2022. október 24.

Az operettirodalom elkötelezett hívei 2002-ben Kálmán Imre születésének 120. évfordulóján október 24-ét, a zeneszerző születésnapját a Magyar Operett Napjává nyilvánították. A műfaj szerelmesei ezen a napon kettős évfordulót ünnepelnek, Kálmán Imre születésnapját és Lehár Ferenc halálának évfordulóját is egyben.

A Budapesti Operettszínház minden évben nagyszabású, színvonalas gálaműsorral emlékezik az operett nagyjaira, hiszen, ha akad ma Magyarországon olyan színházi műfaj, melyben hajlamosak vagyunk nagyhatalomként tekinteni magunkra, ami a legigazibb Hungarikum, az egyértelműen az OPERETT: felhőtlen, bohókás, kacagós, szerelmes, és mindez csuda dalokkal fűszerezve…. Kálmán Imre és Lehár Ferenc vérpezsdítő, lázongó, lázító, andalító muzsikája a mai napig egyszerűen csodálatos.

A Budapesti Operettszínháznál az évek során szép hagyománnyá vált, hogy ünnepélyes keretek között ezen a napon adják át az Operett-napi díjakat az évad legjobbjainak. Kiss-B. Atilla a színház főigazgatója köszöntője után röviden, de annál meghatóbban méltatta mindazokat, szavait idézve: akiket szolgál…

„Egyszer azt mondta valaki, önmagunk dicsérete olyan fontos dolog, hogy nem bízhatjuk másra…

Ezért én azt az intézményt, azt a műfajt, azt a társulatot, amelyet szolgálok, a nagyszerű szerzőket, alkotókat, művészeket, akik életben tartják és magas színvonalon önök elé viszik estéről-estére az operettet, ahol tehetem, dicsérem. Évente egyszer a Magyar Operett napján megveregetjük szimbolikusan azoknak a művészeknek a vállát, akik a vállukon viszik ezt a műfajt jelezve, hogy a munkájuk nem hiába való…”

A közönség legnagyobb örömére ezen az estén az Évad Operett Színésze díjat Homonnay Zsolt érdemelte ki odaadó munkájáért.…  az Évad Musical Színésze díjat Polyák Lilla  vehette át.  Az évad  Legígéretesebb Ifjú Művésze, a marsallbot tulajdonosa  Kardffy Aisha lett.  Az Életmű díjat Vásári Mónika kapta. Életműve elismeréséért, hatvan éve a pályán mindenki szívében, a 2022. évad  Nagydíját Lehoczky Zsuzsa vehette át.

Bár az operett, mint olyan, egy konkrét korhoz, a két világháború közötti boldog békeidők világához köthető, mégis örökérvényű. Illanó könnyedsége ellenére azért olyan népszerű a mai napig, mert a felnőtt emberekből sosem tűnik el a tündérmesék iránti vágy. Az operett az egyetlen olyan műfaj, ami ezt tudja pótolni. Mesél érzelmekről, szerelemről, szenvedélyről, barátságról, büszkeségről, emberségről, tartásról, örökérvényű igazságokról....

Kálmán Imre művei úgy tárják elénk a meséknek ezt a csodálatos birodalmát, hogy közben dalait átitatja életbölcsessége, életigenlése. Operettjei a való életből vett történetek örök érvényű mondanivalóval… Több, mint mese… reményt, vigaszt, felüdülést nyújt mind a mai napig, ezzel a többlettel ez a „könnyű műfaj” máris fajsúlyossá válik.

Nem volt ez másként ezen az előadáson sem. A több mint háromórás gála koncerten az operett kalandozás során részletek hangzottak el a két zeneszerző legnagyszerűbb műveiből:  Csárdáskirálynő, Marica grófnő, Bajadér, a Chicagói hercegnő, az Ördöglovas, Víg özvegy, Cigányszerelem, A mosoly országa, Giuditta…

Akik boldogságunk okozói voltak ezen a nagyszerű estén, mert mindenki megérdemli, hogy a neve említésre kerüljön:

Bojtos Luca, Fischl Mónika, Kiss Diána, Lévai Enikő, Lukács Anita, Szendy Szilvi, Széles Flóra, Dénes Viktor, Dolhai Attila, Földes tamás, Homonnay Zsolt, Kiss Zoltán, Laki Péter, Ninh Duc Hoang Long, Vadász Zsolt.

Fischl Mónika:

Még mindig az operett koronázatlan királynője. Gyönyörű hangja igazi primadonna-hang, különlegesen szépen szól, betöltötte a termet. Játéka brilliáns, csodaszépen énekelt. Hangja, mint mindig, most is megingathatatlanul csengett, tökéletesen csillogott. Elegáns, arisztokratikus, valódi díva a színpadon, hangja igazi izgalmasságot sugároz, melyet legszebben Homonnay Zsolttal közös duettjük, az Emlékszel még alatt lehetett élvezni.

