legnagyobb örömére. Akik régebbről ismerjük (és itt a többség ősrégi Dolhai rajongó volt) már nagyjából tudtuk, mire számíthatunk, ha Attila elkezd mesélni, hisz ismerjük, szeret beszélni is, nem csak énekelni. Szereti hallatni a saját hangját, mi pedig imádjuk hallgatni, ha belefeledkezik a sztorizgatásba, ugyanúgy, mint azt, amikor saját maga hatása alá kerül egy-egy szívhezszóló dal előadása közben… Akár hajnalig is elhallgattuk volna.
Az est különlegessége, hogy végre megmutathatta kicsit saját zenei ízlésvilágát. Most nem mi kértük a dalokat. Ő nyújtotta szeretettel különböző életszakaszainak meghatározó, kedves dalait.
Voltak csodaszépen előadott musical dalok, Szekeres László zongora kíséretével. Gitárjával eggyé válva megszólaltatott szívünknek oly kedves régi rock dalokat a Piramison, Eddán keresztül a Bikini együttes régi ikonikus dalait. A nagyívű, szimfónikus jellegű musical dalok ugyanannyira jól állnak neki, mint a vadabb rockzene.
Az est nagyon szép indítása volt a Fényév távolság melynek utolsó két sora meghatóan őszintére sikerült:
"Nekem itt van dolgomNekem itt vannak álmaim..."
Ez akár burkoltan válasz is lehetett egy feltett kérdésre, gondolkodott e azon, hogy pályafutását máshol folytassa, akár itthon, akár külföldön... Őszintén beszélt társulatról, színházról és mi azt éreztük őt minden ehhez a színházhoz köti minden nehézség ellenére is, a Budapesti Operettszínház a második otthona.
A következő csodálatos musical részlet a Nyomorultakból az Áldott légy. A dal a romantikus merengőbb, mélyérzésű Attilát mutatta meg… egy kis melankóliától átölelve, lágy dallamokon ringatózva… és mi azt éreztük, egyszerűen tökéletes volt a pillanat, a szárnyaló melódia, valódi öröméneklés, ahogy teljesen átadta magát a zenének, arcáról leolvadt a mosoly, igazi átszellemültség sugárzott róla. Percekig szívhezszóló átéléssel, a föld felett lebegve… meghatóan szép volt.
Piramis: Ha volna két életem... Vannak dalok, melyek egy életen át végigkísérik az előadóját… amik szinte róla szólnak, mintha az ő vágyainak megtestesítője lenne és mégis minden egyes alkalommal más és más az érzés, amit közvetít, mert más a tűz ami hajtja. Dalok, amelyek válaszutakról szólnak és bizonyos élethelyzetekben megszólaltatva hangzanak el a leghitelesebben. Egyik ilyen vissza-vissza térő dal Dolhai Attila életében: Ha volna két életem, mely válaszútjai előtt, hűen visszaadja kétségeit, vívódásait. A legmeghatóbbra sikerült előadásában 2014. április 28-án az Átriumi zenés esten, amikor bejelentette, búcsút int a musical karriernek az opera kedvéért. Akkor művészi okokból és igényességből keresett új utakat. A mostani élethelyzetben pedig a hogyan tovább kérdés miatt nagyon aktuális a dal mondanivalója. Egy sokszínű, magát több műfajban is jól érző ember vívódását tükrözi:
"Mennyivel könnyebb volna,Hogyha két életem volna..."
Ahogy megszólaltatta a gitárját, ahogy búgó hangon beleénekelt a mikrofonba, ahogy hatással tudott lenni ránk… fantasztikus érzéke van hozzá, az adott pillanatban, az adott hangulatban mire van szüksége a hallgatóinak és tudja teljesíteni is azt.
Az est zárásaként egy régi szépséges Edda dal, az Érzés varázslatosan szép előadásban. Nagyon kell ez a fajta jó zene is az ember lelkének, amitől lerázhat magáról mindent, ami eddig nyomasztotta, ha csak rövid időre is, ami kicsit felvillanyozza, kis reményt ad a folytatáshoz...
"minden út összefut,Az árnyékból a fény kijut..."
Dolhai Attila különleges élménnyel ajándékozott meg mindenkit ezen az estén. Volt minden, amit szeretünk tőle, amit szeretünk benne: szerénység, alázat, humor, önirónia, hangjának szépsége, nemessége, nagy szív, finom érző pillanatok tették varázslatosan széppé az estét.
Hangjának színes árnyalatai az egy szál gitárkísérettel még jobban érvényesültek. Gyönyörűen, gazdagon, árnyaltan, lágyan, mégis erőteljesen szólt.
Volt egyszer egy fiú, akit zenésznek teremtett a Jóisten. Az évek múlásával vérbeli muzsikus lett belőle. Aki mára az egyik legsokoldalúbb zenész, színész, MŰVÉSZ. Aki mégis meg tudott maradni annak az egyszerű, őszinte valakinek, akit közel húsz éve megismertünk.
Kezdődjön hát egy varázslatos sorozata a Dolhai klubnak, amelyben Dolhai Attila őszinte önmagát tudja megmutatni szóban és dalban, mert a jelenlevők már ezen az első estén ráéreztek, hogy a szeretet működteti, hozza őszinte közelségbe művészt és követőit egymáshoz, és fogja fenntartani ezt a nagyszerű kezdeményezést.
Köszönjük, amit ezen az estén kaptunk és még kapunk…
Erőt, kitartást, hitet, lelkesedést hozzá… mindenkinek, aki részt vállalt a megvalósításban.
Írta: Kókainé ibolya
Fotók: Dolhai Attila Hivatalos Oldala / Art&Lens /
