Egy Csodavilág és egy Csodadarab…

A Csodavilág:

Aki azt hiszi az Alföldről, hogy az csak egy unalmas, végeérhetetlen síkság, hatalmasat téved. Csodákra lehet lelni az ország rejtett zugaiban. Az egyik ilyen csodavilág Szarvason található…

Az Alföld gyöngyszeme Békés megye nyugati végében, gyönyörű tájképi környezetben bújik meg. Békéscsabától 47 kilométerre, a Hármas-Körös holtágának partján fekszik. Szarvas város területén van a Magyar Királyság, a történelmi Magyarország földrajzi középpontja, amelyet emlékmű jelöl a holt-Körös partján.

Kevés magyar kisvárosban akad annyi csodálatos látnivaló, mint Szarvason. A legszebb persze maga a táj, a Holt-Kőrös gazdag növény és állatvilága, de az ide látogatóknak érdemes megcsodálni az arborétum gyönyörű zöldjét, a város szép kastélyait (Csáki, Mitrovszky kastélyokat). A Mini Magyarország makettpark, ahol Magyarország szépséges történelmi épületeinek kicsinyített mása között sétálva megcsodálhatjuk országunk kincseit egy helyen.

Ha Szarvason sétál az ember, lépten-nyomon találkozik Tessedik Sámuel vagy a Bolza grófok nevével, hisz fontos szerepük volt a város történetében. A Bolza család nevéhez fűződik többek között a város legismertebb látnivalójának számító Szarvasi Arborétum alapítása. Bolza Pál számára az úgynevezett Pepi-kert növényvilágának gazdagítása egy életen át tartó szenvedély volt. A város rajtuk kívül is sok kiemelkedő egyéniséget adott az országnak. Itt született többek között Melis György operaénekes, Gyóni Géza költő, Ruzicskay György festőművész is…

A várost körülölelő holtág, a közeli Hármas-Körös, az arborétum, a Körös-Maros Nemzeti Park védett területei és a Vízi Színház önmagukban is megérnek egy utazást. A Holt-Kőrösön, a tájba karcsúan belesimuló hídon átsétálva az égbe magasodó mocsári ciprusok között bújik meg az országban egyedülálló Vízi színház, melynek különlegessége: egy színház a víz fölött. Nyaranta estéről estére elkápráztatja az ezer fős közönséget élőzenés operett és musical előadásain kívül a hely különleges atmoszférájával is. A Szarvasi Vízi Színház egy finoman megformált várkastély és egy amfiteátrum szelíd ötvözeteként épült fel. A látványa egyszerűen mesés… Tízedik jubileumi évadát kezdte meg idén nyáron a Szarvasi Vízi színház gyönyörű, csodálatos természeti környezetben. Szépséges táj, és kivételes atmoszféra öleli körül az előadásokat.

A Csodadarab, amiért érdemes ide utazni:

Alexandre Dumas – Pozsgai Zsolt – Szomor György Monte Cristo Grófja című musicaljét, melynek bemutatója 2011. október 7-én volt, 2012 nyarán játszották a Szarvasi Vízi Színház színpadán először és mind máig nyaranta hatalmas, töretlen sikerrel.

A regény, Monte Cristo grófja kamasz lánykorom első és mindmáig az egyik legkedvesebb olvasmánya, mely életem során sokszor visszaköszönt egy-egy fontos döntés meghozatalakor és soha nem hagyott elveszni az élet útvesztőiben. A regény üzenete a legszebb, éltető gondolat volt sokszor:

„Minden emberi bölcsesség belefér e szavakba: Várni és remélni!”

A történet röviden, bár meggyőződésem, kevés az olyan ember, aki ne ismerné valamilyen formában, könyvben, filmen…