Fischl Mónika a legjobb választás volt anno Kálmán Imre Maricájának izgalmas szerepére, arra a kissé szeszélyes, bolondos, ám nagyon szenvedélyes primadonnaszerepre. Ezen az estén Marica belépőjét a színház egyik fiatal tehetsége, Kiss Diána énekelte.

Kiss Diána:

Varázslatosan szép hanggal megáldott ifjú művésznő. Marica belépője mellett, Giuditta Szeretni születtem én dalával csábította a férfiak hadát csillingelőn, borzongatóan izig-vérig igazi, tüzes szeretőként. Nem csak a megjelenése, hangja is fantasztikus, csodásan csengett. Előadását élvezve a nézőnek méltán jut az eszébe, hogy egyszer majd Fischl Mónika nyomdokaiba lép.

Míg Mónika az est királynője volt számomra, addig Laki Péter vitathatatlanul a show császára…

Laki Péter:

Adott egy táncos-komikus aki a tánckar és kórus nélkül is képes megfelelő módon kitölteni a teret és szórakoztatni a közönséget. A Marica grófnőből a Ringó vállú csengeri violám dalában Lévai Enikővel fergeteges volt, legvidámabb perceket nekik köszönhettük.

Szendy Szilvi:

Szeretni való jelenség, vérbeli szubrett, nem lehet nem szeretni, és nem lehet az örök vidám arc mögött a drámai mélységet is felfedezni, miközben könnyedén komédiázott a Hajmási Pétert énekelve.

A szubrettek közül Szendy Szilvi volt eddig is a személyes kedvencem. Oszvald Marika méltó utódjaként szokták emlegetni, és belátom, hogy van is ebben valami, bár sosem szerettem az összehasonlítást, mert mindenki más, mindenki egyedi.

Szilvike még mindig a legjobb revütáncos is. A Bajadérból a Shimmy Laki Péterrel igazi show volt hatalmas sikerrel. Összhangjuk már nem meglepő. Legjobb formájukat adták, kedvesek, humorosak, mindezt végtelenül természetes bájjal…

 Lévai Enikő:

A csodálatos hanggal megáldott Lévai Enikő varázslatosan szép duettel kápráztatta el a közönséget Ninh Duc Hoang Long társaságában Lehár Víg özvegyéből az Ajk az ajkon dalával. Egy törékeny, finom lelkű fiatal nő, akinek drámaisága megható tudott lenni abban a pillanatban. Hangja és egyénisége egyszerűen ragyogott. Enikőt egyszer rég egy kollégája úgy konferálta fel egy gálán: tündéri, aranyos, cuki és csibész egyszerre.  Ezt az oldalát is csillogtatta ezen az estén, amikor Laki Pétert és Dénes Viktort az ujja köré csavarva fergeteges sikert aratott a Ringó vállú csengeri violámmal a közönség legnagyobb örömére.

Széles Flóra:

Adott egy nagyon törékeny fiatal nő, akinek drámaisága szerepeiben megható tud lenni a színpadon. A közönség nagy része ez idáig nemigen találkozott még vele vérbeli szubrettként, csupán varázslatos hangját és egyéniségét ismerte. Ezen az estén sikerrel mutatta meg ezt az oldalát is. Bojtos Lucával közös kánkánjuk hatalmas sikert aratott.

Dolhai Attila:

Pályája során számtalanszor bizonyította sokoldalúságát. Az évek során számtalan műfajban kipróbálta magát és ért el sikereket akár musical énekesként, rock sztárként, operában, vagy épp operettben. Ugyanúgy tud előadni nagyívű, drámai musical dalt, mint egy rock balladát, vagy mint ezen az estén érzelmes operett slágert, mert legyen az bármely dal, azt érzelmi oldaláról közelíti. Talán ez lehet sikerének egyik titka, nem csak technikával énekel, hanem szívvel-lélekkel…

El lehet énekelni minden dalt jó technikával, tökéletesen eltalált hangokkal, de az már adottság, hogy mindezt nem fülsértő élekkel teszi, hanem olyan bársonyos hangon, amely a néző lelkét megérinti, előadása maradandó élményt nyújt… 

Ezen az estén az Ördöglovasból a Sándor áriával bűvölte el a nagyközönséget. Nem csak hangja, előadásmódja is hiteles, díszlet és háttértörténet nélkül is képes szerepbe helyezni magát egyetlen dal erejéig is. Ehhez társul az a kisugárzás, amivel már akkor leveszi a közönséget a lábáról, amikor színpadra lép. Olyan igazi snájdig, nyalka huszár volt, égig szálló hanggal. Nagyszerűen érvényesült bársonyos hangja, játéka… személyiségének elementáris sodrása mindenkit magával ragad. Attila legnagyobb érdeme, hogy a magyar népdal bűvös, érzelmes hangulataival, érzékenységével, lüktető szilajságával teljes mértékben tud azonosulni, mert valahol belül ez Ő maga…

Ez a lüktető szilajság a Chicagói hercegnőből Homonnay Zsolttal közösen előadott Boris dal alatt a végletekig fokozódott. Kettejük vérbő mulatása szinte felrobbantotta a színházat. A hatalmas sikert boldog mosollyal nyugtázták mindketten.