Edmond Dantest, a szép jövő előtt álló, fiatal tengerészt őszinte és becsületes embernek ismeri mindenki. Két szerelme van, a tenger és a gyönyörű Mercedes, akivel már a házasságot tervezgetik. A terveket azonban váratlanul beárnyékolja egy árulás, mely nemcsak menyasszonyától fosztja meg a fiatalembert, hanem szabadságától is. Legjobb barátja, Fernand annyira féltékeny rá sikerei, de leginkább Mercedes miatt, hogy titokban feljelenti őt. Ártatlanul elítélik és If várának hírhedt börtönébe zárják. Dantest ezután már csak a bosszú gondolata élteti. Egy napon felbukkan cellájában egyik rabtársa, Faria abbé, s az idős tudós nemcsak atyai barátja, hanem tanítója is lesz a magányos tíz év alatt. Miután csodával határos módon a fiatalembernek sikerül megszöknie a börtönből, már nem, mint Edmond Dantes lép a világ elé, hanem egy rejtélyes és dúsgazdag különc, aki Monte Cristo grófjának nevezi magát. Ügyesen elvegyül a francia előkelő társaságban, és módszeresen megkezdi terve végrehajtását, melynek egyetlen célja: bosszút állni azokon az embereken, akik tönkretették az életét.

A történet, szívszorongató szépsége a mai napig lenyűgöz, ami lelkem színpadán most végre kiegészült a csodálatos zenével és a meghatóan szép dalszövegekkel.

Ez az a musical számomra, melyre Müller Péter gondolatai teljesen találóak:

"Amikor egy igazán neked szóló, jó könyv kerül kezedbe, olyan érzésed van, hogy vártad már, és most megérkezett. A címét se tudtad, azt se, hogy megírták, és íme itt van. Úgy olvasod, mint egy neked szóló üzenetet így van ez a zenehallgatással is…” (Müller Péter)

Nyolcadik éve töretlen siker a Monte Cristo Grófja, teltházas, frenetikus ováció, vastapssal a végén. Péntek este felemelő érzés volt látni felállva tapsolni ezer embert, szűnni nem akaróan ünnepelni a színpadon boldogan álló művészeket. Örülök, hogy én is részese lehettem. Valamennyi szereplő nagyszerű játéka magával ragadó volt, álomvilágba repített. Ezt az eufórikus érzést a gyönyörű dalok csak fokozták.

Szomor György:

Edmond Dantes alakítója, a darab zeneszerzője egyben szövegírója is. Fantasztikusan szépséges zenéje és dalszövegei, (melyek néhol könnyekig meghatóan szépek) érzékeny lelkének egy darabját tárja a néző elé. Nagyszerű alakításáról, a lenyűgöző színészi játékáról, lenyűgöző hangjáról, nagyszerű rendezéséről csak szuperlatívuszokban lehet írni. Tisztán, ércesen zengő hangjától, ami péntek este a csillagfényes éjszakában az eget hasította ketté, miközben a nézőkön jeges borzongás futott végig, a lomhán folydogáló Kőrös vize is felkorbácsolódott, miközben Edmond Dantesből Monte Cristo grófjává vált egész lényével:

„A kocka fordult,

Vissza már nincs út!

A lelkem sötét oldalán

Ott áll e sorsom űzte árny.

Ismerd meg, világ!

Monte Cristo grófját!”

Az Ő grófja elegáns, titokzatos, olykor könyörtelen, olykor jóságos, igazságosztó és majdnem-mindenható, szép és erős, játékával tökéletesen megmutatja egy sziklaszilárd férfi belső vívódásait, a szerep emberi nagyságát. Tökéletes alakítás!

Csodálatos dalszövege is egy üzenet:

„Hurcolván nagy terheit a vén idő szalad

A végtelenből szűken mér, megérint és tovább halad.

Érkezés, búcsúzás, álom tán, hogy élsz

Létezés, elmúlás csak percek, mit elhord a szél

Száguld az élet, nem vár, eléget

Száguld, csak nézed, hogy múlik, hogy vége.”

Gubik Petra:

Mercedes alakítója méltó partnere Szomor Györgynek a színpadon, mind hangja mind játéka egyszerűen elbűvölő. Játéka csodálatos ívet jelenít meg a boldog fiatal lánytól, az érett, az élet megpróbáltatásaitól reményvesztett, megtört asszonyig. Petra gyönyörűen, végtelenül kifejezően mutatta meg a fiatal Mercedes egyszerű, tiszta lelkét. Fantasztikus lenyűgöző hangja, játéka és e kettő összhangja nála. Szeretem Petra elbűvölő fiatalságát, de ami ebben a fiatal törékeny teremtésben mindig lenyűgöz, az játékának végtelen drámai ereje. A darab során a néző ezt akkor érzi át igazán, amikor Mercedes szinte már önkívületi állapotban könyörög a grófnak fia életéért, miközben lelkében egy kétségbeesett szerelmes nő vívja elkeseredett harcát régi szerelméért… Érzelmektől túlfűtött hangjának szívbemarkoló hatása tud lenni. Az Egy élet, több halál dal alatt csodálatos, megrendítő, játéka könnyeket csalt a nézők szemébe. Fiatal kora ellenére hatalmas tehetség, kivételesen erős, szuggesztív egyéniség, aki fantasztikus drámaisággal tud játszani. Végtelenül kifejező játékával a darab egyik legszebb pillanatát teremti meg a színpadon:

A két főszereplő mellett kiemelkedő alakítást nyújtott a fiatal Edmond Dantest alakító Gulyás Attila, akinek gyönyörű lírai dalai szívszorítóan szépségesen szóltak. Csodás hangja mellett nagyszerű játékával is kitűnt. Tökéletesen hozta a szerelmes, határozott tengerészt, majd a kétségbeesett férfi viaskodását önmagával. Ez a jelenet a darab egyik érdekessége, mert a Miért című dalt Monte Cristo grófjával éneklik ketten a színpadon, ezzel érzékeltetve a gróf fiatalkori önmagával való vívódását. Lenyűgöző nem csak a dal, de maga a rendezői elgondolás is… Elismerést érdemel, mint ahogy hatalmas elismerés a darab összes szereplőjének, mert szívvel-lélekkel játszották szerepeiket.

Minden méltatást megérdemel az érdekes díszlet megoldásokért a díszlettervező: Fekete Péter és a fantasztikusan szép és hatásos látvány vetítést megálmodó Madár. A csodaszép jelmezekért a jelmeztervező Papp Janó, valamint a tánc és énekkar a nagyszerű háttérmunkáért. Köszönet illeti a Gulyás Levente vezényelte nagyszerű zenekart, akik a darab szerves részeként, még egy kis kalózkalamajkára is kaphatóak voltak pisztollyal a kezükben.

Végül, de nem utolsó sorban mindenképpen említést kell tenni a Vízi színház nagyszerű kezdeményezéséről, hogy a nagyot hallókra is gondoltak. A színpad jobb oldalán egy jeltolmács végig „kommentálta” számukra az előadást. Sajnos az úriember nevét nem tudom, de ha valaki végig az előadás alatt egyetlen pillantást is vetett végtelenül odaadó munkájára, az láthatta, hogy az arra rászorulók számára nem csupán jelelte az előadás minden apró mozzanatát, de minden porcikájával benne élt a jelenetekben. Szívvel lélekkel illusztrálta is a pofonokat, az ölelést, mindent, ami a színpadon történt. Hatalmas elismerést érdemel, mert nem egyszerűen jeltolmácsként, színészként is tökéletesen helytállt.

Utószó:

A darab alapgondolatára asszociálva: Mindenki életében vannak pillanatok, ami szinte tökéletes, tele fénnyel, reménnyel. Az ilyen pillanatok örökké velünk maradnak. Még évek múlva is tisztán emlékezünk rájuk. Ilyen tökéletes pillanatokat éltünk át ezen a csodahelyen, ennek a csodaelőadásnak minden percében…

A táj szépsége, a színház különleges atmoszférája és az előadás magas színvonala együtt olyan felemelő élményt adtak, melyeket szerintem mindenki meghatározó emlékként őrizhet egy életen át.

Köszönjük az élményt Szarvas! Köszönjük a darab megálmodójának: Szomor Györgynek!

Szívből ajánlom mindenkinek, aki szívet, lelket, szemet gyönyörködtető, végtelen nyugalmat árasztó környezetben szeretne pihenni, de aki mégis élményekben gazdag, tartalmas kikapcsolódásra vágyik. A város egyszerűen gyönyörű, mint ahogy maga a darab is, mely mára szinte összeforrt a Vízi színházzal… Ha nyár, Szarvas, akkor Vízi színház és Monte Cristo… Egy város az ország szívében, melyben benne van az egész ország, minden szépségével… Ezt egyszer mindenkinek látnia kell. 

Írta: Kókainé Ibolya