 Földes Tamás:

Földes Tamáshoz első operett élményem egy régi-régi Csárdáskirálynő előadáshoz köthető. A darab Feri bácsijaként nyújtott drámai alakítása már akkor lenyűgözött. Ezen az estén Kálmán Imre megszemélyesítőjeként emlékezett a zeneszerző életének apró epizódjaira, keserédes humorral fűszerezve. Ugyanezt tette Kiss Zoltán Lehár Ferencként. Érdekes, de nagyon szép elgondolás volt a rendező részéről a dalok között így bemutatni a két zeneszerző életét, kettejük kapcsolatát, korhű életképekkel a háttérben.

 Homonnay Zsolt:

Az idei évad Operett színésze díj megérdemelten a legjobb helyre került. Operett énekesként már szinte az operett irodalom összes bonviván szerepét elénekelte. Rendezőként mára már bizonyította rátermettségét az operett gálák megrendezésével is.  Áprilisban a Szabadság szerelem címet viselő, Huszka Jenő munkássága előtt tisztelegve, míg a mostani évad kezdéseként mindjárt a Te rongyos élet gálával Kálmán Imrére emlékezve…. Új megvilágításba helyezve ezzel az operett gálákat, megújítva, frissítve azokat… Gáláinak érdekessége hogy a legtöbb dalt többszereplős előadásban varázsolja a néző elé. A közönség pedig kiélvezheti a bársonyosnál bársonyosabb férfi hangok csodás, különbözően csillogó, andalító hangszíneit. Ilyen fantasztikusan előadott dal volt ezen az estén Lehoczky Zsuzsa csodaszép köszöntése az estén fellépő összes férfi közreműködésével a Ma önről álmodtam megint, hatalmas sikerrel, ovációval.

A lányok legszebb ilyen többszereplős előadása a Messze a nagy erdő volt Lukács Anita, Fischl Mónika, és Lévai Enikő drámai előadásában csoda hangokon előadva, lenyűgözve a nagyérdeműt.

Gratulálunk a díjhoz Homonnay Zsoltnak, magunknak pedig még sok ilyen színvonalasan megrendezett gálát kívánunk.

A műsor valamennyi fellépőjét köszönet illeti, mert egyenként mindannyian végtelenül színvonalas előadást varázsoltak a néző elé dalaikkal. Csodálatosan fénylő hangok, csillogó alakítás jellemezte mindannyiuk játékát… tiszta szívvel játszottak… és én minden pillanatban azt éreztem, hogy igen, ez az én közegem, itthon vagyok, mindenki értem és miattam van a színpadon és teszi azt, amit tesz. Miattam játszanak és énekelnek és improvizálnak és bohóckodnak. Ezt hívják minőségi szórakoztatásnak.

Az operettek lényegét, hogy mit is várunk tőle még ma is, Lehár Ferenc fogalmazta meg talán a legtalálóbban „Fejlődésem útja” című írásában hajdanán:

„ A zenekedvelő emberek felüdülést várnak az operettől a mindennapi fáradozásuk után, nem pedig mély problémákat. Azt az örömöt várják tőle, amely elfog minden jó kedélyű, ártatlan lelkű embert, ha kellemes muzsika cseng a fülébe, s annak ritmusa hasonló rezdüléseket kelt lelkében is...”

A tegnapi előadáson a színészek, táncosok, az énekkar és a zenészek mellett a közönség sem maradt el elhivatottság tekintetében, a vérpezsdítő dallamokat tapsolva kísérte végig. A műsor végén az állótaps kiérdemelt volt, hiszen fergeteges előadást varázsoltak a színpadra.

A társulat igazán kitett magáért, hogy a közönség jól érezze magát, és jó volt látni, hogy ők is élvezték a játékot. Ilyen előadások után mindig rácsodálkozom a színház, és a zene mágikus erejére.

Az operett rajongók számára ez a koncert igazi csemege volt, igazi felüdülés, csodás dalok, csillagpor, pompás varázslat... Igazi lélekwellness a nézőnek, örömjáték a művészeknek... üdítő, látványos, igazán könnyed szórakoztatást nyújtó este volt. Minden megvolt benne, hogy erre a pár órára a néző elfeledje a mindennapi gondokat és elrepítse egy csodavilágba...

Megmarad a varázslat, a hatás, a csodás emlék a hétköznapokban is, mert:

„ Korunkat elfeledjük, egyéb bajunkkal együtt…” – ha csak pár órára is.

Olyan este volt, ahol az élmény a tapsrenddel nem ért véget… emléke hosszú időn át fényesen ragyog, szívmelengetően. Igazi ünnep volt minden nézőnek, színpadi szereplőnek és az OPERETTNEK!

Írta: Kókainé Ibolya

Fotó: Budapesti Operettszínház /Mahunka Balázs/